Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.



Porumb néni kicsiny boltja



 



Az alacsony házak között úgy húzódott meg észrevétlen e kis
bolt vasredőnyös portálja, mint az ősidőktől fogva ott élő emberek a
szőlőlugasos kis lakokban. Ajtaját megette az idő, kis harangja rekedten
csilingelt, ám fürgén mozdult a boltos néni alakja, ha belépett valaki. A bolt
kicsi volt és tiszta, fapadlója olajosan csillogott, kátrányos, meleg szaga
mindent belengett. Légypapírok kerengtek az ajtónyitás ritmusában és a padló
bütykeit fényesre koptatta az idő.  Hátul
a raktár félig nyitott ajtaja mellett kicsiny dobkályha húzódott meg szerényen,
a másik sarokban horpadt petróleumos kanna billegett, mellette gondosan
újságpapírra borítva tölcsér, mert petróleumot is innen hordott a környék népe.



Pirosra érlelt szalonnák, barna füstölt oldalasok és kolbászkarikák
függtek a kampókon, alattuk zsírpapíron márványos foltok, odébb cseréptálon
tepertő.



 



Az öreg pulton áttetsző üvegtartályokban cukorkák kellették
magukat, volt ott selyemcukor, drágakövekként csillogó savanyúcukorkák és
olajosan fénylő karamell. Csokoládé és krumplicukor is akadt a pult üvegje
mögött, mellettük kis faládában, barna papírba csomagoltan marmeládé. A rahát
porcukorral fedett halmai hó fújta színes, üvegkockákként kandikáltak ki a
dobozból, mellettük zsírpapírba csomagoltan aranybarna halva. A hely úrnője kis
fém lapátkával mérte a csemegét barna papírzacskóba a hintázó mérlegen.



 



Porumb néni úgy trónolt a pult mögött a lisztes zsákok és a
papír cukros zsákok közepette, mint egy uralkodónő. Apró, ősz kontyát kék kendő
fedte, előtte fehér melles kötény, mindig nevető szeme körül apró szarkalábak.
Állán barna bibircsók ékeskedett három kackiás szőrszállal és minden gyereket
megkínált cukorral, aki csak a boltba lépett. Családja nem volt, csak a boltja.
Gondosan tisztára sikált keze sosem pihent.



 



 A környék gyerekei
megbűvölve nézték, amint a ragyogóan tiszta fém bödönből ügyes kézzel tejet
csorgat a széles szájú tejesüvegekbe. Barna jutazsákból pergőszemű rizst mért
és boszorkányos gyorsasággal hajtogatott kicsi fület a tele töltött lisztes
vagy cukros zacskókra. Folyékony aranyként merte üvegekbe az illatos napraforgó
olajat, és sosem hibázott, ha a nagy tömb sózott vajból kis kockát hasított a
zsírpapírra. Nyáron kövér dunsztosüvegből kovászos uborkát árult, telente
frissen sült tökkel kényeztette a vevőket.



 



Külön pulton, széles farácson szelte ketté vagy négybe a
friss kenyeret, és szelíd mosollyal tűrte, ha a gyerekek a ropogós morzsákat
szedegették. Ragyogó fehér tülltakaró védte a kiflik és perecek kosarát és
szívesen csomagolt akár kis marék tepertőt is a péksütemény mellé. Recepteket
cserélt háziasszonyokkal, és házi szalámijának híre volt a környéken.



 



 



Billegős, foghíjas létráján fürgén mászott akár a legfelsőbb
polcig, és szégyellősen nevetgélve igazgatta felcsúszott szoknyáját visszeres
lábain. Előtte a pulton barna papír staniclik sorakoztak katonás rendben,
nagyság szerint, mellette tintaceruza és cetlik, rajtuk végtelen
számoszlopokkal. Félhangosan számolt, tintaceruzáját nyomatékkal érintette
minden tétel mellé, aztán magában mormolva újra összeadta a számokat. Sosem
sietett, nem volt ideges és mindig pontosan számolt. Borravalót nem fogadott el
és a legkisebb gyereknek is előre köszönt.



 



Aztán minden megváltozott. Akadozni kezdett az áruellátás, először
kimaradt a csokoládé, a kakaó, később eltűnt a polcokról az is, ami a napi
bevásárláshoz kellett. Porumb néni egyre szótlanabb lett, ahogy kiürültek a
polcok, üresen árválkodtak a húsok akasztói és légypettyesek lettek az
üvegvitrinek. Hajnalonként sorok álltak a kis bolt előtt cukorért, olajért,
indulatos jelenetek zajlottak, egyszer még egy pofon is elcsattant. Később
bevezették a jegyrendszert, de ő ezt már nem érte meg.



 Szívroham vitte el
egy őszi reggelen, mikor a vasredőnyt felhúzva nyitáshoz készült.



 





Porumb néni kicsiny boltja



 



Az alacsony házak között úgy húzódott meg észrevétlen e kis
bolt vasredőnyös portálja, mint az ősidőktől fogva ott élő emberek a
szőlőlugasos kis lakokban. Ajtaját megette az idő, kis harangja rekedten
csilingelt, ám fürgén mozdult a boltos néni alakja, ha belépett valaki. A bolt
kicsi volt és tiszta, fapadlója olajosan csillogott, kátrányos, meleg szaga
mindent belengett. Légypapírok kerengtek az ajtónyitás ritmusában és a padló
bütykeit fényesre koptatta az idő.  Hátul
a raktár félig nyitott ajtaja mellett kicsiny dobkályha húzódott meg szerényen,
a másik sarokban horpadt petróleumos kanna billegett, mellette gondosan
újságpapírra borítva tölcsér, mert petróleumot is innen hordott a környék népe.



Pirosra érlelt szalonnák, barna füstölt oldalasok és kolbászkarikák
függtek a kampókon, alattuk zsírpapíron márványos foltok, odébb cseréptálon
tepertő.



 



Az öreg pulton áttetsző üvegtartályokban cukorkák kellették
magukat, volt ott selyemcukor, drágakövekként csillogó savanyúcukorkák és
olajosan fénylő karamell. Csokoládé és krumplicukor is akadt a pult üvegje
mögött, mellettük kis faládában, barna papírba csomagoltan marmeládé. A rahát
porcukorral fedett halmai hó fújta színes, üvegkockákként kandikáltak ki a
dobozból, mellettük zsírpapírba csomagoltan aranybarna halva. A hely úrnője kis
fém lapátkával mérte a csemegét barna papírzacskóba a hintázó mérlegen.



 



Porumb néni úgy trónolt a pult mögött a lisztes zsákok és a
papír cukros zsákok közepette, mint egy uralkodónő. Apró, ősz kontyát kék kendő
fedte, előtte fehér melles kötény, mindig nevető szeme körül apró szarkalábak.
Állán barna bibircsók ékeskedett három kackiás szőrszállal és minden gyereket
megkínált cukorral, aki csak a boltba lépett. Családja nem volt, csak a boltja.
Gondosan tisztára sikált keze sosem pihent.



 



 A környék gyerekei
megbűvölve nézték, amint a ragyogóan tiszta fém bödönből ügyes kézzel tejet
csorgat a széles szájú tejesüvegekbe. Barna jutazsákból pergőszemű rizst mért
és boszorkányos gyorsasággal hajtogatott kicsi fület a tele töltött lisztes
vagy cukros zacskókra. Folyékony aranyként merte üvegekbe az illatos napraforgó
olajat, és sosem hibázott, ha a nagy tömb sózott vajból kis kockát hasított a
zsírpapírra. Nyáron kövér dunsztosüvegből kovászos uborkát árult, telente
frissen sült tökkel kényeztette a vevőket.



 



Külön pulton, széles farácson szelte ketté vagy négybe a
friss kenyeret, és szelíd mosollyal tűrte, ha a gyerekek a ropogós morzsákat
szedegették. Ragyogó fehér tülltakaró védte a kiflik és perecek kosarát és
szívesen csomagolt akár kis marék tepertőt is a péksütemény mellé. Recepteket
cserélt háziasszonyokkal, és házi szalámijának híre volt a környéken.



 



 



Billegős, foghíjas létráján fürgén mászott akár a legfelsőbb
polcig, és szégyellősen nevetgélve igazgatta felcsúszott szoknyáját visszeres
lábain. Előtte a pulton barna papír staniclik sorakoztak katonás rendben,
nagyság szerint, mellette tintaceruza és cetlik, rajtuk végtelen
számoszlopokkal. Félhangosan számolt, tintaceruzáját nyomatékkal érintette
minden tétel mellé, aztán magában mormolva újra összeadta a számokat. Sosem
sietett, nem volt ideges és mindig pontosan számolt. Borravalót nem fogadott el
és a legkisebb gyereknek is előre köszönt.



