Kapkodva keresgélte kulcsait. Majdnem elkésett, mert a nyár ezer ízével kecsegtető piacnak nem bírt ellenállni. Két szál házikolbászt vett a hentesnél, megfejelve egy kis füstölt májassal, halvány pírban égő szalonnával és még visszafordult azért a szelet disznósajtért, olyan csábító volt. Kecskesajtot is vett, kicsit zsíros, de elomlik a szájban, aztán almanagyságú lilahagymát, egy csokorral, zsenge zöldhagymát, mosolygó, húsos paradicsomot meg édes, piros kápia paprikát. A rozsos cipóért épp csak beköszönt az ismerős pékségbe, majd degeszre tömött szatyrai között egyensúlyozva biciklire pattant és tekert. 

Mire odaért a fitneszszalon elé, hátán kis patakokban folyt az izzadság. Fürgén nyitott, felcsapta a villanyt és elöntötte a verejték, a gumiszőnyeg és kozmetikumok szaga. Teletömött szatyrait a pult alá lendítette, kezet mosott és elindította zenét.

Ellenőrizte a futópadok és kondi gépek állapotát, bekapcsolta a szaunát és aláírta a jelenléti ívet. Szerencsére ma egyedül viszi a műszakot, zsebeli be a bókokat az őszülő triatlonistától (a mosolyodért ölni lehetne), a háromgyerekes apukától (imádom a gödröcskéidet, mikor mosolyogsz) meg a nyugdíjas testnevelőtől (neked nem kell kondizni, így vagy szép a gömbölyű karjaiddal).

Sóhajtott. Aztán belépett az első vendég.                                                                                        Linda unatkozó háziasszony volt, kutyával, gyerek nélkül. Férje hétvégeken megjelent, hazahozta a szennyest, pénzt adott és megdicsérte az alakját. Linda reggelente futással indított, később kondizott, délután úszott, estére meg áthívta a szomszéd egyetemi hallgatót. Szikárra fogyasztott teste aszott volt és barna, hasa karamellszín rubik kocka. Haját felgumizta, fülébe kis pink drótokat dugott és bemelegített.

És jöttek sorban, Ancsa és Dia, két hormonos diáklány, hajszálra egyforma szerelésben és pattanásokkal, Peti a bizonytalan nemi identitású brókerfiú, aki elsírta magát a futópadon, ha a nagy tévéképernyőn megható reklámot látott és Gyula, az őszülő ügyvéd, aki energiaitalokkal és konditurmixxal tömte magát edzés végén.

Gyorsan telt a délelőtt. Öltözőkulcsokat adott-kapott, törölközőket hajtogatott és italokat turmixolt. Közeledett a dél és egyre jobban megéhezett. Gyomra aprókat kordult, nyál gyűlt a szájába és orrát alattomosan csiklandozta a kolbászillat. Várt. Nem tartott külön ebédidőt, megvárta, míg gyérül a vendégek száma és ilyenkor lopva evett a pult alatt egy szendvicset.

Elkeseredetten nézett szét. Linda üveges tekintettel nyűtte a futógépet, a bróker félszemmel a tükröt lesve karra erősített, a lányok meg két felülés között csacsogtak. Ráadásul megjött a triatlonista meg a tesitanár. Mi van itt?

A pult alá hajolva óvatosan kicsomagolta a sajtot, tört a kolbászból és harapta a paradicsomot.

Hmmmm, mi ez az isteni kolbászillat, kiáltott fel váratlanul Dia és ő ijedten egyenesedett fel, állán a paradicsom édes levével.                                                                                                           Minden elcsendesedett, szótlanul nézték, csak a szauna kapcsolója kattogott halkan. Kolbászos szenyót ebédelsz ?- kérdezte elfúló hangon Ancsa, és nagyot nyelt.                                   Á, csak egy falatot, vont ő vállat sután és behajolva kitette a kolbászzsíros papírt a pultra, aztán sorra a többit. A sajt zsírosan fénylett, alatta a paradicsom leve megmászta a kolbász karikát és aláfolyt a zöldhagymának. Ráadásképpen a rozscipó illata takart be mindent, elkeveredve a májas füstös aromájával. Üveges szemmel bámultak.

Először a bróker jött közelebb, harmatos tekintettel szemezve a kecskesajttal, majd Ancsa csippentett a cipóból és a paradicsomból. A triatlonista bicskát vett elő, és óvatos mozdulatokkal kicsi katonákat szelt a kolbászból és sajtból. Májast csomagolt a nyugdíjas tanár, áhítatos tekintettel beszippantva illatát.

Összenevettek.

-Kértek? – kérdezte ő a legkedvesebb mosolyával.

-Szabad? – szólt elfúló hangon Linda és szemét behunyva befalt egy katonát.