"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú - legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német - ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek s itt is haltak meg, ahol én most állok! Ritka kivétel ez alól a Kárpát-haza jó néhány területe! Közülük egy, mégpedig a legkorábbiak közül való, a Bodrogközben, Karoson található. Itt, Sárospataktól és Sátoraljaújhelytől közel egyforma távolságra, egy hármas dombvonulaton kerültek elő a 20. század első felében majd a ’80-as években az Árpád-féle honfoglalók eddig ismert legnagyobb s leletanyagában leggazdagabb temetői.
Az Eperjes-szögnek nevezett terület északi dombján található temetőből csupán 13 sírt sikerült feltárni, mivel előzőleg, a mezőgazdasági munkák során már legalább 50 sírt teljesen megsemmisítettek.
A legnagyobb, egyben leggazdagabb temető a középső dombon került elő. 1986-90 között itt 73 sírt tártak fel, s közülük az 52. sorszámúban rendkívül gazdag leleteket találtak! Ez alapján gyanítják, hogy az elhunyt igen tehetős s nagy befolyású férfiú lehetett a honfoglaló fejedelmek udvarában. E temetőt rekonstruálták aztán a kegyeleti park kialakítása során, s a már említett 52. sírt emlékmű jelöli. Yöngsiebu Barsbold Denzen mongol szobrász alkotását az államalapítás ezeréves évfordulóján állíttatta a sárospataki Rákóczi Múzeum. Felirata Liudprand cremonai püspök (922-972?) Magyarokról című írásából való részlet: „…A HÍRNEVET ÉS EZT AZ / ÖRÖKSÉGET HAGYJUK / ÖRÖKÖSEINKRE ÚGY, / AHOGYAN AZT MI KAPTUK / ATYÁINKTÓL…”
A déli dombon, már az országút túloldalán lévő harmadik temető 19 sírja 1988-90 között került elő. Az egy sorba rendezett nyugvóhelyek közül a 11. vezéri sír! Szinte ugyanúgy temették el az elhunytat, ugyanolyan méltóságjelvényekkel, mint már említett társát a középső temetőben.
A feltárást végzők szerint e három temető szervesen és szorosan kapcsolódik egymáshoz, s szinte valamennyi azonos időszakban keletkezett – az Árpád féle honfoglalás nyitányától a 10. század közepéig. Az ez alatt a bő fél évszázad alatt ide temetkezettek nagy része férfi volt (64 %), ami arra mutat, hogy a nagyfejedelem itt építhette ki első hatalmi-irányítási központját. A férfisírok fegyvermellékletei és felségjelvényei is arra utalnak, hogy itt a fejedelmi udvar vagy a fejedelmi katonai kíséret magasabb rangú vezetői tartózkodtak a kíséretükhöz tartozó harcosokkal, esetleg családtagjaikkal.
A 10. század második felében azonban már nem temetkeztek ide! Addig, pontosabban a nyugatra vezetett kalandozó hadjáratok befejeztéig lehetett e jól védhető terület a honfoglaló magyarság első kormányzati központja. A Tisza, a Bodrog és a Latorca által határolt hatalmas félsziget-szerű területre csak egy szűk, pár kilométernyi földsávon, a mai Csap fölött lehetett „száraz lábbal” bejutni. Hogy milyen is volt e táj egészen a Felső-Tisza vidékének ármentesítéséig? Vizenyős, lápos vidék, tele dús füvű legelőkkel, imitt-amott szelíden emelkedő s embernek-állatnak biztonságot nyújtó dombokkal. Később már más helyen, a Kárpát-medence szívében, a Pilis-hegység környékén épülnek ki új fejedelmi központok (Esztergom, Fehérvár, Óbuda), nyugati mintára, végérvényes felejtve a keleti módit.
A karosi kegyeleti emlékhelyet a Bodrogközi Régi Magyar Kulturális Közhasznú Alapítvány hozta létre a feltáró munkálatokat vezető régész, dr. Révész László szakmai irányításával. A középső dombon, a számmal jelölt sírok mellett, hatalmas körben elhelyezett 64 kopjafa - a megyék nevével feliratozva – emlékeztet ezeréves országunkra. E körön belül egyre több település állítja fel a sajátját, történelmi megyéje szektorában. S e jelek hál’ Istennek egyre szaporodnak! A megemlékezőknek csak egy feltételt kell betartaniuk: kopjafájuk nem lehet két méternél magasabb.