 



Aztán minden megváltozott. Akadozni kezdett az áruellátás, először
kimaradt a csokoládé, a kakaó, később eltűnt a polcokról az is, ami a napi
bevásárláshoz kellett. Porumb néni egyre szótlanabb lett, ahogy kiürültek a
polcok, üresen árválkodtak a húsok akasztói és légypettyesek lettek az
üvegvitrinek. Hajnalonként sorok álltak a kis bolt előtt cukorért, olajért,
indulatos jelenetek zajlottak, egyszer még egy pofon is elcsattant. Később
bevezették a jegyrendszert, de ő ezt már nem érte meg.



 Szívroham vitte el
egy őszi reggelen, mikor a vasredőnyt felhúzva nyitáshoz készült.



 





Porumb néni kicsiny boltja



 



Az alacsony házak között úgy húzódott meg észrevétlen e kis
bolt vasredőnyös portálja, mint az ősidőktől fogva ott élő emberek a
szőlőlugasos kis lakokban. Ajtaját megette az idő, kis harangja rekedten
csilingelt, ám fürgén mozdult a boltos néni alakja, ha belépett valaki. A bolt
kicsi volt és tiszta, fapadlója olajosan csillogott, kátrányos, meleg szaga
mindent belengett. Légypapírok kerengtek az ajtónyitás ritmusában és a padló
bütykeit fényesre koptatta az idő.  Hátul
a raktár félig nyitott ajtaja mellett kicsiny dobkályha húzódott meg szerényen,
a másik sarokban horpadt petróleumos kanna billegett, mellette gondosan
újságpapírra borítva tölcsér, mert petróleumot is innen hordott a környék népe.



Pirosra érlelt szalonnák, barna füstölt oldalasok és kolbászkarikák
függtek a kampókon, alattuk zsírpapíron márványos foltok, odébb cseréptálon
tepertő.



 



Az öreg pulton áttetsző üvegtartályokban cukorkák kellették
magukat, volt ott selyemcukor, drágakövekként csillogó savanyúcukorkák és
olajosan fénylő karamell. Csokoládé és krumplicukor is akadt a pult üvegje
mögött, mellettük kis faládában, barna papírba csomagoltan marmeládé. A rahát
porcukorral fedett halmai hó fújta színes, üvegkockákként kandikáltak ki a
dobozból, mellettük zsírpapírba csomagoltan aranybarna halva. A hely úrnője kis
fém lapátkával mérte a csemegét barna papírzacskóba a hintázó mérlegen.



 



Porumb néni úgy trónolt a pult mögött a lisztes zsákok és a
papír cukros zsákok közepette, mint egy uralkodónő. Apró, ősz kontyát kék kendő
fedte, előtte fehér melles kötény, mindig nevető szeme körül apró szarkalábak.
Állán barna bibircsók ékeskedett három kackiás szőrszállal és minden gyereket
megkínált cukorral, aki csak a boltba lépett. Családja nem volt, csak a boltja.
Gondosan tisztára sikált keze sosem pihent.



 



 A környék gyerekei
megbűvölve nézték, amint a ragyogóan tiszta fém bödönből ügyes kézzel tejet
csorgat a széles szájú tejesüvegekbe. Barna jutazsákból pergőszemű rizst mért
és boszorkányos gyorsasággal hajtogatott kicsi fület a tele töltött lisztes
vagy cukros zacskókra. Folyékony aranyként merte üvegekbe az illatos napraforgó
olajat, és sosem hibázott, ha a nagy tömb sózott vajból kis kockát hasított a
zsírpapírra. Nyáron kövér dunsztosüvegből kovászos uborkát árult, telente
frissen sült tökkel kényeztette a vevőket.



 



Külön pulton, széles farácson szelte ketté vagy négybe a
friss kenyeret, és szelíd mosollyal tűrte, ha a gyerekek a ropogós morzsákat
szedegették. Ragyogó fehér tülltakaró védte a kiflik és perecek kosarát és
szívesen csomagolt akár kis marék tepertőt is a péksütemény mellé. Recepteket
cserélt háziasszonyokkal, és házi szalámijának híre volt a környéken.



 



 



Billegős, foghíjas létráján fürgén mászott akár a legfelsőbb
polcig, és szégyellősen nevetgélve igazgatta felcsúszott szoknyáját visszeres
lábain. Előtte a pulton barna papír staniclik sorakoztak katonás rendben,
nagyság szerint, mellette tintaceruza és cetlik, rajtuk végtelen
számoszlopokkal. Félhangosan számolt, tintaceruzáját nyomatékkal érintette
minden tétel mellé, aztán magában mormolva újra összeadta a számokat. Sosem
sietett, nem volt ideges és mindig pontosan számolt. Borravalót nem fogadott el
és a legkisebb gyereknek is előre köszönt.



 



Aztán minden megváltozott. Akadozni kezdett az áruellátás, először
kimaradt a csokoládé, a kakaó, később eltűnt a polcokról az is, ami a napi
bevásárláshoz kellett. Porumb néni egyre szótlanabb lett, ahogy kiürültek a
polcok, üresen árválkodtak a húsok akasztói és légypettyesek lettek az
üvegvitrinek. Hajnalonként sorok álltak a kis bolt előtt cukorért, olajért,
indulatos jelenetek zajlottak, egyszer még egy pofon is elcsattant. Később
bevezették a jegyrendszert, de ő ezt már nem érte meg.



 Szívroham vitte el
egy őszi reggelen, mikor a vasredőnyt felhúzva nyitáshoz készült.



 



 

Megtekintések: 413

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt zachari ilona November 8, 2011, 4:24pm
NAGYON,NAGYON TETSZETT,FELIDEZTE A GYERMEKKOROMAT MIKOR ALIG 5-6 EVES KOROMBA KULDTEK EL A BOLTBA EZERT VAGY AZERT ES VALAMI ILYESMI VOLT. KOSZONOM.
Hozzászólt Andreszek Bela November 8, 2011, 2:07pm
Ha igazan oszinte akarok lenni,azt gondolom,hogy az idosebb,genereacionak,szamos ilyen elmenye van,a haboru  utan,meg leteztek  ugy varoson mint a falvakba ilyen boltok.Ahova hol a szuleinkel hol a nagyival mentunk vasarolni.Mindenki ismert mingenkit,baratsagosan koszontottek a vevok az eladok  egymast.Ho vegem pedig igyekeztek az az emberek leroni adosagukat.A mai lotas futassal szemben,nyugalom honolt ezen boltokban,mindenki tudta mit kap es mit ad.Igazi bekebeli idok voltak.Ma mar?Halas vagyok ezert az irasert.Bela
Hozzászólt Dr. Csuták János November 8, 2011, 1:22pm
Kedves Katalin! Már megint olyat írt, amit nagyon jó volt olvasni. Nekem is volt ilyen boltom, ahova gyerekkoromban küldött édesanyám. A boltos néni, ha csak öt deka savanyúcukorkára futotta (általában így volt, vagy így se), maga csinálta az előre odarakott téghlalap alakú kis papírokból a hegyes végű zacskót, beletette a négy cukorkát, majd a szájánál fennmaradt sarkokat gondosan visszahajtgva lezárta a kis csomagot. És mosolygott. Abban a boltban midig csak azt vásároltuk, amire szükség volt, és nem volt semmi "akció".
Hozzászólt Kákonyi Csilla November 8, 2011, 11:13am
Fájdalmasan szép írás..., kitűnő a megjelenítés, nagyon élő minden mozzanatában. Nagyon tetszett, szeretettel gratulálok!
Hozzászólt Illés László November 8, 2011, 10:46am
Vannak ilyen emlékeim.Köszönjük a csodálatos írást.
Hozzászólt Stenczer Enikő November 8, 2011, 10:34am

Szinte látni vélem Porumb nénit, lisz mérés után, ahogy kezével kötényéről gondosan söpri le a lisztet, majd a tiszta tőrlő-kendővel a pultot varázsolja lisztmentessé... Mintha én is jártam volna a kis boltjába...

Köszönöm az élményt!

 

Enikő

Hozzászólt PÁLL MARGIT November 8, 2011, 10:30am

Kedves Katalin! Nagyon tetszett az írásod. Mintha magamat láttam volna a kis boltba belépni....,

csak Porumb néninek barna patentharisnya volt a lábán.Köszönöm!

Hozzászólt Nagy Magdolna November 8, 2011, 10:25am

Egy élet fáradhatatlan munkája így néz ki pontosan, ahogy itt előadtad nekünk.

Apai nagyszüleim is, Kolozsváron, a Csaba utcában, valahogy így kezdték. Két liter ecetszesszel... Annak más vége lett, lebontották, és blokk épült a helyén. Szerencsére nagybátyám még ezt is túlélte.

Hozzászólt Tállai Enikő November 8, 2011, 10:25am
Kedves emlékek jöttek elő bennem is. Nagyon tetszett, köszönöm.
Hozzászólt Fodor Rozalia November 8, 2011, 10:00am

Nekem  nagyon  tetszett.Gratulalok.     Koszonom.

 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek