"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ennek a történetnek is csak mellékszereplője voltan, de nem tudom kihagyni, hogy ne meséljem el. Már, mint említettem saját szülővárosomba katonáskodtam, mert nős voltam így elég gyakran volt, hogy naponta kértem a Kerítés századostól engedélyt, hogy dobbantsak rajta keresztül, este ki reggel vissza. Persze ha olyan volt a szolgálatos tiszt, akkor este egy kis vacsival kedveskedtem neki és akkor úgy mondván nem kellett kerítést ugrani kapun távozhattam. A vacsora elkészítése nem volt probléma, mert már konyhán dolgoztam, mint szakács. Hárman voltunk szakácsok és úgy voltunk beosztva, hogy egyik a reggelit, másik az ebédet és harmadik a vacsorát készítette és ezt hetente váltogattuk. Ezen a héten én voltam az ebédes, így este vacsora kiosztás előtt már el tudtam menni.
Ez alkalommal a Kerítés százados engedett el este nyolc óra körül, igaz reggel háromnegyed öt kor már vissza kellett érnem a kaszárnyába, ha azt akartam ne vegyék észre, hogy leléptem. Reggel mikor visszaértem a kaszárnyához a konyhaablak előtt kellett elhaladnom még mielőtt átugrottam a kerítést és már akkor feltűnő, hogy a konyhán sötétség és csend van. Hamar átugrottam a kerítésen és nézem, a konyha bejárati ajtaja zárva van. Saját kulcsunk volt mind négyünknek ide beleértem a kazánfűtőt is, mert a főzés gőzkazánokban történt és ehhez szükség volt rá is. Rögtön gondoltam valami történt, segítek szerettem volna nekik meggyújtottam a kazánba a gázt hadd melegedjen a víz. Utána irány a konyha körülnézni mi lesz a reggeli, mibe tudok még segíteni és gondoltam utána megkeresem a reggelis szakácsot. Nézem a napi menüs receptet „- Reggeli: - Túros makaróni és tea „ .
Na ezért nem siettek, de a kazánfűtőnek akkor is már rég itt kellett volna, legyen, mert fél hatkor volt a reggeli osztás és elég lassan melegedett fel az öreg kazán. Nézem az egyik üstbe teavíz már bekészítve, gondoltam megnézem a makaróni tésztához is bekészítették-e a vizet, na, itt elállt a lélegzetem is, valami sűrű folyadék volt benne körülbelül négyszáz liternyi. Hirtelen nem is tudtam mire gondoljak vettem a nagy merítő kanalat és belémertem ebbe a kocsonyás akármibe utána meg rögtön keresni kezdtem a makarónit, mert már gyanús volt, hogy itt valami nincs a rendjén. Elzártam a gőzt ennél a kazánnál és irány a reggelis szakács kollégáért. Útban a konyha felé elmesélte, hogy este megkérte a konyhára beosztott katonákat törjék, össze a makarónit ne neki kelljen reggel vele foglalkozni, de ő arra gondolt, hogy az asztalra egy edénybe beletörik. Na, ezek a katona kollégák túltejesítették magukat és beletörték a makarónit a kazánba, a vízbe így lett csiriz reggelre az egészből, nem is akár mennyi, négyszáz liter, ez a mennyiség egy papírgyárnak is elég lett volna, tán egy hónapig is. Míg leszereltünk gyakran emlegettük a négyszáz liter csirizt.
Kis történtnek itt van vége de a kalandoknak még nincs!
Szólj hozzá !
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz