Aggodva kezdtem megint keresni a feleségem. A sötétbe még mindig semmit nem láttam meg más mozgást sem hallottam, menetirányba kezdtem figyelni mikor észrevettem egy fehér cipőt elég messze a motortól, kb. tíz méterre. Megörvendtem gyorsan oda is siettem. De nagy csalódásomra csak az egyik cipője volt és ettől még jobban elkeseredtem már olyan gondolatok is végig futottak az agyamon mi van, ha meghalt, akkor ráadásul mehetek a börtönbe is nem lesz elég, hogy nélküle maradtam. 

A tekintetem megint a sötétbe fúródva próbálta felderíteni a feleségem hollétét. Innen a cipőtől kb. 4-5 méterre megláttam a sötétbe a másik cipőjét a remény újra felcsillant bennem és oda siettem. Hát ott feküdt eszméletlenül csak kis nyöszörgő hang hagyta el az ajkát, ahogy hozzá értem. Megörvendem most már másodjára, a gondolatok elkezdtek cikázni a fejembe, hogy orvoshoz kell rögtön vinni, de hogyan? Azzal felemeltem és az út túlsó felén, a város irányában vezető oldal szélére vittem ott letettem és kiálltam lealítani egy autót. Az első autó, ami jött nem állt meg hiába integettem. Láttam reménytelen itt autót meg állítani elhatároztam a következő elé kiállok, akkor tán csak megáll. Így is tettem és sikerrel jártam bár utólag belegondolva elüthetett volna. Szerencsémre a kocsiban ülök közt egy egészségügyben dolgozó hölgy volt (azért írtam, így mert nem emlékszem, hogy orvosnő volt vagy egy nővér) aki a többi utast kiszállítatta az autóból mondva vissza jön értük és minket gyorsan bevitt a sürgőségire.

 Itt rögtön kezelésbe vették a feleségem, aki még mindig eszméletlen volt. Rajtam csak kisebb horzsolások voltak így öt látták el először és utána bevitték az intenzív osztályra megfigyelés alá helyezték, mert még mindig eszméletlen volt. Ezután behívott az orvos letisztította az oldalam és lefertőtlenítette közben érdeklődött mi is történt. Miután elmeséltem mi is történt azt kérdezte értesítettem már a rendőrséget? Mondtam nem. Következő kérdése mikor ittam alkoholt, utoljára mert le kell venni a vérmintát, mondom, vasárnap azt mondja akkor jó, mert 48 óra kell, hogy a vérből is kimenjen az alkohol és most meg keddről szerdára virradó hajnal volt. Miután felhívta a rendőrséget mondta, hogy azt üzenték másnap kora reggel jelentkezzem a kapitányságon vallomás tételre. Kinn ültem a korház folyosóján vártam mikor szolnak, hogy a feleségem visszanyerte az eszméletét. Hajnali három óra lehetett mikor kijött a nővér és mondta bemehetek akkor már eszméleténél lévő feleségemhez. Mondtam neki pihenjen, én elmegyek és beszélek a barátokkal. Kilépve a korházból elindultam a szálloda irányában, közben a gondolataim cikáztak kezdtem igazából felmérni a helyzetet és rádöbbeni, hogy lényegében újra születünk. Nem is egy tényező okozhatta volna a halálunk, először is eshetünk volna szerencsétlenebbül, vagy ránk esik a motorbicikli, szétszakítanak a vaddisznók vagy felrobban a benzin, ami a motorbicikli tartályában volt, vagy ami a húsz literes kannában az akkumulátor mellett az oldalkocsiban tároltam. Rágondolva ezekre a dolgokra még ma is végig fut a hideg a hátamon és nem tudom, kinek köszönhetem, ezt az új esélyt az életre.

 Megkerestem a szállodát gyalog és elmeséltem a barátoknak mi is történt, akik rögtön felajánlották, hogy haza szállítsák, a feleségem mivel ők autóval vannak és van üres hely is. Egyik közülük, aki motorbiciklivel volt ő elvitt a rendőrségre. Reggeli hat óra lehetett két álmos rendőrtiszt ott szédelgett látszott rajtuk, hogy nem aludtak éjszaka. Belépve a helységbe köszöntem, amire választ nem kaptam, egy pár másodperc múlva az egyik morgó hangon megkérdezte „- Mit akar” ez volt itt a köszönés. Elmeséltem mi történt mire az egyik rendőr adott két nyomtatványt és azt mondta töltsem ki de gyorsan mert őket mindjárt leváltsák és nincs kedve túlórázni. Ekkor egy másik helységből előtámolygott  a társa, aki megkérdezte mit akarnak ezek. Az előbbi rendőr azt válaszolta „- A vaddisznósok” Elég álmosan és fáradtan megpróbáltam a jegyzőkönyv szerű nyomtatványt kitölteni. Na, itt kezdődött valami olyasmi, aminél nem tudtam hirtelen sírjak mérgembe vagy röhögjek olyan kérdések voltak a nyomtatványon. Az egészbe a bosszantó főleg az volt, hogy nem nekem kellett volna kitölteni. A kérdéseket végig olvasva megkérdeztem a rendőr, hogy minden kérdésre válaszolni kell mire elég mogorván az volt a válasz” igen és aprólékosan” A válaszokat nem írom ide de a kérdések közül egy párat leírok és mindenki saját képzeletére bízom mit válaszolt volna az adott  helyzetbe.

-          Hol történt a baleset, térképezze fel a helyet?

-          Milyen irányból közlekedett ön és milyen irányból, akivel ütközött?

-          Mit tett ön és mit tett az, akivel ütközött a baleset elkerülése érdekében?

-          Mit gondol alkohol befolyása alatt volt, akivel ütközött?

-          Próbálta e fény jelzések vagy hangjelzések az ön figyelmét a baleset veszélyére felhozni az, akivel ütközött?

-          Adja meg a pontos rendszámát a balesetben résztvevőknek?

-           Adja meg a pontos nevét a balesetben részt vevőknek?

-          Ha volt halálos áldozat is, akkor annak a nevét is?

-          Stb… 

Na, ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kérték a pontos válasz ezért nem tudtam hirtelenjében sírjak vagy nevessek. Ha nem indult be a fantázia, akkor segítenék: - Milyen rendszáma volt és hogyan hívták röviden ezt válaszoltam „vaddisznó” , na meg alkoholos állapotban volt- e?

Mikor végeztem a kitöltéssel azt mondták itt a büntető cédulája. Megkérdeztem csodálkozva mért kell nekem büntetést fizetni mire az volt a válasz, mert nem vezettem elővigyázatosan. Na, ez volt a hab a tortán, most már tényleg a sírás kerülgetett mérgembe. Megkérdeztem voltak- e  a  baleset helyszínén? A két rendőr összenéztek és mosolyogva közölték igen és a motorbiciklimet a közeli mezőgazdasági állomáson megtalálom. Akkor még nem tudtam miért mosolyognak.

 A rendőrségről kijőve a barátom elvitt a baleset helyszínére. Itt már hűlt helye volt mindennek. Ekkor jöttem rá minek örvendtek a rendőrök hát elvitték a vaddisznó malacot és jó lakomájuk volt belőle. A motorbiciklit tényleg a közeli mezőgazdasági állomáson találtam meg elég háborús állapotban volt egy kis javítgatás után sikerült elindítani. A korház előtt találkoztam a többi baráttal. Miután aláírtam egy felelősséget vállaló nyilatkozatott kiengedték a feleségem a korházból így indulhatunk hazafelé.

A motorbicikli vezetése nem volt egy leány állom mivel a kormány csője el volt hajolva és erősen húzott az oldalkocsi irányában. Úgy tudtam egyenesben tartani, hogy a motorbiciklit és az oldalkocsit összekötő vasrúdra feltettem a lábam és a térdemmel megtámasztottam a kormányt. Így vezettem kétszáznyolcvan kilométert, hogy hazaérjek.

 Ez volt életem legrövidebb és legcsúnyább szabadsága, de egyben a legszerencsésebb is.