Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Pillanatképek
Pillanatképek
I.
Matatok a kiskertben, fel se nézek, amikor hallom, hogy lóval vágtázik az úton valaki, mert tudom, hogy Póli Balázs az, a faluvégről. Ő szinte minden este lovagolt egy kört. Lám, a kamionúton is lehet vágtázni. Most ez van, s percenként három autó is elszáguld rajta. Aztán mégis felkapom a fejemet, mert hirtelen eszembe jut, hogy Póli Balázs évek óta „hazament”. Korholom magamat, miket is gondolok, ő a fia lehet – mondom ki hangosan. Dehogyis – válaszolja édesanyám mellettem. Annál több idő telt el. Ő az, de az unokája képében.
II.
2013 rockkoncert. Az Illés Emlékzenekar játszik a téren.
- Kezeket a magasba! – kiált az énekes.
A közönség a régi. A régi Illés rajongói állnak kissé szégyenlősen, kissé őszesen körbe a téren. Eljöttek a kedvenc zenét meghallgatni, de már nem találják illendőnek a hangos és nyílt örömködést. Egyetlen férfi dobja a földre viharvert hátizsákját, a karjait meg a magasba, tánclépéseket tesz, és igazán odaadja magát a hangulatnak. A régi hangulatnak. Szinte belebódul. Illés-kori ruhában, kopott izületekkel, bohém-kócosan mozdul meg benne az ifjúság. A mozdulataiból kiolvashatod a múltját. Önbizalommal teli, jó pozíciójú, dolgozni és mulatni tudó, gondtalan ifjút látsz pár pillanatra.
III.
Kicsi, vékony, inas, ősz hajú öregasszony halad az úton. Kócos haja apró kontyba tekerve, keskeny, sápadt arcából kiugrik az orra. Derékszögbe hajlott hátából keresztként állnak ki kétfele a karjai. Mindkét kezében degeszre tömött, gyűrött műanyag zacskók lógnak, alig bír egyensúlyozni velük. Gyűjtöget. Mindenfélét. Nyomban mozdulnék segíteni neki, de apró sebes léptekkel már át is ment a zebrán és messze jár.
IV.
A pillantás
Két gyorsvonat robog el egymás mellett.
Az egyiknek az ablakában egy nő, a másikéban egy férfi.
Egy pillanatra a tekintetük összeakad,
s azonnal egymásról mindent tudnak :
bánattal súlyos gond van,
előtted fal, mögötted gát van,
melletted a Senki.
Hátra nem mehetsz, előre nem tudsz,
a Senki soha nem ért semmit, nem érez semmit,
sejteni se sejt semmit, soha sem tesz semmit,
csak gúzsba köt, hogy sajtold magad sanyarúra,
hogy semmikor se cserélődjön semmi.
Nem lehet ezt húsz év alatt se elfeledni.
V.
Az út
Éjfélre járt. Elcsigázottan, vaksötétben vezetett egy úrvezető az ötszázadik kilométer után a furcsa úton. Pécsre véltek érkezni, de valahogy idegen volt a környék. Egyszer csak megszólalt a feleség, aki még sose járt arra:
- Hirtelen lejt ez az út.
- Tessék?
- Hirtelen lejtő mélyút, és ki van betonozva az oldala.
Az úrvezető, mai megnevezéssel vasárnapi vezető, hatalmas fékezéssel állt meg, és kiszállt. Csak állt ott, mígnem a feleség is követte. A gyerekeket már nem engedték kiszállni. Másfél méterre tőlük feketén hömpölygött a Duna a mohácsi révben.
VI.
Lelki laska
A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába jártunk ebédelni, mert ott volt étkezde. Meg egy felmelegítő konyha. No, ezért nem lehetett mindig tudni, hogy mit is eszünk. Valahol megfőzték az ételt, odaszállították, helyben felmelegítették, amennyire lehetett és kiosztották. Mármint nekünk tanároknak egy kis ablakon keresztül, egy oldalt fekvő szobába, a diákok pedig maguk vitték az asztalukhoz.
Egyik nap valami összetört levéltésztából készült, túróhoz hasonló, valamivel gyéren megszórt mifélét kaptunk. Odahaza túrós laskának neveztük volna, ha minden összetevő kellő formában és mennyiségben lett volna jelen, no meg nem langyos ragacsosra melengetve. Mindenkit nagyon izgatott, hogy az mi. Egymást kérdezgették.
- A szakácsnő se tudja – suttogták. Egyszer egyik kolléganő, aki nem lehetett eléggé tisztában a dolgokkal, azzal, hogy szegénynek semmi más dolga nincs, csak felmelegíteni és adagokra osztani, végül odarohant a tálaló ablaknál állóhoz és rárivallt:
- Tessék azonnal megmondani, hogy mi ez!
A szakácsnő pár pillanatra főtt rák színre váltott, kicsit makogott, hogy mondhatna bármit is, hiszen azonnal reklamációt váltana ki vele, aztán kínjában kivágta:
- Lelki laska!
Éppen akkor érkeztem az ablakhoz, azonnal tudtam, hogy erdélyi, kicsit megrebbentettem a szememet, ő is, apró, alig észlelhető mosoly jelent meg a szája sarkában, s ő is tudta, hogy erdélyi vagyok. A többiek, akik szó szerint vették, nagy komolyan adogatták szájról szájra: lelki laska.
VII.
Örököltem egy ezüstöt.
Elástam, hogy el ne vesszen.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bálint Mária Január 9, 2014, 1:01am
-
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!
Amanda, éppen a pillanatok megragadásáról van szó, a szereplők elő- és utóéletét nem ismerjük.
Szerintem azért az "I. pillanat" nem szomorú, éppen az élet folytonosságát fejezi ki a nagyapa szokásának gyakorlásával, miközben a lovas ennek talán tudatában sincs. Estefelé végigvágtat a falun oda-vissza, mert azt látta az apjától, meg a nagyapjától is.
A II. pillanatban is felszínre tör az életigenlés a kopott ruhák és megroggyant termet ellenére is.
A III. pillanat öregasszonya se adta fel az életért való harcot. Hajlott kora és háta ellenére is tesz. Csak ő tudhatja, hogy mennyi eredménnyel.
A IV. pillantás tűnhet a legsúlyosabbnak a fenti szempontból, de abban sincs veszve minden, mert a "szenvedő alany" nem csak a saját bajával törődik magába roskadva, hanem észreveszi a másik gondját is. Kitekintése van a világra.
-
Hozzászólt Mária Hendrik Január 9, 2014, 12:17am
-
Tömör, de mindent kifejez. Gratulálok!
-
Hozzászólt Gálffy Mária Január 8, 2014, 3:20pm
-
Egy-egy mozzanat kiragadva,de sejtetve egy emberöltőt.Mi "szép korúak"el tudunk időzni minden "pillanatképen" és egy-egy korszak elevenedik meg az emlékeinkből.
Köszönöm,hogy olvashattam,gratulálok.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Január 8, 2014, 1:13pm
-
A húsz évekkel már csak úgy dobálózunk, az emlékeink maradnak velünk csendben...
-
Hozzászólt Dr. Csuták János Január 8, 2014, 1:10pm
-
Gondolatébresztő sorok!
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Január 8, 2014, 12:20pm
-
pillanatképek - életszilánkok...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz