Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Rekviem egy pár fekete szemért.
Nehéz volt elkezdenem ezen sorok papira vetését mivel egy tragikus esemény vezetett oda, hogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak bennem.
Késő nyáron érkeztek ők családunk körébe a kistestvérével együtt és már világra jöttjükkor nagy izgalmat okoztak mindannyiunknak, de leginkább családunk gyermek tagjainak, az öccseimnek.
De csakhamar kedvenceink lettek ők, dédelgettük babusgattuk őket és igyekeztünk hogy mindenük meglegyen amire csak szükségük volt ahhoz, hogy jól érezzék magukat. Ki ember fia ne tette volna ezt meg két plüss álatkához hasonlítható kis kutyáért melyek bőrének puhasága és melegsége talán túl tett a fent említett gyerek játékok melegségén, és ezt még tetézték kis-állatokra jellemző elevenségükkel, játékosságukkal és barátságosságukkal.
Mint említettem sok örömet vidámságot hoztak ők a családunk életébe, és az egyik kép amely bele égett róluk az emlékezetembe az amint játékosan közelítenek felém és rám néznek azokkal a gombnyi szemeikkel.
De aztán bekövetkezett a tragédia és egyikük megbetegedett és az öccseim odaadó gondoskodása ellenére pár nap múlva eltávozott tőlünk az örök vadászmezőkre.
Természetesen nagy bánatot okozott ez mindannyiunknak ám leginkább a kis gondozóinak, akik megkönnyezték az eltávozását tőlünk. Persze én is szomorú voltam, de akkor még úgy voltam vele, hogy a sorssal és a betegséggel harcolni ugyan lehet de egyáltalán nem garantált a győzelem.
Akkor még nem sejtettem én sem, hogy egy pár nap múlva a sors egy nagyon morbid tréfája nyomán én leszek a még életben lévő hallgatag kis barátunk hóhérja.
Azon a fatális estén megunva az egész napos számítógép előtti ülést, a billentyűk püfölését és az egér kattogtatását, gondoltam hogy kihasználom a késő őszi szép időt és begurulok egyet a „Kugli” bárba egy-két órát eltöltök azokkal a barátaimmal akiket éppen ott találok. (Ez amúgy a mindennapos programjaim közé tartozott).
Ám amikor elindultam volna elektromos tolókocsimmal egy óvatlan pillanat alatt az addig körülöttem rohangáló kis barátom a kocsim kereke alá került.
Hogy mit éreztem én akkor azt leírni képtelen vagyok annál is inkább mivel nem hallottam a máskor kisebb baleseteit követő bánatos nyüszítését és így már ebből tudtam, hogy nagy bajt okoztam. Sajnos gyanúm pár pillanat múlva beigazolódott amikor ki vettük őt a kerék alól és szinte azonnal ki lehelte lelkét. S ez a másik kép róla ami örökre beleíród az emlékezetembe. Hogy mit érez az ember amikor megöl egy jó barátot, most már tudom. Talán azt mondják, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonitok egy szerencsétlen balesetnek. „Hiszen csak egy kutya volt”. Igen csak egy kutya, de az „ember leg jobb…” és az én és családom jó barátja, s habár nem szándékosan de én vettem el az életét.
Azokban a percekben bár mennyit oda adtam volna a saját életemből ha vissza tudtam volna adni az övét. De bizonyára az én nyomorult életem nem lett volna jó csere a teremtőnek, hiszen neki egy jó házőrző kellett nem pedig egy tolókocsis mások segítségére szoruló ember. Nem szégyellem be vallani, hogy órákig sírtam a kis barátom után. Hogy soha többé nem látom kis lábain felém aprózó okos kis fejét. De közben meg az járt a gondolataimban amit a nagyobbik öcsém osztott meg velem nem sokkal az eset után, hogy „Ez volt neki megírva és jobb neki már ott. Rohangálhat boldogan a nagy Atyánál”.
Szép gondolat de nem értem miért én voltam a sors eszköze aki oda jutatta öt? Önző kérdés tudom.
Végül. Remélem én is, hogy most egy sokkal jobb helyen van ő, és talán majd újra találkozunk „Sümec”. Talán azért még érdemes vagyok rá. Remélem ott már a tolókocsim nélkül…
Ifj: Kovács Árpád
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt ifj: Kovács Árpád November 27, 2013, 12:32pm
-
Kedves Enikő és mindenki. Úgy érzem illik válaszolnom egy pár sorban az együtt érző szavakra, amelyeket itt ezennel köszönök szépen és hálás vagyok értük.
Hogy számotokra is az derült ki, hogy nem vagyok gyilkos jellem annak örvendek mert én sem érzem magam annak, eme sajnálatos baleset ellenére sem. Legalább is nem ölök akaratból ártatlan lényeket.
S igen. Jó eset kiírnom magamból a dolgot mert így jobban éreztem magam utána. Sőt azóta is írtam egyet s mást, és kisé profán dolognak is érzem, de amint írtátok az élet megy tovább. Így vagy úgy.
Végül elnézést ha valakit megsértettem azzal, hogy bátorkodtam letegezni.
-
Hozzászólt Tállai Enikő November 27, 2013, 11:32am
-
Kedves Árpád, megértem a szomorúságod, főleg, amióta nekünk is van pár hónapja egy tündér kis házi kedvencünk, a ki a család része, annál is inkább mert tömbblakásban lakunk, és mindig velünk van.
De kérlek ne gyötörd magad! Ez tényleg egy véletlen balaeset volt! Azt meg az oldal olvasói is tudják rólad, hogy nem vagy egy "gyilkos" jellem. :) Azt is elhiszem, hogy a sajátodból is képes lettél volna éveket adni szegénynek. De sajnos ezek a dolgok nem így működnek... Jól tetted, hogy kiírtad magadból ezt a bánatot. Kívánom, hogy mielőbb valamilyen módon megvigasztalódj! Ne marcangold magad! Mindannyian követünk el hibákat, baleseteket, azért mert emberek vagyunk.
Baráti üdvözlettel:Enikő
-
Hozzászólt Bartha Terike(szül.Gellér Terike November 23, 2013, 7:12pm
-
Gondolj arra,hogy ő rövidke életében nemcsak adott,de talán szeretetet is többet kapott,mint sok más társa.
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia November 21, 2013, 11:15pm
-
Minden és mindenki akit és amit elveszítünk fáj. Valami kiszakad az életünkből. A kutyád nem a teremtőnek kellett ...egy véletlen baleset volt az egész. Figyeld meg: törjön el egy pohár, veszítsünk el egy fél pár kesztyűt ... bánkódunk de jön a holnap majd a holnapután és indulni kell tovább. Még egy kicsit görgetjük magunk előtt a szomorúságunkat, még este megjelenik a szemünk előtt de jön a reggel....a a ma tegnap lesz ...a holnap ma. Még sirasd egyszer-egyszer.... még írj róla .... még legyen a lelkedben de ne keseregj...holnap talán a válladra telepszik a boldogság szép kék madara !!! Itt a remény!!!
-
-
Nem a saját sajnáltatásom volt a célom amikor megírtam és közzé tettem ezen soraimat. csak így talán könnyebb lesz feldolgoznom... Hogy mennyire vagyok jó ember? Igyekszem "ember" lenni. A fenti példa mutatja, hogy néha tévedek mind bárki közülünk, talán még többször is. Az sem volt célom, hogy bárkit elszomoritsak. Bocsánat ha ezt mégis megtettem. Egyszerűen csak meg emlékezni akartam egy hangtalan jó barátról...
-
Hozzászólt Bíró Ernö November 20, 2013, 8:10pm
-
Szerezz egy másik kis barátot és avasd bele őt a titkodba. Igérd meg az új barátodnak, hogy őt önmagáért és Sümecért cserébe is szeretni fogod és ezt tedd is meg. Vigasztalodj!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz