Nem mondom, hogy teljesen váratlanul ért az a „lelet”, hogy a történelem híres ikrei között, Romulus és Remus mellett ott találtam a harmadik században élt arab származású orvos testvérpárt: Kozmát és Damjánt. Arab származásuk dacára keresztények voltak, sőt üldözött keresztények, ami abban a korban nem számított ritkaságnak. Az emberi szenvedés megindította őket, és így tudományok iránti fogékonyságuk az orvostudomány felé terelte érdeklődésüket. Tanulmányaikat Szíriában végezték, mely a Római Birodalom egyik gazdag provinciája volt Syria néven, Pompeius hódította meg Kr. e. 64-ben. Tanulmányaik végeztével Kis-Ázsiában telepedtek le Kilikában, az ókor rettegett kalózainak földjére. Aegea városában folytattak orvosi gyakorlatot. A mélyen benyúló tengeröböl védett helyet biztosított a tenger vándorainak, és haszonélvezőinek. A város ma is virágzik Ayas néven. Mint elkötelezett keresztények eredményes térítő munkát végeztek. Őszinte, emberbaráti megnyilvánulásaik sok hívet szerzett a korai kereszténységnek. Említésre érdemes, hogy orvosi tevékenykedésükért és a gyógyszerekért fizetséget nem fogadtak el. Apostolai voltak a városnak. Prédikációk végül is nem maradtak ismeretlenek a császár, Diocletianus előtt sem, akiről tudjuk, milyen kegyetlenül üldözte a keresztényeket, és minden eszközt megragadott, hogy megakadályozza a kereszténység terjedését a birodalomban.

Mint orvosok, csodatevő hírük volt, és a legenda szerint, messze megelőzték korukat, hiszen szervátültetést is végeztek, mint azt Los Balbases Mester „Szent Kozma és Damján csodája” című festménye is mutatja.

A mester képén jól látható, amint a harcokban megsérült római katona roncsolódott lábát amputálják, majd egy elesett mór lábát illesztik a helyére.

Szent Kozma az orvosok, felcserek és borbélyok patrónusa, Szent Damján pedig a patikusoké.

Életükben a szegények, az elesettek, a nyomorultak megsegítésén munkálkodtak, s mivel ellenszolgáltatás nélkül tették mindezt, a „pénztelenek” (Anargyroi /span>Ανάργυροι>) jelzőt kapták. Édesanyjuk, Szent Theodté is a betegek, szenvedők, a testi-lelki nyavalyákkal küszködők istápolója volt.

Korabeli feljegyzések szerint Galerius konzulsága idején perbe fogták és hitük megtagadására akarták kényszeríteni őket, de semmi kínzással nem tudták ezt elérni. Mikor a római istenek imádatára szólították fel, Kozma és Damján így válaszoltak: „… a mi Istenünk nem teremtett isten, hanem Ő maga a Teremtő!” Majd ők akarták a bírákat a bálványimádásról lebeszélni. Mikor a konzul látta a csodás gyógyításaikat, és mikor őt magát is meggyógyították szabadon engedte őket.

A két apostol-orvost később (303-ban) a császár parancsára bíróság elé állították és mivel hitüket nem tagadták meg válogatott kínzásoknak vetették alá. És a legenda szerint hiába vetették a tengerbe kötelekkel összekötözve, nem sikerült őket elpusztítani, a kötelek kioldódtak a vízben, a két testvér pedig kiúszott a partra. Ezt követően hatalmas máglyát raktak, s a tetejére kötözték őket, de a lángok nem csaptak fel, ekkor a katonáknak parancsot adtak, lenyilazva vessenek véget életüknek. Azonban egyetlen vessző sem talált. Végül kardal lefejezték mindkettőjüket.

Holttestüket Cyrus városába vitték és ott temették el, ugyan itt kezdett tiszteletük kialakulni csodatévő hírüknek köszönhetően, majd Jusztinianus bizánci császár hatására elterjedt az egész birodalomban. A legenda szerint Jusztinianus gyógyulása is a két szentéletű orvosnak volt köszönhető, mint haláluk utáni csodatétel.

A későbbi évszázadokban tiszteletük bevonult a keresztény liturgiába, számos helyen templomokat, kegyhelyeket emeltek tiszteletükre. Legelső templomukat a sírjuk fölé építették, mely zarándokhely lett.

Haláluk után csodás gyógyulások/események történtek. Egyes források szerint ezek a sírjuknál estek meg (Szentek lexikona, Szentek élete). Más források szerint elég volt a szentekhez csak imádkozni is, a csoda akkor is bekövetkezett (Érdy-kódex, Legenda aurea).

