Felkapta a fejét bosszúsan. A nemjóját! Már megint? Honnan ismét ez a beste kő? Negyven éve dobálta a köveket a kerítés aljába, vagy ha nem látták, s éppen orrolt rá, néha a szomszéd kertjébe (pszt!), vagy játékosan meg-megcélozva egy-egy gúnyosan nagyra nőtt csalánt, olykor keserűlaput. Nincs mit tenni azonban, hiszen a kert egy köves oldalban fekszik, lesz itt még ezután is, ha továbbra is borzolják a talajt, hol az ekével, hol a boronával. De ekkora? No, mindegy. Ezt is ki fogja ásni, ne legyen ott, mert még beletörik az eke, aztán hallgathatja a szemrehányásokat, nem beszélve arról, hogy ki akarják esetleg fizettetni vele az ekét. Morfondírozva kutatott a kő után az ásójával: ezt is meg kell csinálni, ha az ember termeszteni akar valamit, bár olyan köves ez a főd, hogy locsolás nélkül a növények még eső után is szomjaznak, három nap múlva már tikkadoznak, hat nap múlva fonnyadoznak, kilenc nap múlva a paradicsom mind összesodorta már a levelét, s ijesztő látványt nyújt. Hiszen ezért is nem utazik nyáron sehova. Gondozni kell a kertet. De micsoda öröm, amikor az unokák hazautaznak a városból, s fris zöldséget tud eléjük tenni!

- A nanó paradicsoma a legjobb a világon! Színe is van, íze is van! - mondják, s ez neki olyan jól esik, hiszen a kicsi nyugdíjából nem sokra futja, de így tud nekik napi örömöt szerezni. Jönnek is haza hétvégenként is, nem mint a szomszédasszonyéi. Azok ottmaradnak a városban, s diszkóba járnak, meg moziba. Meg valami Plázába pénzt költeni.

- Jó fej vagy nyannyó! - sikította a kisebbik, amikor meglátta a tisztaszobában - amit ma már vendégszobának neveznek a gyermekek -  a számítógépet. Sokba került, nagyon sokba, de megvette. Odaadott érte egy süldő malacot meg öt tyúkot a Gazsiék lakodalmára, merthát használtan vette. Tudja ő, mi kell a mai gyerekeknek. Ha mellette is ülnek, de itthon ülnek! Igaz, nem sokáig tart a látogatás, mert vasárnap délben már úgy pucolnak haza, mintha kergetnék őket. Leckét kell írni, meg tanulni, különben "paráznak az ősök" monjda a nagyobbik, a Lehelé.

Felegyenesedett, megigazította  a derekát, s újfent hozzálátott a körbeásáshoz.

- No, most talán már ki lehet emelni - motyogta, s kézzel elkotorta a földet, hogy legyen fogás a ... valamin. Egyre furcsábbnak tűnt az előbukkanó tárgy, s amikor felfogta, hogy mi az, elkerekedett a szeme.