Hát nagy az Isten állatkertje, ez kétségtelen. Sokan elférünk a Nap alatt. Olvasom az egyik bulvártermék szenzációként tálalt irományában,[1] hogy egy angol pszichológus-író összeállította azon foglalkozások listáját, amelyek vonzzák a pszichopatákat. Ez az angol úriember nem kevesebbet állít könyvében, mint hogy vannak olyan foglalkozások-állások-tisztségek-hivatások, ahol jól megbújhat a pszichopata karakter a felelősségteljes beosztás mögött, mi több, abban éli ki antiszociális minőségét. Ezzel mintegy károsan befolyásolja, mit ne mondjak: „hülyíti” a rábízottakat. Implicite káros a társadalomra...

Mert hát tudjuk, a pszichopata, a kötözni való bolond nem rendelkezik szégyenérzettel, hideg, tapintatlan, hatásos manipulátor, nincs bűntudata, nem érez, nem szorong, a kisugárzás, a nagy duma, a magabiztosság csak álarc, nem riad vissza az erőszakos cselekedetektől, fittyet hány a törvényekre és szabályokra, nem képes felismerni tettei következményeit. Az író szerint a pszichopata személyiségek ezekben a foglalkozásokban tudják leginkább kiélni manipulatív hajlamukat/hatalmukat, olyan ráhatást gyakorolva emberek sokaságára, amelyek alól azok képtelenek kivonni magukat.

Hát ezt is megtudtuk. Az egyoldalú általánosításról meg hóhérakasztásról nem is beszélve. Ennyi erővel mindenki gyanús, aki él. Mindenkiben ott lappang a szent és a gazember, az őrült és az angyal egyaránt. Akkor meg mire jó a folytonos skatulyázás, adekvátabban: tipizálás? Így könnyebben rajtakapja a pszichopatát ezekben a „mesterségekben” és lecsaphat rá? Vagy a világunkban divatossá vált, erőltetett, folytonos pszichologizáló kényszer, hogy mindent kiokoskodjunk és megmagyarázzunk génekkel, társadalmi tényezőkkel, nehéz gyermekkorral? Vagy csak annyi, hogy mostanság annyira beteg az emberiség, hogy mindenki mellé pszichológus kell, ha már nem akar gyónni?... Mintha sokan át szeretnék venni a papi szerepet közben kígyót-békát átkiabálnak a kerítésen...

Lássuk akkor ezt a listát, kik szerepelnek a pszichopata foglalkozásoknál: köztisztviselő, főszakács, pap, rendőr, újságíró, sebész, kereskedő, médiaszemélyiség (szerkesztő-riporter), ügyvéd, vezérigazgató.

Nem mondom, cseppet sem megvetetendő társaság. Nem is szégyellem, inkább büszke vagyok, hogy idetartozom. Legföljebb azon tűnődöm, miként hiányoznak a felsorolásból a tanárok, írók, mérnökök, tudósok, árvaházi nevelők, katonatisztek, börtönpedagógusok?  Arra már gondolni sem merek, mi lett volna, ha a pszichológus-író olyan manapság „létfontosságú” szakmákat emelt volna ilyen pszichopata magasságokba, mint: IT-szakember, stylist, benzinkutas, DJ, gyógyszerügynök, on-line eladó/pizzafutár, véleményvezér és lakberendező, PR-os fejvadász, fitneszedző és életmódterapeuta, hekker és modellügynök, kirándulásszervező/idegenvezető, titkosügynök és személyi edző, hogy a politikusokról már ne is beszéljünk.

A tízes listán érdekes módon mind olyanok szerepelnek, akik felelős, főnöki pozícióban vannak. Akiknek egy közösség élén (annak szolgálatában), emberek iránti felelősségből, naponta jó döntéseket kell hozniuk, többnyire céltudatosság, határozottság, magabiztosság, emberismeret jellemzi, egészséges személyiségük teszi őket megbízhatóvá, hitelessé. Csupa olyan karizmatikus vonással kell, hogy rendelkezniük, amely őket ebben a hivatásban megtartja. Hogy miért mindegyikük, vagy legtöbbjük potenciális/vagy valóságos pszichopata, azt legföljebb az író-pszichológusbácsi tudná megmondani. Ezek szerint a legnagyobb személyiségzavar az ő fejében van...

Végtére is hízelgő nekünk, papoknak ez az újabb címke. Ahhoz képest, amit eddig, a történelem folyamán kaptunk, csak cseresznye a tortán.

Inkább az nyugtalanít engem, hogy a szerző, aki bevalottan komoly író és pszichológus, járt-e mostanában (egyáltalán) pszichiáternél?

Vagy ő is csak egy újabb „kortárs művész”, aki a szélhámosok palettáját szélesíti?

sp

[1] https://divany.hu/eletem/2018/06/12/a-pszichopatak-kedvenc-munkai/