"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ruhamosás
Nem láttál és nem éltél eleget,
míg nem láttál patakban ruhát mosó asszonyt,
ki lábfeje köré tekerve csavarja ki a gyolcsot,
háta görnyed a tekenőt cipelve,
arcán patakban pereg a könnye.
Szólj hozzá !
1960-t írhattunk, amikor Drága Nagymamámat a Maroson láttam tilolóval a ruhát mosni, tilolni.Nem győzök eléggé tisztelettel gondolni Rájuk, hogy Ők olyan körülmények között is szikrázóan tiszta értékeket közvetítettek nekünk.
Nem egy kis kamra volt ott, hanem egy kamrarendszer, a bejárattól balra. Vesszőből fonva, kétemeletes, karókon állt, a föld felett kb 70 centivel kezdődott. Kisebb valamivel 1köbméternél. A két oldala, alja és a teteje be volt verve sárral, s az egész lemeszelve. Azt már akkor le akarták bontani a vezetők, mert az milyen csúnya, amúgy se tart benne senki semmit, meg van hűtő, s akárki odamegy, csak kérdezősködik, hogy mi az. S az csak egy rögtönzött dolog, csak akkor kellett használni, ha jött az ellenség. Ma már rablók sincsenek. (Megjegyzem: 1977 körül.) Pont ezért vitték oda a komámék a saját füstöltjüket, hogy valaki mégiscsak használja, s le ne bontsák.
Erre a kis kamrára nem emlékszem!
Székelyderzsen láttam olyat, hogy családok az erődtemplomban tartottak élelmiszer-készletet, vészhelyzet esetére. Ami viszont legutóbb a kislányomnak tűnt fel, ottjártakor, hogy Gelencén Ozsváthok is vannak eltemetve a cinteremben...
Köszönöm, Sándor, kedves emlék. Sokszor jártam arra, a szomszédságban lakik a kománém, aki kolléganőm is volt.Többnyire náluk volt a templomkulcs, gyakran át is léptük az ódon kapu küszöbét (ha még mindig az), mert odabenn a templomfalhoz épített egyik kis kamrácskában volt felaggatva a füstölt. A másikban a lisztek. Meg nem tudom nomdani, mi volt a neve, lám elfelejtettem. Valahova biztosan felírtam, még kapukat is rajzoltam a faluban, ezzel csak annyi a baj, hogy nem tudni hova lettek. Sándor, te megkérdezted?
Annak biza van súlya, keresgélj még...
Látod Magdi? Mégsem éltél eleget. A vers Gelencén keletkezett. Hórihorgas, erősen hajlott hátú, munkától és a részeges férjtől aszott fiatalasszonyt láttam először így csavarni. Kilenc gyermeke volt, tudom, mert az egyiknek én voltam az osztályfőnöke. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy hősöknek vagy mártíroknak tekintsem azokat az asszonyokat, akik 5-10 gyereket szültek, és maguk cipelték az egész család gondját. Mosógép sem volt, se olyan, aki megfogta volna a háziszőttes (ez fontos, mert ezek sokkal vastagabbak és nehezebbek) lepedő másik végét csavaráskor.
Gelencén több történetet is leírtam, ha megtalálok még belőle, felteszem.
Köszönöm a hozzászólásokat.
Akkor én már eleget éltem..., igaz gyerekkoromban öblítettünk a fenesi friss, kristálytiszta hegyi patakban, sulykolóval csapkodva a ruhát. Feledhetetlen és örömteli élményként maradt meg bennem. A lábra tekerős módszert nem ismertük, könnyünk sem hullt csak ha belefröcskölt szemünkbe a víz.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz