Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Otthon idegenben
Út. Rettenetes. Híd. Patak. Patak??? Hol a csodában van a patak?! Mi történt vele? És egyáltalán? Hogy nézi ki ez a híd? Lenézek és akkor látom, hogy a patak helyén erdő nő! Hát már ezt sem takarítja senki?
Műemlék. Közeledünk, és ami feltűnik az a cicomásan felújított házak, giccsesre festett kapuk. A műemlék lépcsője üres. Magányosan áll az oszlop a templom tövében A lépcsőn már nem ül senki aki tanúja lenne az úton járóknak-kelőknek. Csak ő és a templom tornya figyeli a mindennapok eseményeit. Pedig B... bácsi vagy a felesége nagy titkok szemtanúi voltak. De ők már évek óta egy másik helyről kémlelik az utat.
Befordulok a szeretett utcába. Minden ismerős és egyszerre idegen. Ami elsőre feltűnik, hogy M... néni kapuja és kerítése ki van cserélve. Kiderül, hogy már M... néni sem él. Már nem lesi a kapuzábénál, hogy ki érkezik és ki távozik...
Megállok a HÁZ előtt. Be sem kell lépni a kapun és már látszik, hogy minden más. A nagykapu kicsit kifelé dől. Megrogyott, elcsavarodott. Az udvaron nem kapirgál semmi. Benőtte a gaz. A nyárikonyha ajtaja mellett zölden, némán és üresen várja haza a szék a gazdáját. Évek óta árválkodik. Nézi a kutat, beszélget a körtefával és várja, hogy kedves gazdája újra lepihenjen az árnyékba. Nem tudja, hogy már máshol pihen. Csak vár türelmesen, zölden, kicsit kopottan. A tyúkudvaron a kakas helyett a gaz az úr.
A létra szürkén áll a helyén és várja, hogy valaki talán elindul kincset keresni a padlásra. A pajta ajtaja zárva. Már rég nem kérődzik benne a jószág.
Senki nem érti, hogy ez így nincs rendjén? Nem, ezt már nem nézhetem! Elment és magával vitte a kertet is.
Elindulok visszafelé. Arcomon mély barázdát vájnak a könnyek. Aztán a pajta sarkán megakad valamin a szemem. Végre valami ismerős a nagy idegenben! A kantáros fazék. Igen. Abban hordtuk a tejet kétnaponta F... bácsitól, vigyázva arra, hogy a palló lépcsőin fel és le haladva ki ne lötyögjön. És már ő sincs. Már az igazak álmát alussza az árnyékos kertben. Lyukasan, de tisztán várja, hogy valaki leakassza és elinduljon vele tejért. Csak egy rozsdás kapa van benne.
Haladok tovább és egy újabb ismerős köszön. A nagyolló. Szegény már rozsdás és életlen, de becsülettel várja, hogy valaki ráköszönjön.
Csak megyek tovább. Szinte menekülök. Nem akarom. Nem hiszem el. Ez csak egy rémálom. Ez nem lehet igaz.
Nem, ez nem álom. Ez a valóság. A szomorú, gazzal benőtt valóság. A könnyeim csak patakzanak és a tehetetlenség sikolya kettévágja a levegőt, majd a néma, döbbent csend rátelepszik az agyamra és csak lüktet rendületlenül: Ó te Édes Otthon! Ó te kedves Idegen! Ó te Drága Idegen Otthon!
Igen. Így jártam én Otthon. Idegenben. És hogy mégis honnan tudom, hogy Otthon voltam? Szerencsére néhány rozsdás barátom felismert és rámköszönt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Páll Albert Február 16, 2015, 3:45pm
-
Köszönöm, Szendike, újra meg újra helyes a meglátásod. Folytasd! :))
-
Hozzászólt Forró Hajnalka Január 26, 2015, 11:04pm
-
Hasonló emlékeket sokan hordozunk magunkkal, de én arra gondolok,hogy minden szomorú valóság mélyén mindig van egy olyan érték,amelyet érdemes megőrizni...és néha elővenni.
Üdv.Hajnalka
-
Hozzászólt dr. Szabó Dániel Január 15, 2015, 9:48pm
-
Na , ezt jól meg írtad! Te ezt átélted , ezt a mellbevágó érzést. Különben nem tudtad volna ilyen hűen megírni. Gratulálok ! Mind igaz,mert a politika mindig manipulálja a társadalmat és arra kényszeríti az embereket hogy a megélhetésért vándoroljanak. A vándorlás , munka lehetőség utáni elköltözés szétzilálja a falvakat , a családokat , a közösségeket. Csak az emlékek maradnak,melyek idővel megszépülnek.
-
Hozzászólt Berta Erzsébet Január 15, 2015, 9:04pm
-
Nagyon köszönöm,meghatódtam! Ahogy olvastam gondolatban a teljes gyerekkorom le pergett előttem! Kb. 5 éve jártam otthon,akkor halt meg az édesanyám és azóta nem tudok hazamenni pedig nagyon ,nagyon hiányoznak az ismerőseim és szivesen megsimogatnám őket. Nagyon fáj minden ,még a gaz is hiányzik az udvarról mert ha haszontalan is de hiányzik. Talán megvárnak még az ismerőseim is! :)
-
-
Köszönöm figyelmeteket!
-
Hozzászólt Gálffy Mária Január 15, 2015, 3:32pm
-
Köszönöm a csodálatos írást! Sajnos sokunkban nagyon fájó érzéseket ébresztettél .Az egész képsor,amit olvasva magam előtt láttam,mintha az én kolozsi szülőházamról szólna.
Még egyszer,köszönöm!!
-
Hozzászólt Tállai Enikő Január 15, 2015, 3:25pm
-
Sajnos ismerős ez az érzés sokunknak... :( Nagyszüleim udvarában járva (a ház eladása után) éreztem ugyanezeket. :(
-
Hozzászólt PÁLL MARGIT Január 14, 2015, 11:34pm
-
Tizenöt éve jártam OTTHON. Sajnos, már akkor alig találkoztam ismerőssel.Ahogy László írja "megmaradtak a régi szép emlékek a hajdani hangulatok".Olvasás közben, OTTHON jártam Kolozsváron. Köszönöm.
-
Hozzászólt Halász Sylvia Január 14, 2015, 7:43pm
-
Igy van ez mindenhol. Pontosan ezért, soha nem akartam meglátogatni a régi apáca zárdát ahol sok éven át tanultam.Már mesélték nekem hogy mennyit változott. Inkább a szivemben hordom a kedves emlékeket.Nem lehet megállitani az idöt. Gratulálok a hangulatokat felkeltö írásnak.
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 14, 2015, 6:44pm
-
"néhány rozsdás barátom felismert és rámköszönt."
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz