Már nem először hallom, olvasom, hogy a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti – nemrég újrarendezett és körbekerített – parkot Romkertként emlegetik. Legutóbb éppen a Hajdú-bihari Napló április 14-i számában láthattunk egy totálképet az Emlékkertről, s a képaláírás itt is: Romkert.

Nem szeretném, ha összekevernénk az elnevezéseket! E terület időtlen idők óta Emlékkertként ismert, elsősorban a Gályarabok Emlékoszlopa miatt, melyet mártír prédikátor eleinknek állított a hálás utókor. Szakrális értékét tovább növeli, hogy Debrecenben jártakor II. János Pál pápa megkoszorúzta, jelképes bocsánatkérésként, kiengesztelésül az ellenreformáció túlkapásaiért. A Romkert nevű vendéglátó egység Emlékkertbe telepítése, a Nagytemplom tövébe, pár méterre az Emlékoszloptól több mint hiba volt! Debrecenben gyakran megforduló hazai és külföldi barátaim-ismerőseim egytől egyig nálam sarkosabban fogalmaztak (s most megpróbálom a lehető legszelídebben interpretálni): Kinek volt az az ízléstelen ötlete, hogy idetervezze, s ki volt az az, eszement, aki engedélyezte?! Képzeljünk csak el egy hasonló műintézményt a Notre Dame tövében, vagy közvetlenül a kölni dóm évszázados falainál!

Bármilyen színvonalas és kulturált szórakoztatás színhelye is a Romkert, itt nincs helye ilyesminek, invitáljanak akár irodalmi teaházba, akár dzsessz-koncertre!

Oly kevés épen maradt műemléke-műemlékegyüttese van már Debrecennek! Ha már az átkosban – minden tiltakozás ellenére! - lebontották a Kollégium mögött Kölcsey-lakóházát, s helyén most a Hotel Lycium garázslejárója s egy minekisnevezzem óra (virág? nap?) díszeleg, ha már a legújabb kori üzleti tülekedés tönkretette a cívisváros legjellemzőbb belvárosi részeit, ránk erőltetve plázakultúrát, legalább a Nagytemplomot s szűkebb környezetét hagynák békén! Mert ha van Debrecennek a város történelmével, büszke kálvinista múltjával szervesen összefonódó, szakrálisnak tekinthető s emblematikusan is mindenkor és mindenhol megjeleníthető helye, akkor ez az! Az emlékkert pedig Emlékkert és nem rom!

Írom mindezeket az Úr 2012. esztendejében, április 18-án, a Műemléki Világnapon.

(Megjelent a Hajdú-bihari Napló 2012. április 21-i számában)