Nem sok tája van ma a vén Európának, ahol egy honfiú - legyen az angol, orosz, spanyol, francia vagy német - ha megáll s körülnéz, elmondhatja: Őseim, a velem egy nyelvet beszélők már ezeregyszáz esztendővel ezelőtt is e földet birtokolták, itt éltek s itt is haltak meg, ahol én most állok! Ritka kivétel ez alól a Kárpát-haza jó néhány területe! Közülük egy, mégpedig a legkorábbiak közül való, a Bodrogközben, Karoson található. Itt, Sárospataktól és Sátoraljaújhelytől közel egyforma távolságra, egy hármas dombvonulaton kerültek elő a 20. század első felében majd a ’80-as években az Árpád-féle honfoglalók eddig ismert legnagyobb s leletanyagában leggazdagabb temetői.

Az Eperjes-szögnek nevezett terület északi dombján található temetőből csupán 13 sírt sikerült feltárni, mivel előzőleg, a mezőgazdasági munkák során már legalább 50 sírt teljesen megsemmisítettek.

A legnagyobb, egyben leggazdagabb temető a középső dombon került elő. 1986-90 között itt 73 sírt tártak fel, s közülük az 52. sorszámúban rendkívül gazdag leleteket találtak!  Ez alapján gyanítják, hogy az elhunyt igen tehetős s nagy befolyású férfiú lehetett a honfoglaló fejedelmek udvarában. E temetőt rekonstruálták aztán a kegyeleti park kialakítása során, s a már említett 52. sírt emlékmű jelöli. Yöngsiebu Barsbold Denzen mongol szobrász alkotását az államalapítás ezeréves évfordulóján állíttatta a sárospataki Rákóczi Múzeum. Felirata Liudprand cremonai püspök (922-972?) Magyarokról című írásából való részlet: „…A HÍRNEVET ÉS EZT AZ / ÖRÖKSÉGET HAGYJUK / ÖRÖKÖSEINKRE ÚGY, / AHOGYAN AZT MI KAPTUK / ATYÁINKTÓL…”

A déli dombon, már az országút túloldalán lévő harmadik temető 19 sírja 1988-90 között került elő. Az egy sorba rendezett nyugvóhelyek közül a 11. vezéri sír! Szinte ugyanúgy temették el az elhunytat, ugyanolyan méltóságjelvényekkel, mint már említett társát a középső temetőben.

A feltárást végzők szerint e három temető szervesen és szorosan kapcsolódik egymáshoz, s szinte valamennyi azonos időszakban keletkezett – az Árpád féle honfoglalás nyitányától a 10. század közepéig.  Az ez alatt a bő fél évszázad alatt ide temetkezettek nagy része férfi volt (64 %), ami arra mutat, hogy a nagyfejedelem itt építhette ki első hatalmi-irányítási központját. A férfisírok fegyvermellékletei és felségjelvényei is arra utalnak, hogy itt a fejedelmi udvar vagy a fejedelmi katonai kíséret magasabb rangú vezetői tartózkodtak a kíséretükhöz tartozó harcosokkal, esetleg családtagjaikkal.

A 10. század második felében azonban már nem temetkeztek ide! Addig, pontosabban a nyugatra vezetett kalandozó hadjáratok befejeztéig lehetett e jól védhető terület a honfoglaló magyarság első kormányzati központja. A Tisza, a Bodrog és a Latorca által határolt hatalmas félsziget-szerű területre csak egy szűk, pár kilométernyi földsávon, a mai Csap fölött lehetett „száraz lábbal” bejutni. Hogy milyen is volt e táj egészen a Felső-Tisza vidékének ármentesítéséig? Vizenyős, lápos vidék, tele dús füvű legelőkkel, imitt-amott szelíden emelkedő s embernek-állatnak biztonságot nyújtó dombokkal. Később már más helyen, a Kárpát-medence szívében, a Pilis-hegység környékén épülnek ki új fejedelmi központok (Esztergom, Fehérvár, Óbuda), nyugati mintára, végérvényes felejtve a keleti módit.

A karosi kegyeleti emlékhelyet a Bodrogközi Régi Magyar Kulturális Közhasznú Alapítvány hozta létre a feltáró munkálatokat vezető régész, dr. Révész László szakmai irányításával. A középső dombon, a számmal jelölt sírok mellett, hatalmas körben elhelyezett 64 kopjafa - a megyék nevével feliratozva – emlékeztet ezeréves országunkra. E körön belül egyre több település állítja fel a sajátját, történelmi megyéje szektorában. S e jelek hál’ Istennek egyre szaporodnak! A megemlékezőknek csak egy feltételt kell betartaniuk: kopjafájuk nem lehet két méternél magasabb.

Az emlékhely földterületét annak egykori tulajdonosa, „Megay Oktáv ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak néhai régész nagybátyja, Megay Gusztáv (1904-1963) iránti tiszteletből, aki munkássága során azon fáradozott, hogy minél jobban megismerhessük népünk múltját, régi kultúráját”. A hazafiúi áldozatkészség, a szakszerű régészeti feltárás valamint a karosi hagyományőrző civil szervezetek óvó-féltő szeretete és gondozó munkája eredményeképp állhat ma ez az emlékhely itt, Zemplénben, a trianoni magyar határ mentén.

Karos csak 15 kilométerre van Újhelytől, Pataktól pedig 16-ra. Ha erre vezet útjuk, el ne kerüljék, mert ha megállnak e helyen s körülnéznek…

(Megjelent a Polgár Portálon, 2012. október 24-én)