Nem tudom, ki hogy van vele, én egyre nehezebben igazodom el az újabb és újabb betű- meg mozaikszavak, szakkifejezések világában. S most nem a bizonyos körökben szinte kötelező anglicizmusra gondolok (már megint külföldiül beszélnek – mondja ilyenkor szomszéd nénim), hanem a friss keletű magyar nyögvenyelősökre. Évek óta szokjuk az ÁNTSZ-t, de sokan még ma sem tudják, hogy ez minek is a nyelvi „sűrítménye” (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat), mert ők bizony változatlanul az SZTK-ba járnak orvosi vizsgálatra, az idősebbek meg egyenesen az OTI-ba. Ez idő tájt, iskolakezdéskor pedig sűrűn olvasunk, hallunk a KLIK-ről, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ betűjeléről, ami egyelőre szinte csak negatív érzelmeket kelt az érintettekben, sokan hosszú k-val is mondják, s talán nem véletlenül…

Minap, az MTVA betűjelét látva kitűzőmön, szomszéd néni megkérdezte, hogy mit jelent az A a végén. Az MTV-t régóta ismeri, de ez az utolsó betű mindmáig rejtély számára. Miután felvilágosítottam, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap emblémája díszeleg a bilétámon, láttam a szemén, hogy hiszi is meg nem is - a biztonság kedvéért azért elismételtette a megfejtést.

Már azt hittem, nem ér újabb meglepetés, de a hétvégi rádiózás közben ismét felkaptam a fejemet egy új kifejezésre. A G7 gazdasági magazin előtt így figyelmeztette hallgatóságát a bemondó: A műsor termékmegjelenítést is tartalmaz! Már lement a műsor fele, de én még mindig azon tűnődtem, hogy mit is jelent ez a fránya szóösszetétel. Á, biztosan rosszul hallottam, legyintettem, mikor a következő magazinműsort is ugyanígy konferálták fel, „termékmegjelenítéssel”.

Napok óta kerülöm a szomszéd nénit, nehogy rákérdezzen.

(Megjelent az Evangélikus Élet 2014. szeptember 21-i számában)