Az emlékhely földterületét annak egykori tulajdonosa, „Megay Oktáv ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak néhai régész nagybátyja, Megay Gusztáv (1904-1963) iránti tiszteletből, aki munkássága során azon fáradozott, hogy minél jobban megismerhessük népünk múltját, régi kultúráját”. A hazafiúi áldozatkészség, a szakszerű régészeti feltárás valamint a karosi hagyományőrző civil szervezetek óvó-féltő szeretete és gondozó munkája eredményeképp állhat ma ez az emlékhely itt, Zemplénben, a trianoni magyar határ mentén.
Karos csak 15 kilométerre van Újhelytől, Pataktól pedig 16-ra. Ha erre vezet útjuk, el ne kerüljék, mert ha megállnak e helyen s körülnéznek…
(Megjelent a Polgár Portálon, 2012. október 24-én)
Szólj hozzá !
Kedves Magdi!
Megjegyzésed, ami a hallgatásra (elhallgatásra) vonatkozik teljesen helytálló! A közelmúltban, Zemplén szlovákiai részén az Árpád féle honfoglalás korából származó vezéri (fejedelmi?) sírt találtak az ottani régészek. Szinte semmit nem tudunk róla. Legutóbb a helyszínen - a névadó településen, Zemplénben - járva szereztem róla én is tudomást. Pár sírmelléklet az éppen felújítás alatt álló történelmi megyeházán hányódik... Ezek pl.:
Sajnálatos,hogy a figyelem felkeltése csupán innen (egy közösségi oldalról) történik. Hol voltak, vannak az illetékesek? Ezek a leletek kicsit módosíthatják honfoglalás kori történelmünket. Talán ezért hallgatnak?
Tisztelni oseinket kotelessegunk!!
hala es koszonet,amiert mindezezeket velunk egyszeru emberekkel is ismertetni akarja KOSZONET !
Még sok erdélyi és partiumi történelmi vármegye nem állított emlékjelet Karoson, de az is lehet, hogy nem tudnak róla.
„…A HÍRNEVET ÉS EZT AZ / ÖRÖKSÉGET HAGYJUK / ÖRÖKÖSEINKRE ÚGY, / AHOGYAN AZT MI KAPTUK / ATYÁINKTÓL…”
Ha ez a gondolat vezérelne mindenkit, mennyire másként lenne hazánk, s a világ. Köszönöm.
Még egy gondolat: nagyon szépek a képek!
Őseink már ezer évvel ezelőtt szabatosan megfogalmazták a ma divatos (és sajnos csak szólamokban követett) "fenntartható fejlődés" alapgondolatát, ami tmost csak lényegileg idézek: a Földet úgy adjuk át unokáinkank, ahogyan azt mi kaptuk kölcsönben. Ősmagyarjaink szerint: „…A HÍRNEVET ÉS EZT AZ / ÖRÖKSÉGET HAGYJUK / ÖRÖKÖSEINKRE ÚGY, / AHOGYAN AZT MI KAPTUK / ATYÁINKTÓL…”
Nem csodálatos, hogy Ők már akkor tudták ezt, és nem sajnálatos, hogy a világ még ma sem veszi komolyan ezt az egyik legalapvetőbb gondolatot?
Nagyrabecsülésem a fiygelemfelkeltésért!
Két évvel ezelőtt nyolc lovas társammal -fele magyarországi, fele felvidéki magyar- jártunk ottan. Őseink emlékezetére egy vágtakörrel tisztelegtünk szép magyar sportlovakon. Sok érdekes olvasnivaló van a síremlékeken. Áldott legyen minden csontocska ebben a földben. Dr. Csomai Miklós, az Erdélyi Vitézi Rend tagja.
Valóban el kell menni ide s megnézni.
Már évekkel korábban olvastam a teljes régészeti anyagát. Nagyon értékesek a leletek, sajnos, hogy nem ismerjük e kivételes nők, és férfiak nevét.
Nekem az 52. sírból való tarsolyom van, s büszkén viselem!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz