Sáromberkén a mezőgazdasági társulás szervezésével szembeszegülők csoportját 1959. szeptember 8-án
tartoztatták le. A Magyar Autonóm Tartomány Katonai Ügyészsége a társadalmi rend elleni izgatás vádjával állította őket bíróság elé. Kerestély Andor néptanácsi tisztviselőt politikaiként ítélték el, a többieket gazdasági
bűncselekmény vádjával állították bíróság elé. A hat elítélt közül (Berekméri György állategészségügyi technikus, Csatlós Ferenc mezőgazdasági referens, Szabó Károly, Hadnagy Ferenc és Vajda István gazdálkodók) már csak Vajda Istvánél. Először vele beszélgettünk, de felkerestük Berekméri Györgynét és Csatlóst Ferencnét is, hogy megtudjuk a koncepciós per valódi okát. Az 56-os eseményeket követően, Erdélyben is (akárcsak Magyarországon) apró kihágásokért, törvénysértésekért emberek százait tartóztatták le és ítélték el, gyakran koholt vágyak alapján.

Vajda István „Csak szóváltás volt, senkit sem bántottunk”

- Szengyelbe voltunk kiküldve a helyi néptanács által, hogy kijelöljük a villanyoszlopok helyét. Családi barátok voltunk, összejártunk, együtt szórakoztunk. Berekméri Gyuri a néptanács alelnöke volt abban az időben, s ő hívott, hogy segítsünk neki. Fejsze is volt nálunk, mert fákat jelöltünk meg kivágás végett, s vágtunk is ki néhányat. Tíz óra körül indultunk haza gyalogosan, mert akkor nem nagyon volt más lehetőség. Fogyasztottunk
néhány pohár bort, de senki sem volt részeg közülünk. Szengyel és Sáromberke között volt 3-4 ház az út mentén, ott laktak a „menekülteknek” nevezett családok.
Gyurinak volt egy kis nézeteltérése korábban az egyik házban lakó Bartha Kálmánnal, aki azzal vádolta meg, hogy a jó földeket kiosztotta a barátainak, s a társas gazdaság ellen dolgozik. Eszébe jutott, hogy Bartha rágalmazta őt, s bekiáltott, hogy jöjjön Kálmán, tisztázni az ügyet. Barthának nem volt se kapuja, se kerítése, így könnyen az ajtó elé értünk. Többször is bekiáltottunk, aztán ki is jött, de közben a szomszédok is odagyűltek. Egy nagy hangoskodás, veszekedés lett a dologból. De hangsúlyozom, hogy csak szóváltás volt, senkit sem bántottunk. Ha megvertük volna őket, most nyugodtan elmondhatnám. De nem került sor tettlegességre. Közben valaki az ott lakók közül rendőrt hívott, jelentve, hogy késő este fejszékkel támadtunk Bartháékra. Brustur Ioan milicista megkért, hogy menjünk haza, így hamar elcsendesült minden. Később hallottuk, hogy Bartháék feljelentést tettek ellenünk, s a szomszédjaik vállalták a tanúskodást. Alaptalan vádakat hoztak fel ellenünk, a rendszer ellenségeinek neveztek (…)
Aztán hónapokig nem történt semmi az ügyben. Mi, öten továbbra is barátkoztunk, gyakran meglátogattuk egymást. Ezt sokan irigyelték, köztük Bartháék is, akik gyakran leselkedtek utánunk. Egy este Boczog János szomszédom figyelmeztetett, hogy azt hallotta, éjszaka utánunk jönnek és le fognak tartóztatni. Az asszonynak nem szóltam semmit, de nem tudtam elaludni.
Éjfél után kopogtattak, hogy nyissunk ajtót. Házkutatási és letartóztatási parancsot mutattak fel, aztán amíg én felöltöztem, mindent szétdobáltak a lakásban. A per ideje alatt a hamistanúk megígérték a családomnak, hogy a bíróságon az igazságot mondják, hogy elengedjenek. De nem így történt. A vallatásnál többször is megvertek, mert nem akartam hazudni. Nem akartam semmi olyant beismerni, amit nem követtem el. Megtagadtam a kitalált vádak aláírását, mondtam, hogy ártatlan vagyok, ezért rúgtak, ütöttek, ahol csak értek. Kézzel, lábbal, gumibottal... Később, az ítélet kimondása után Dévára vittek munkára.
Három évet kaptam, közel két évet le is töltöttem. Kőkitermelésnél dolgoztunk, nagyon kemény munkát végezve. Havonta egyszer megengedték, hogy csomagot kapjunk. A börtönben elfogadható volt a bánásmód, a koszt, de hiányzott a szabadság. Nagyon fájt, hogy ártatlanul ítéltek le, s szakítottak el családjainktól.

Özv. Berekméri Györgyné Mária: „Első fokon 15 évre és teljes vagyonelkobzásra ítélték az uramat”

- Nem volt verekedés, nem szidták a rendszert. Összedöntöttek két kórécsomót az udvaron, kiabáltak Barthának, de nem bántották. Gyurinál még fejsze sem volt. A veszekedést követően, a férjem kezet fogott Barthával, úgy jött haza. A falu „menekülteknek” nevezte őket, mert állítólag Sármáson megöltek valakit, s ezért el kellett költözzenek onnan.(…)
Néhány héttel a történtek után, az uramat leváltották az alelnöki tisztségéből. Kezdtem aggódni a dolog miatt, sejtettem, hogy rossz vége lesz. A letartóztatást házkutatás előzte meg, ugyanabban az órában lepték meg az érintett családokat. Az éjszaka kellős közepén jöttek a bőrkabátosok. A szekusok között volt egy magyar férfi is, ha jól emlékszem Nagy István volt a neve. Gyurit hátrahívta az istállóhoz, ahol figyelmeztette, hogy minden vádat ismerjen be, a papírokat írja alá, mert nagyon súlyos a helyzet, ellenkező esetben agyonverik. Máig sem tudom, hogy jót akart, vagy rosszat nekünk. A férjemet nem bántották a kihallgatáson, mert minden jegyzőkönyvet aláírt, Csatlós Ferit és Vajda Pistát viszont többször megverték. Aláírta, hogy beismeri: az éjszaka leple alatt rárontottak Bartháékra, megverték őket, miközben a rendszert szidták.
A tárgyalásokon sosem olvasták fel a tanúk vallomását. Csak annyit kérdezett tőlük a bíró, hogy fenntartják vallomásukat vagy nem. Bartha mind azt hajtogatta, hogy az uram nem akart földet adni neki megmunkálás
végett (…) A marosvásárhelyi Katonai Ügyészség Gyurit 15 év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra, Csatlós Ferit 11 évre és teljes vagyonelkobzásra, Hadnagy Ferit és Vajda Pistát 3-3 évre, Szabó Károlyt 2 évre
ítélte. A családok fellebbeztek, s az ügyet Kolozsvárra helyezték át, civil törvényszékre, ahol felmentették a vádlottakat. Nem engedték szabadon őket, de az ügyvédünk megígérte, hogy karácsonyra itthon lesznek. Bartháék, megtudva ezt, újabb feljelentést tettek, hogy ha kiengedik a csoportot, Gyuriék agyonverik őket. Újratárgyalták az ügyet, a férjem négy évet kapott, a többiek valamivel kevesebbet, Csatlós és Vajda 3 évet, Szabó és Hadnagy 2 évet. Brustur Ioan milicistát is elítélték feljelentés elmulasztása, pénzbeli és egyéb juttatások elfogadása miatt, szintén négy évre.
Néhány hét után a dévai börtönbe vitték őket. Nyílt levelezőlapokat küldött, havonta egyszer meglátogathattuk. Nehéz idők voltak, sokat sírtam, keseregtem. Egyedül maradtam, munkahelyem nem volt, két kisgyereket neveltem. Egyszer egyik hamistanú megállított az úton és sírva kért bocsánatot tőlem. Véleményem szerint, valaki felbíztatta őket, hogy valljanak csoport tagjai ellen, akik a falu kiváló és elismert gazdái voltak. Meg akarták félemlíteni a lakosságot, hogy könnyebben menjen a kollektivizálás.
Déván Gyuri és Brustur bányamunkára jelentkeztek, hogy ne legyenek a közelben akkor, amikor
társaik szabadulnak. Dealul Fetii-n dolgoztak az aranybányában, s ezért csökkentették büntetésüket. Gyuri 25 hónap után jött haza.

Csatlós Ferencné Erzsébet: „Mély sebeket hagytak bennünk a történtek”

- A férjem véletlenül keveredett bele az ügybe. Ő nem volt Gyuriékkal, nála nem volt fejsze. Feri gazdasági referensi minőségében volt Szengyelben, ahol a bérbe adott földeket rendezte. Hazafelé találkoztak, s
az út egy részét együtt tették meg. A Bartháék házához érve, Gyurinak eszébe jutott, hogy Kálmán többször is alaptalan vádakkal illette, rágalmazta a falu gazdái előtt. Minden áron be akart menni, hogy tisztázza a dolgot. Később, az uram utána ment, mert aggódott miatta. Gyuri bent ült egy széken a konyhában, s vitatkozott. Bartha nem volt otthon pártgyűlésben volt, egyik szomszéd elszaladt, s hazahívta. Azt állította, hogy a csoport fejszével támadt az otthoniakra. Közben előkerült Brustur, a rendőr is, aki Kun Bélával érkezett. Egy ideig vitatkoztak a felek, aztán Feriék hazaindultak.
Azon az este édesanyámnál papusáltuk a dohányt. Feri bejött egy liter pálinkával a kezében, hogy a segítségeket megkínálja (…)
1959. szeptember 8-án, Mária napján tartóztatták le a férfiakat. Három éves kislányommal maradtam. Felleltározták a javainkat, s azzal fenyegettek, hogy teljes vagyonelkobzásban lesz részünk. Féltem, hogy kikerülök az útra, mert a ház a Feri nevén volt. Az uram sokat szenvedett, mert nem akarta elismerni a kitalált vádakat. Minden kihallgatáson ártatlannak vallotta magát, ezért agyba-főbe verték. Gumibottal annyit ütötték
a hátát, hogy később egész életében fájt. A tárgyalásokon nem találkozhattunk, bár mindig a háta mögött ültem a leányommal. Ő hátra sem nézhetett, azt hittem a szívünk megszakad. 1960 húsvétján beszélhettem először a férjemmel a letartóztatást követően.
Ferit először 11 évre ítélte a katonai ügyészség. Politikai pert csináltak a semmiségből, mert akkor az volt a divat. Hogy ne merjenek szervezkedni az emberek a rendszer és a kollektivizálás ellen. Nem nyugodtunk bele az ítéletbe, kértük az ügy újratárgyalását civil törvényszéken. Kolozsváron felmentették a csoport tagjait, de Bartháék nem hagyták annyiba a dolgot. Marosvásárhelyen újabb pert indítottak, s börtönbüntetésre ítélték a
csoport tagjait. Feri három évet kapott, de néhány hónapot elengedtek a büntetéséből. A Bartha családnak és a többi hamis tanúnak nem tudtam soha megbocsátani. Mély sebeket hagytak bennünk a történtek.

Berekméri Edmond