Konstantinápolyban épített bazilikájuk is zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljön hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítja őket, vagy néha egészen rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban elnyerik gyógyulásukat. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenő följegyzések tanúskodnak!

Csodatételeiknek még ma is vannak tanúi. Íme így ír egy macedón hívő 2008-ban (http://www.westsrbdio.org/prolog/prolog.htm):

Súlyos gyomorpanaszaimat az orvosok nem tudták meggyógyítani és már olyan beteg voltam, hogy a templomba sem tudtam elmenni. A Szent Pénztelenekhez fordultam: „Szent Pénztelenek és csodatevők, mutassátok meg, mit tegyek, mert nagyon szenvedek, és még itthon is tehetetlen vagyok. Két éves koromban agyhártyagyulladásom volt és bénák a lábaim.” Visszafeküdtem az ágyamba és elaludtam. Álmomban láttam, két orvost, akik fölém hajoltak, fehér ornátust és stólát viseltek. Egyikük rábökött a hasam legfájdalmasabb pontjára. Nagyon megrémültem és felébredtem. Miután megnyugodtam újra elaludtam. Egy műtőasztalon találtam magam, s a két orvos most is itt volt mellettem. Az egyik újra a hasamra bökött és azt mondta. „Igyad az olívaolaját. Ezt tedd” Reggel ötig aludtam és nagyon csodálkoztam, honnan tudott az olívaolajról az orvos, mikor én azt titokban ittam, még a feleségemnek sem mondtam meg. Felébresztettem a feleségem és mondtam neki: „Meggyógyultam, öt év szenvedés után. Gyere, menjünk el a templomba és adjunk hálát az Úrnak és a Szent Pénzteleneknek, mert Szent Kozma volt az, aki meggyógyított.” 2008, május.

A magyar kereszténység a bizánci egyház és császárság közvetítésével ismerte meg őket. Dukas Mihály bizánci császár I. Géza királyunknak koronát ajándékozott, amin rajta van Kozma és Damján mellképe is, a megkoronázott király egészségét ajánlják a szentek mennyei gondjaiba.

A székelyföldön egy falu neve is őrzi emléküket: Csíkkozmás.

Jankovics Marcel megjegyzi róluk: „…mint a Medici család házi szentjeit (Cosimo Medici révén) a reneszánsz Firenze művészei sok-sok példányban megörökítették őket. Szerepkörükből adódóan elsősorban fogadalmi képeken találkozunk velük a Szűzanya kísérőiként, néha más gyógyító szentek, például Rókus és Sebestyén társaságában.”

Annak dacára, hogy életükről kevés adat áll rendelkezésre: Érdy-kódex, Legenda aurea, Annalecta Bollandia, Kopt enciklopédia, a későbbi korok a tisztelet bőséges tárházát nyújtják:

Az 1920-ban Párizsban megalakult Sebészek Kollégiuma védőszentjéül őket választotta; IV.Félix pápa Rómában templomot emeltetett nekik, benne van nevük a szentek között a római kánonban, az Árpád-ház védőszentjei, a zalaszántói katolikus templomot nekik szentelték, arcképük megtalálható a magyar koronázási paláston, szerepelnek az Anjou-legendáriumban is (hiszen az Anjou-k az Árpád-ház folytatóinak tekintették magukat). Manapság még Amerikában is áldoznak emléküknek és szertarásokon tisztelik őket. (the Greek Orthodox Archdiocese of America dedicates the first Sunday of November to the Philoptochos Society).

A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, de Páli Szent Vince ünnepe miatt Szent Kozma és Damján szeptember 26-án szerepelnek a liturgikus naptárban

A hozzájuk intézet könyörgés így hangzik: Istenünk, Szent Kozma és Damján vértanúid ünnepén téged magasztalunk, mert bölcs gondviseléseddel nekik örök dicsőséget, nekünk pedig pártfogó segítséget adtál!

Befejezésül álljon itt a liturgia záró éneke:

A búcsú éneke
Szent Kozma és Damján, e két hű testvérnek
Hősi tetteiről zengjen ma az ének.
Lelkesedve gondol a hívő nép rájuk
S buzgó imádsággal kéri pártfogásuk.

Szent Kozma és Damján orvosok valának
Erényük s tudásuk fénylett a világnak.
Jézus szent nevében nagy csodákat tettek,
Egészséget adván sok szegény betegnek.

Szent Kozma és Damján, dícső Pártfogóink,
Legyetek Jézusnál kegyes szószólóink.
Hogy szent tanítását híven teljesítve
Mi is feljuthassunk hozzátok a mennybe.