Ősz van

Dobrai Zoltán 2008. 09. 10.

Már deresek a reggelek a völgyben,
És hideg köd is terjed szét napközben,
Ökörnyál cikázva fut szét a kórón,
Nap sem süt olyan nyáriasan forrón.

Néma csend uralja sárguló tájat,
És nem találni sok dalos madarat,
Elmentek messze földre, csapatokkal,
Elvitték tájunk emlékét magukkal.

A határ is eldobta zöld levelét,
Fázósan várva a tél zord hidegét,
Nincs már ember, aki örömet talál,
Ha nem kapál és dús füvet, nem kaszál.

Nekem is vad hideg, járja át lelkem,
Ha nélküled, kell most élnem életem,
Kereslek szürkeségben itt e vidéken,
Nélküled nincs semmi boldog nekem.

Őszülő fejjel, fázósa az őszben,
Sétálnék lassan Veled kéz a kézben,
Mennénk mi ketten, boldog igaz útra,
Jó lenne, ha nem álom, ha igaz volna!