A hit városában némák az ajkak,
emberek fagynak keresztek alatt.
Arcukon fáradtság, kiábrándultság,
lábbal tapossák Isten parancsát.

Szemérmes az Isten, a bűnt eltűri,
nézi, hogy kétség embert legyőzi.
Járja a gonosz embernek bugyrait,
szedi a vakság áldozatait.

Veszik a hit, a remény, az alázat,
veszik lélek az ördögnek magának.
Új istenek születtek új világnak,
templomuk lettek a pénzházának.

A pénz lett az Úristen, s ember felett
a pénz mondja meg, hogy kit szerethetsz.
Emberszeretetnek nincs ma már ára.
Birtokolni! Az az ember vágya.

SZENT PÉTER Bazilika árván állhat,
harangjai imára szólhatnak,
imára az emberért, az Istenért,
a gyarló bűnök megváltásáért.

Európa csendes, hallgatnak harangok,
emberek halnak meg hitehagyott,
megtébolyult, tán megőrült a lélek,
kapzsiság mindent magáévá tett.

Keleten vörösen kel az izzó nap,
halnak emberek, kik hisznek Uram,
vesznek bibliák, s vesznek a keresztek,
a hit veszik el, s vele a nemzet.

Az ördög járja be lélek bugyrait,
kéjesen kínálja  a bűn vágyait,
erőtlen ember, bűn mocska lepi el,
álmokat kerget a hite helyett.

Róma városban is rab lett a lelked,
Colosseumba megy templom helyett,
viadal, győzelemmé az öldöklés,
a hit helyett jutalma lett a pénz.

Uram nézz rá elvakult bárányaidra,
nézz rá a sok vakon bolyongóra,
szánd meg a szegényt, a sok kifosztottat,
hitet adj nekik, kenyér légy magad.

Némán ballagok, a kövek hallgatnak,
emberek jönnek, mennek, rohannak,
Isten városa csendes, árvák templomok,
a hit, s remény, s dőlnek le a romok.

Nem hallom szentséges lélekhangotok,
megölik az emberi jóságot.
Róma fáj, hogy itt is magányos vagyok,
imám elvész, port hintenek vakok.

Hova menjek, testvéreim, Ti hol vagytok?
Hol van haza, hol szeretni tudtok?
Lesz-e béke, lesz-e, új Magyarország?
Istenem biz’ a régit ellopták.

21.11.2012