Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Nyár végi melankólia.
Az elmúlt pár napban kénytelen voltam rá eszmélni, hogy sajnálatomra, lassan véget ér az idei nyár, ami mondhatni nem is volt. (De gondolom nem csak én vagyok így ezzel, egyedül).
Mint minden évben így most, is ez a felismerés rossz kedvel töltött el. Egyrészt mert természetemnél fogva nem tudom megunni az igazi nyarat.
Értem ez alatt a harminc Celsius fok körüli páramentes igazi kellemes jó nyári meleget.
Azonban más oka is van a rosszkedvemnek. Gondolom nem csak nálunk van ez így, de nálunk a nyár arról szól, hogy meglátogatnak bennünket éves rendszerességgel ritkán látott barátaink és rokonaink.
A viszont látás, természetesen mindig nagy örömmel jár, és a közösen eltöltött pár nap igazán kellemesek és vidámak.
Ám mind minden jó, ezek a napok is túl gyorsan telnek el, és ezután következik az elköszönés pillanata, ami egyre gyakrabban könnyekben végződik.
Itt szándékosan nem írtam „búcsúzkodást”, mert tudni kell, hogy a japánoknál két szó is létezik a búcsúra, ami a „Szajonara” és a „Dzsa-mata”, és az elsőt hosszas vagy végleges búcsúzáskor használják.
Nem vagyok japán, sem babonás, de van néhány szomorú tapasztalatom pár komolyabban vett búcsúzkodást követően. Hadd ne kelljen ezeket felidéznem, de egy idő után ösztönösen óvakodni kezdtem a „búcsú” szótól és a búcsúzkodásoktól.
Bizonyára túl érzelgős vagyok és túl szívemre veszem a dolgokat, de mindig megviselnek az elválások, és sajnos ez évben úgy adódott, hogy több jó barátomtól kell(et) hosszabb időre elköszönnöm.
S habár természetesen reménykedem a mielőbbi viszontlátásban, de azért mégis elszomorít, hogy egy ideig nem látjuk viszont egymást.
Eszemmel tudom, hogy az élet halad előre és ehhez hozzátartoznak, hogy rövidebb vagy hosszabb időre elkell köszönnünk a hozzánk közelállóktól, de ami az eszünknek nyilvánvaló, az azért egyáltalán nem biztos, hogy a szívünk is könnyen elfogadja. Nem tudom más, hogy van vele, de az enyém így működik, és remélem, hogy ez nem valami hiba bennem.
Tehát itt írásom végén, „Dzsa-matát” mondok minden kedves embernek akiktől elkel válnom e nyár végén. A viszont látásra, és remélem, hogy mihamarabb egészségben találkozunk, és újra örülhetünk egymás társaságának. Ugyan ezt remélem a nyárral kapcsolatban is
Ifj: Kovács Árpád
2014. augusztus 22.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Augusztus 24, 2014, 9:25pm
-
Kedves Aurélia. Mit mondhatnék erre a kérelmedre? Megtiszteltetésnek veszem. Tehát kocc-kocc és szerbusz, és ha valóban van egy pezsgőd vagy jó borod igyál egyet mint kettőnk egészségére!
Értettem én mit is akar Coelho, de gondolom te is értetted azt amit én akartam mondani. Mindketten ugyan arról beszélünk, csak éppen más szavakat használva.
Isten segedelméről csak annyit, hogy igaz hitem abban van, hogy „Segíts magadon és az isten is megsegít”. Ezt vallom és e szerint élek!
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Augusztus 24, 2014, 6:01pm
-
Adja Isten és hallgasson meg!!! Coelho mondása nem negatív mert lám, lám azt mondja: ...hogy megértsük, milyen sokat jelentünk egymásnak , tehát hogy vagyunk és leszünk. Nekem is van és nem is kevésszer amikor szomorú vagy inkább keserű a hangulatom, különösen ha némi csalódás ér, olyan emberben csalódom akiben hittem. Aztán rájövök, hogy nem is baj, mert jobban megismertem.
Kérlek , fogadd el a legszebb poharamban töltött finom pezsgőmet és kérlek tegezz , engedd , hogy légy a barátom. Akkor most: szia Árpád! - kocc-és kocc . Ha vannak terveink a jövőre nézve,az a legnemesebb dolog , mert adunk annyit magunkra, hogy amit eltervezünk meg is valósítjuk. Így örököltük, így tanultuk.Más dolog , hogy ehhez bizony kell Isten segedelme , de ha hiszünk benne , az is megvan. Légy ügyes, légy boldog, légy vidám és légy !!! Olvaslak jó szívemmel!
-
-
Kedves Aurélia. Végső kívánságára nem tudok más mondani, mint „Domó árigátó goszájmász” (fonetikusan leírva) „Nagyon szépen köszönöm”.
S ezért nem szeretem én Coelho-t, mindig a negatívumból építkezik. Én meg nem tudom megérteni, hogy miért kell az életben negatívumok legyenek, ahhoz, hogy értékelni tudjuk a pozitívumokat.
Részemről én beérném egy állandó mindennapos apró kellemes pozitívumokkal.
Na persze idealista vagyok, igaz? De ne higgye bárki is, hogy letargiába esem és kardomba dőlök. Nem annál jobban szeretem őt, és őt viszontlátni és minden barátomat, na meg az életet magát ahhoz, hogy itt egyszerűen eltűnjek.
Kicsit szomorkás vagyok, és ez talán tart még egy ideig, de közben terveim vannak a jövőre nézve. Hogy ezek valóra válnak vagy se, az már a jövő titka.
S kedves Aurélia. Isten adja, hogy személyesen is találkozzunk.
-
-
Árpádom , hallod mit mond Coelho? : " Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért , hogy megértsék , milyen sokat jelentenek egymásnak. " aztán meg : az utak elválnak , hogy újra találkozhassanak, s mindig otthonunkhoz, szeretteinkhez vezetnek. Mondhatod, hogy jó -jó , akkor is az van a szívedben ami van, mégis azt mondom , az ősz csak azért jön, hogy magával hozza a jövő nyár minden szépségét. " Dzsa -mata" vagy mit tudom én, csak légy boldog, mert lesz Viszontlátás! Ölellek!
-
Hozzászólt Páll Albert Augusztus 23, 2014, 11:07pm
-
"Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk." Helen Keller.
-
-
Kedves Mária.
Igen „Cogito ergo sum” mondhatnám, és mondom is. De attól még nehéz a szívem.
Nem akarok sokat elárulni magamról, mert úgy gondolom, hogy ez mások számára nem jelent sokat. De röviden elmondom, hogy a napokban egy olyan embertől kell elköszönnöm aki nagyon közel áll a szívemhez.
Hogy ez kreatív tevékenységet idéz elő, talán szintén ennek az embernek köszönhető. Az írás számomra egyféle feszültség oldás, s, hogy ezt közzé tettem? Hát nem is tudom. Csak azt tudom, hogy nem törekszem elismerés kivívására ezzel!
S azt meg állítom, hogy őszinték azok a gondolatok amelyeket írásomban megfogalmaztam. Hogy ezt tetszést vált ki vagy se? Én mindenképpen megköszönöm azoknak akik elolvassák
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz