Éppen hat évtizede járom Erdélyt, szerteágazó rokoni, baráti és tanítványi kapcsolataim révén már számtalan helyre eljutottam. Különösen szeretem a Székelyföldet (ebben legfőképpen ludasak Benedek Elek meséi, Tamási Áron és Nyírő József regényei, melyeken nevelkedtem)! Számtalanszor átutaztam már a Sóvidéken, hol stoppal vagy inkább csak az apostolok lován, hol motorkerékpárral, utóbb meg autóval. Balavásártól Udvarhelyig gyakran idéztem fel magamban Áron bátyó tündéri novelláit, s különösen kedvencemet, a Sóvidéki társasjátékot. Többször is betértem Szovátára, Farkaslakára, megpihentem Korondon, kedves barátaimnál, de Parajdon mindig csak átutaztam. Aztán úgy tíz éve kaptam egy furcsa tüdőbetegséget, mit azóta sem tudnak orvosolni tudós doktoraim. Öt éve hívta fel figyelmemet Parajdra egy idős tüdőgyógyász, hogy az ottani sóbánya levegője még szinte minden betegén segített. Semmit nem veszíthetek, próbáljam meg! Azóta minden tavasszal és ősszel legalább egy hetet töltök e nevezetes bányában. Magán kúratúrám alkalmanként 45-50 órányi, s szinte kicserélődve, feltöltődve térek haza. Turistaként előzőleg jártam már a wieliczkai (Lengyelország) meg a tordai sóbányában is, de amit az itteni nyújt, az felülmúlja az előbbieket.

A parajdi sóbányászat ősi székely mesterség, története sok száz évre nyúlik vissza, sőt: egészen a római időkig kell hátralapoznunk a históriában! A gyógykezelés azonban csak meglehetősen későn, az 1960-as években kezdődött, a bánya egyik felhagyott szintjén. A wieliczkai példa nyomán az akkori igazgató, Telegdy Károly és dr. Veres Árpád körorvos kezdeményezte a gyógykezelés elindítását. A szakmai hátteret a marosvásárhelyi 2. számú belgyógyászati klinika munkatársai adták, s dr. Pálfi Béla vezetésével 1971-ben helyezték tudományos alapokra a kezeléseket.

A bánya legújabb kori sikertörténete egytől egyig magyarok nevéhez, a székelyek ötletességéhez, furfangjához, élni akarásához fűződik. Tették s teszik mindezt Románia közepén, Erdélyben, közmegelégedésre. Magyar bányászok, magyar személyzet, magyar egészségügyiek munkája ad rangot mindmáig Parajdnak.

Ez a bánya több, mint látványosság! Levegőjének páratartalma igen magas (71 %-os). Ilyen körülmények között a mikrobák, virágporok és gombák könnyen kicsapódnak a rájuk ülepedő vízpára hatására, kilégzéskor távoznak a tüdőből, s a hörgőváladékok is fellazulnak. Viszonylag magas a levegő kalciumtartalma is, aminek belégzése gyulladáscsökkentő hatású. Az apró nátriumklorid kristályokból álló részecskék többnyire 50 mikronnál kisebbek, így lehetővé válik behatolásuk a legkisebb hörgőcskékbe is. A mélyben szinte állandó a hőmérséklet: télen 15,6, míg nyáron 15,8 Celsius fok. Tapasztalataim s a kúrát igénybe vevők elmondása szerint látványosan csökkennek a légúti panaszok, enyhül a száraz köhögés, csökken az asztmás tünetek száma és intenzitása, megnő a szervezet ellenálló képessége a fertőzésekkel szemben, és fokozódik a teherbíró képesség.
Első Parajdra jövetel előtt azonban érdemes kikérni az otthoni szakorvosok véleményét, mert például tuberkulózis, magas vérnyomás, heveny légúti megbetegedések, klausztrofóbia estén nem javallott a kúra.

A felszín alatt 120 méterre főszezonban akár háromezer ember is tartózkodhat naponta. A vendégeket csuklós autóbuszok szállítják a mélybe, honnan még további 246 lépcsőn kell aláereszkedni. A mintegy 5-6 labdarugó pályányi alapterületen kalandpark, jól felszerelt játszóterek, pingpongasztalok, játékkölcsönzési lehetőségek, két büfé, étterem valamint ökumenikus kápolna teszik testben és lélekben élményszerűvé a lent tartózkodást. Naponta van gyógytorna, s felkészült egészségügyi szakemberek adnak tanácsot mindenben.

Fent a településen számos étterem és mintegy hetven panzió szolgálja az idelátogatók kényelmét, de természetesen magánházaknál is meg lehet szállni. Parajd és környéke bővelkedik látnivalókban. Érdemes felkeresni Áprily Lajos emlékházát (a költő itt töltötte gyermekkorát!), sétálni a szépen rendben tartott utcákon, hol gyakran látni míves székelykapukat. Pár kilométerre van Szováta a Medve-tóval, Korond gyönyörű kerámiáival, Farkaslaka Tamási Áron szülőházával és nyughelyével; Székelyudvarhely is csak 40 kilométer ide (mindjárt a város előtt találjuk Szejkefürdőt a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjával). A parajdi Sókanyon, a közeli Rapsonné vára vagy a Bucsin-tető kellemes kirándulásra ad lehetőséget. De felkereshetjük a Farkaslaka felett magasodó Gordon-hegyi hatalmas Jézus szobrot is, mely remélhetőleg még sok évszázadig vigyázza tovább e tájat s az istenfélő székely népet.

Nagy örömömre az iskolai szünetekben egyre több hazai és külhoni magyar diákcsoportot látni mindenfelé (köszönhetően a Rákóczi Szövetségnek!), kik nem győznek álmélkodni a székelyföldi látnivalókon. Kísérőiken s elsősorban a történelemtanárokon múlik tudatosítani, hogy ezeréves ősi földön járnak, hol még mindenki édes anyanyelvünkön beszél, ők is ugyanolyan magyarok, mint mi vagyunk, s nem tehetnek arról, hogy Trianonban majd’ száz éve Romániához kanyarították őket a térképrajzolgató győztes hatalmak.

Parajdon is mindenütt magyarul beszélnek, s hagyományos székely vendégszeretettel fogadják a betérőket.

A kürtőskalács pedig itt a legfinomabb!

(Megjelent a Magyar Hírlap 2019. II. hó 8-i számában)