Eljött az idő be kellett vonulni katonának. Hát megmondom őszintén nem igazán örvendtem, mert már azt hittem megszabadulok a katonaságtól. Huszonkét és fél éves voltam és nős ezek szerint érthető, hogy semmi kedvem nem volt a katonasághoz. De menni kellett, azért volt némi szerencsém is nem vittek messzire, ahogy mondani szokás helyben Tordán, na, jó ez csak egy szólásmondás, de az nem, hogy a szülővárosomban töltöttem a katonaéveket. Azt még megjegyezném, mielőtt valaki is irigykedne, hogy volt ennek a dolognak rossz oldala is, nem siránkozni akarok, de egyet azért meg említenék. A kaszárnyával szembe volt egy gyár ahol az egyik barátom felesége dolgozott. Műszakváltáskor épp az ablakba voltam mikor érkezett motorral és vitte haza a feleségét, na, mondanom se kell mit éreztem.

   Kalandokban volt itt is részem bőven már az első hetekbe. Míg el nem felejtem ősszel vonultam be tizenöt társammal egyszerre mind úgy mondva idős katonának számítottunk, mert köztünk a legfiatalabb is húszon egy éves volt. Heti két alkalommal fürödhetünk, szerdai és szombati napon, a fürdő helységhez át kellett menni az udvaron egy alsó nadrág, egy papucs, egy törülköző és a szappan lehetett nálunk, arról nem beszélve, hogy aki először ért oda persze ezek a másod évesek voltak mindig, annak még jutott meleg víz nekünk csak hideg maradt, de fürdeni kellett. Szerda esti fürdés után épp az udvaron sietve haladtam keresztül, jól magamra tekertem a vizes törülközőt, mert kinn a hőmérő higany szála közelebb volt már a mínuszhoz és a fogaim egymáson kalapáltak, mikor egy daliás egy méter ötven magas olcsószemüveg keretes altiszt megállít az udvaron és valamit elkezd a bajsza alól nekem magyarázni. Mondanom sem kell, nem igazán értettem mit mond csak a végét, hogy kövessem a parancsnoki épület felé mentünk és letértünk egy pince lejárónál. A pince helység volt az élelmiszer raktár, aminek ő volt a főnöke, mikor beléptünk itt már javába ivott egy pár tiszt nekem is a markomba nyomtak egy üvegsört. Megmondom őszintén annyira fáztam, hogy megköszöni sem tudtam, azt a sört, amit akkor a hátamra púpnak sem kívántam. Később jöttem rá, hogy egy fogadás tárgya voltam.

 Körülbelül így kezdődött a katonaságbéli kalandjaim, aminek volt jobbnál jobb folytatása, de arról majd a következő részben írok.