Pünkösdkor megadatott
Megcsodálni idegen, ám mégis szívdobogtatóan ismerős tájak vad szépségét, …megélni egy kis falu, Csíkcsomortán archaikus rendjét, …megtapasztalni egy székely család befogadó szeretetét, …meghallgatni a minden reggel azonos időben vonuló tehéncsorda lágy kolompját, …büszkén követni a barantázásból este megtérő lovasokat, …megilletődve megmászni a zarándokok csendes ritmusában a Kissomlyót s a szelíd hajlatban megtelepedve testvérként köszönteni a zarándoktársakat, …égnek emelt tekintettel énekelve-imádkozva megköszönni a Napbaöltözött Asszonynak, Babba Mariának, hogy vigyáz reánk, …elszoruló torokkal énekelni a magyar és székely himnuszt többszázezer testvérünkkel, míg az eső mellett minden fájdalmat és csalódást lemosó könnyeink fürdetik arcunkat, …elgyönyörködni a gyimesbükki kicsi csángó bubák barna-piros arcocskáján, …megélni az összetartozás extatikus örömét, amint az öreg Nohab éneklő, zászlót lobogtató utasaival ünnepélyesen begördül az ezeréves határra, …együtt sírni az őket imával és virággal köszöntő helyiekkel, …megélni magyarságunkat, ezt a minden téren és időn átívelő csodát.
Nekem megadatott mindez, 2011-ben, a csíksomlyói búcsún.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz