Mennél, de csak lépegetsz.
Átugranád, de nem mered.
Végeznéd, ha könnyű lenne,
letennéd, ha nehéz lenne.

Úszhatnál, de csak lebegsz,
követelnél, s csak hebegsz.
Biccentesz köszönés helyett,
mormogsz a köszönöm helyett.

Nem tettél te semmi rosszat,
sajnálod magad naphosszat.
Mondhatnád, hogy bocsánat,
s a dac lezárja szádat.

Nyílik azonban panaszra,
hogy az életed mihaszna,
se szeretet, se öröm,
körülvesz a bajözön.

Fejed fölül viszik házad,
nem tisztelvén nagyapádat,
ki verítékkel szerezte,
munkában aszott meg teste.

Dzsentrivilág jött el újra,
füvet szippantsz lebujban,
kölcsönkérsz és nem adod meg,

hibáztatván környezeted.