A zöldségek elnevezése körül vita alakult ki néhány irodalmat kedvelő és gyakorló honfitársunk között. Az igazság az, hogy nagy zavar uralkodik, különösen a háziasszonyok, szakácsok, és más piaclátogatók között, már ami a zöldségfélék nevét illeti, de még irodalmi berkekben is. Receptgyűjtemények, internetes szakácskönyvek, blogok hemzsegnek a félreértésektől és sajnos senki sem veszi magának a bátorságot – tisztelet a kivételnek -, hogy egy-egy általa használt kifejezésnek, névnek utánanézzen. Az a gyanúm, hogy a külországi leírásokat rosszul fordítják tudatlanságból, vagy felületességből. Sőt lehet is-is!

A fehérrépa megnevezés váltotta ki bennem ezt a gondolatot. Sokan a petrezselymet értik alatta, de hát, ez értelmetlenség, mert a répa „Linné osztályzása szerint … a káposzták neme alá tartozó növény” (Cz-F). A petrezselyem ellenben az ernyősvirágúak rendjébe tartozik.

A kutyatej bár ernyőt nyit, nem vele rokon növény (!) Czuczor-Fogarasi szerint a név maga „a latingörög petroselinum-ból eredett; ez pedig összetétel πετρα (petra)és σελινον (szelinon)szókból”, ami magyarul kő-zellert jelent. Ettől függetlenül, szinte minden európai nyelven petrezselyem, illetve ehhez hasonló szó felel meg ennek a gyökérzöldségnek. Prezzemolo (olasz), parsley, parsley root (angol), persil (francia), pietruszka (lengyel),  петрушка (petruska)  (orosz), pătrunjel (román), perejil (spanyol), persilja (finn), és így tovább. Tehát a petrezselyem, melyet helytelenül neveznek fehérrépának, egy körülbelül 60 cm magrasra megnövő gyógy- és fűszernövény. Mint érdekességet említem, hogy a görögök szent növénynek tartották: a Nemeai játékok győztese petrezselyemből, illetve zellerből font diadalkoszorút kapott.

Többen vannak, akik a paszinák nevű gyökőrzöldség helyett használják a fehérrépa kifejezést. A pasztinák (Pastinaca sativa) szintén az ernyősvirágúak rendjébe tartozik, s mint ilyen rokona a petrezselyemnek, sárgarépának, zellernek. Annak ellenére, hogy közkedvelt zöldség egyes vidékeken, megjegyzem, hogy főleg levele egy bergapten nevű fényérzékenységet okozó anyagot tartalmaz, és az arra érzékeny egyéneknél a napfénynek kitett bőrfelületen bőrpírt és hólyagos bőrelváltozást okozhat.

Mivel eljutottunk a zellerhez, érdemes erről is pár szót ejteni. A zeller, mint a növény-család névadó tagja számos ismert rokonnal büszkélkedhet. Ide tartozik még az ánizs (vagy édeskömény), kapor, koriander, lestyán, meg néhány vadon termő növény is. Ételek ízesítésére először a római korban használták, bár visszafogottan, mivel egyúttal azt is tartották róla, hogy szerencsétlenséget hozhat. Teljes körű jogát a konyhában csak a XVII. században nyerte el.

Akkor mi is az a fehérrépa?

Angolul turnip, chard ; németül: weiszrübe, oroszul: репа (répa); olasz: rapa; francia: navet; román: navetă, nap;

Ez egy igazi fogas kérdés – mindenki mást mond.

Kertészeti leírások szerint a tarlórépa neve fehérrépa, vagy kerekrépa, de ez sem igazán répa, mert a káposztafélék családjába tartozik, és igazából a káposztarepce megvastagodott gyökerű változata. Nevezik még kerekrépának is. Anglia, Dánia, Svédország délvidékén termesztik nagyobb mértékben.

Más megfogalmazás szerint a karórépa neve fehérrépa, azonban ez is ugyan az a növény család – káposztaféle.

Az igazi répa, mint répa latinul Beta vulgaris subsp. vulgaris, és takarmányrépa néven ismert. Közeli rokonai, mondhatnám, hogy testvérei a cukorrépa, cékla, mangold. Gyermekkoromban burgundi répának, vagy marharépának hívtuk, és jószágot etettek vele.

Czuczor-Fogarasi szabatos-tömören így fogalmaz: „Répa. Szokott közértelemben bizonyos növények neme, melynek húsos gyökerei emberek és barmok eledeléül használhatók. Linné osztályozása szerint a káposzták neme alá tartozó növény.” 

„A jószág etetése céljából termesztett nagyrépájú cukorrépa v. burgundi répa. Egészséges és tápláló takarmány” - írja a Kislexikon.

Karórépa, (fehérrépa), a gyakorlatban a káposztarepce megvastagodott gyökerű változatának neve, (Brassica napus rapifera). A csapadékos éghajlat alatt, (Anglia, Dánia. Svédország D.-i vidékén) termesztik nagyobb mértékben. Nálunk elvétve a közepesen kötött, nedves, televényes talajokon, (káposztaföldeken) termesztik. Változatai: fehér pomerániai, fehér crieweni, kékfejű óriás, altmarki stb. Úgy ültetik, mint a káposztát, és úgy ápolják, mint a takarmányrépát. Ősszel szedik, takarmányozásra, de emberi élelemre is használják.

Másik kérdéses elnevezés a murok. A növénytani leírások szerint a vadrépa neve, melynek termesztett alfaja a sárgarépa. Erdélyben a sárgarépát nevezik muroknak. Erről a következőképen ír Czuczor-Fogarasi: „Murok, fönév, tárgyeset: murk-ot. Sárgarépa (Daucus carrotta). Egyezik vele a német Möhre és a cseh-tót mrkwa v. merkva. Adelunkg a ’Möhre’ szót onnan értelmez, hogy a nedves vizenyős helyeken szeretvén teremni, egyeredetű a ’Morast’ szóval; eszerint a magyar murok és a morotva gyökökben szintén rokonok volnának.”

Gyakorlatilag ennek a fejtegetésnek komoly oka is van, nem csak szócséplés. Az a helyzet, hogy egyes receptek hibás fordítása veszélyt hordozhat magában – sokszor szerepel a fehérrépa helyett petrezselyem gyökér a magyar nyelvű leírásokban. Még a bébiételeknél is. Ez pedig nem ártalmatlan félreértés, hanem veszélyes dolog. A petrezselyem gyökér lévén erős vízhajtó tulajdonságú, a kisgyermekeknél kiszáradáshoz vezethet annak minden következményével! Átnéztem több ilyen receptet, (a google oldalain több mint egy millió címszó található a témában) megkeresve az eredeti angol leírásokat. Mindenütt „turnip” (répa) valamilyen fajtája szerepel, és egyszer sem parsley (petrezselyem).

Vigyázzunk hát a fordításokkal, idegen nyelvről való átvételekkel, különösen, ha gasztrológiai témáról van szó.