Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Örömre indult
A húsvéti ünnepe, a feltámadás öröme indította útnak Lőrincet. A völgy kitárulkozott előtte, ahogy a tetőről lenézett. Ott terpeszkedett házaival, udvaraival, kertjeivel a falu is, tobzódva a tavaszi fényben. A férfi gyönyörködve nézte. Hónapok óta készült erre a hazalátogatásra. Otthonától a sors messzire vetette, s a nagyváros beszippantotta. Nem volt oka panaszra, hiszen dolgozhatott, pénzt kereshetett, emberek vették körül, de mégis egyedül érezte magát, s idegennek. Ezért örvendett a szíve ennyire a hazai táj láttán. Mélyeket lélegzett, beszívta a bódító tavaszi illatokat, s megindult lefele a hegyről, a falu felé.
Ez a lelkes hangulat nem is hagyta el, ameddig az első házakig nem ért. Díszesebb portára emlékezett, s mit talált nem ismerte meg.
„Vajon jó helyre jöttem?” – tanácstalankodott.
Csak nézte a poros utcát, a házakat, s úgy tűnt, mintha a falak összementek volna, mintha süppedtek volna bele a földbe, a kerítések is alacsonyabbak, az ablakok pedig kisebbek lettek. Még a gyalog kapu is alig akkorának látszott, mintha gyermekek számára emelték volna, felnőtt ember csak meggörnyedve léphetett be rajta.
„Amott van az iskola!” – eszmél fel a Lőrinc.
„Megnézem, ki most a tanító?” – vette az irányt az iskola felé.
Az iskolaépület is bizony csalódást okozott megrokkant voltával, a hulló vakolattal, a repedezett ablakkereteivel. A fiatal tanító ellenben rácáfolt a környezet által sugallt szomorú hangulatra. Mosolygós, vidám ember fogadta a bekopogó vendéget.
„Kerüljön beljebb, kedves!” – fogadta Lőrincet a tanító – „Minden embernek, aki betér hozzánk, minden látogatónak, örvednek, s ezt őszintén mondom!”
„Mégis minek örvendezik ennyire?” – kötözködött Lőrinc.
„Kicsinység, de nekem sokat ér!”
„Mi lehet az?”
„Csak annyi, hogy egy emberi lélek kíváncsi rám, és arra veszi magát, hogy meglátogasson, s meghallgasson.”
„És mi mondani valója lenne egy ilyen emberi lélek számára?”
„Hát, hogy örvendezzünk együtt a szép tavasz napnak.”
„S még?”
„A fénynek, mely beragyogja a lelkünket, mert kicsiny emberpalántákat nevelhetünk.”
„Szép dolog!”
„Az a szép, hogy jönnek buzgón, s a tavalyihoz képest többen.”
„Mifélék az újak?” – nőtt meg a kíváncsiság Lőrincben.
„Könnyen örvendő, s könnyen búnak ereszkedő városi népek.”
„Itt meg mit keresnek?”
„Megszöktek a városi nyüzsgés elől. Művész lelkek: az ember olyan íróféle, s a felesége festő. Engemet is le akar festeni.”
„Hagyja?”
„Mondtam, fesse a gyermekeket. Ők az érdekesek, a fontosak.”
Ezzel ment is tovább Lőrinc, végig a kanyargós úton, venné számba a pusztuló, s az újra kivirágzó portákat. A vidám tanító szavai kísérték: „a gyermekek, ők a fontosak!”
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 17, 2014, 9:51am
-
És azt is mondják, hogy a gyerekek mindig igazat mondanak. Igazak, mert egyszerűbben látják a világot - a kapzsiság, a haszonhajszolás, az adok-kapok még nem töltik el a lelküket. Köszönöm, Csilla a véleményedet!
-
Hozzászólt Satan Csilla Április 17, 2014, 6:32am
-
A valosag mindig kissebb mint az emlekeink, de Lorinc is gyerek volt, amikor a falut latta. "a gyerekek, ok a fontosak", mert ok latnak a nyers valosagon is tul. Lorinc azt a kepet hordozza magaban. Ami melyebb es gazdagabb.
-
-
Így van, Magdi kedves! Örömmel telve indulunk haza.
-
-
Aurélia kedves!
Küld el a címedet, a posta címedet, hogy küldhessek egy kötetet.
Ide írj: bigeszab@gmail.com
Üdv!
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Április 16, 2014, 5:46pm
-
"Örömre indult", milyen találó címet adtál kedves történetednek, sokunkat megérintve, haza csalogatva. Így indulunk valahányszor...
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Április 16, 2014, 10:38am
-
jó szívemmel köszönöm! Szívesen lennék tulajdonosa a kötetednek is.
-
-
Köszönöm, Aurélia! A Kisfaludy verset Neked küldöm...
-
-
"Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől." (Kisfaludy Károly)
-
-
...amikor hazamegyek, mikor elhagyom az Olt hidat Nagyajta előtt , az út porától...annak " finom illatától" könybe lábad a szemem....vagy a nagy szeretettől....
ez jutott eszembe az írásod hatására:
" Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb , hogy sírva érezzem ,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.".... útnak indulni mint Lőrinc...
-
-
Örülök a véleményednek, kedves Ernő!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz