Miután egy kicsit megnyugodott, kihozott a dűledező tyúkólból egy lyukasra kopott zsákot, és anélkül, hogy a 

gödörből kiemelte volna, belekotorta a kiskapával a koponyát a sok aranyfoggal. Marokra fogta a zsák száját és beóvakodott a fészerbe és elrejtette a kupacba hányt rongyos zsákok alá. Akkurátosan betemette a gödröt, még el is gereblyézte a földet felette. -Ültetni is kéne rá valamit- morfondírozott, -de mivel lassan sötétedni kezdett, bement a házikóba egy petróleum lámpáért. Remegő kezeivel a harmadik gyufa lángját sikerült végre a kanóchoz tartania, legkissebbre véve a lángot, kióvakodott az alacsony tyúkolba. Az egyszem tyukocska hangos kot-kottal fogadta , szokott rítusát megzavarta valaki, pedig már felült az alvórúdjára.

Aranka néni félszemmel visszanézett az udvarra, nem jár e künn valaki s azután behúzta maga után az ajtót.

  Előgurította rejtekéből a villogó fogú befeketedett koponyát, és a régi fejőszékre kuporodva számolni kezdte az aranyfogakat. Izgalmában kétszer is elvétette, végül maga is megsokallta, annyi-amennyi!   Na de hogyan tovább?  Első ötlete a köszörűs cigány volt, aki a lukas lábosokat is ügyesen befoltozta,- de el is vetette nyomban . -Az a sötétlelkű mindenkit becsap, ekkora értéket nem szabad még csak megtudnia sem.  Ekkor ugrott be neki a vándorzsidó, aki szükség esetén odvas fogat is kihúzott, igaz egy liter pálinkáért,amivel betunkolta a duzzadt ínyt , a többivel magát érzéstelenítette. Ez jobbnak tűnt, ebben is maradt, most már csa ki kell várni a fogász jövetelét. Visszadugta a fejet a rejtekbe, és megpróbált elaludni.