Fény öntötte el az utcát.
Csillogott az esőtől még nedves járda.
Emlékeztek még a régi Köteles Sámuel utcára Marosvásárhelyen?
Ott volt a Minoriták udvarában a menza, meg ott lakott Szabó Ernő az utca másik felén.
Közbül a Színi Akadémia.
Emlékszem, mintha ma lenne: jött velem szembe Molter Károly bácsi.
Ő is ott lakott. (Pipa dohányának somkóró illatát még ma is érzem.)
Megálltunk pár szót váltani.
- Hogy tetszik lenni, Károly bácsi? – kérdeztem udvariasan, tudva, nem rég jött ki a Klinikáról.
- Előfordulok – volt a lakonikus válasz.
- Mutatnék valamit – bizalmaskodtam, s emeltem e kezem.
- Nekem is van! – szólott, és a szemében büszke, s mégis csintalan fények szikráztak, ahogy megvillantotta kabátja hajtókája mögött a piros-fehér-zöld kokárdát.
(Történt mindez 1955-ben)
Megjegyzés:
Köteles Sámuel (1770 – 1831) filozófus, főiskolai tanár, a MTA rendes tagja, 1799-től 1818-ig Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden tanított.
Szabó Ernő, érdemes művész a „Szabó család” Szabó bácsija 1966-ig, haláláig.
Molter Károly erdélyi író, kritikus, az Erdélyi helikon alapító tagja (1890-1981)
BSzCs
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz