Kedei Zoltán
Rögeszme
Rava, Párizs, Budapest megbocsátanak, amiért nem őket választottam.
Ravát kényszerből hagytam el.
Budapest kartávolságra várta befogadásomat.
Párizs (?) egészen más, mágikus művészete hívott az új világba.
Vásárhely haza várt.
Hazavártak a korom sötétek, a csillogó fehérek, a dohos lépcsők, a címkézett képek, a gáncs és akadály.
Fáradtan érkeztem a révbe, hajnalcsillag ragyogott az égen, ha jól emlékszem valaki játszott odafönt, cukros mákot szórt az útra.
A hunyorgó parázs fényénél éltem örömmámorát a mának, éppen lábnyomokat lestem a cukros mákkal teleszórt úton, vállon ragadtak, s hatalmas kövek közé húztak. Képtelen voltam megérteni a cukros mákkal teleszórt út nyújtotta édes mámor után a kövek közti fölmorzsolódást.
Most, amikor a Vár-erődről hull a vakolat, függőlegesen merengek az istenek előtt, fölmérem helyzetem. Tudom: a játékban mindig én veszítek.
A képek társaságában akadoznak szavaim, takarodót fúj az ítélet.
Kiszabadítom képzeletem a rögeszme karjaiból, s az út rejtett buktatóit magamba zárom.
Rava, Budapest és Párizs megbocsátanak, amiért Vásárhelyt választottam.
Az is lehet, nem más ez, mint rögeszme.
Kiszabadítom képzeletem a rögeszme karjaiból, és eltávolodom a cukros mákkal teleszórt úttól, gázsit érte nem kapok.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz