Prométheusz
Írta: Attila-benczi

A Kaukázus fölött, új hajnal virrad,
Prométheusz láncain megcsillan a harmat.
Istenem! Szenvedni. Ne hagyd!
Büntetés helyet, adj oltalmat.

Keselyű csőrével máját marja,
Az eget szárnya eltakarja
Fájdalomtól eltorzul az arca.
Nincs már ereje a harcra.

Magasan jár már a Nap,
A véres csőr. Le nem csap.
Helyette a láncokat rángatta,
Tépett testét, naptól óvta.

Prométheusz újra szabad lett.

A szabadság örömét,
Tehetetlen düh váltja fel,
Hiába áztatta vérével a Földet
Onnan a TŰZ. Eltűnt…