Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Samu

A hangyák látszólag gond nélkül élték életüket, amikor egy szép napon belépett az életükbe az elefánt. Felrugta a hangyabolyt. Milyen szemtelen egy inni járó elefánt, állapították meg egyöntetűen, de nem volt köztük egy sem, aki magasabbra merte volna emelni a hangját, legalábbis az elefánt ellen.

Azazhogy egy mégis akadt, Samu. Kemény legény volt, házasodni készült. Mély öblös hangja, erőtől duzzadó teste. Ő lett a példakép. Ahol csak felszólalt, minden hangya egyetértett vele, hogy csak egy határozott közös fellépés hozhatja meg a várvavárt tiszteletben tartást az elefántok részéről.

Samu szervezkedett. Minden jóravaló legényt beválasztott a csapatba. Az elefántok itatóhelye mellett volt egy kemény, de száraz fa. Annak volt egy vastag, lehajló, görbe ága. Ezt az ágat szemelte ki Samu az akcióra. Ha délután elindulnak, szürküledésre felérnek az ágra, akkor szokott arra jönni az elefántcsorda. Majd kitöltik ők a boszújukat egyenesen a vezérelefánton.

A gondolatot tett követte és a lemenőben levő nap, már az ágon találta a hős csapatot. Vitatkoztak, bíztatták egymást, mindenki el volt készülve a nagy harcra. Nem kellett sokat várakozniuk, mert a csorda feltűnt a láthatáron. Egyenesen a száraz fa irányába tartott. Elöl a vezér, nagy hímelefánt, egyet trombitált, amikor a víz közelségét megérezte. A hangyafiuk összerezzentek, de Samu elkiáltotta magát:

-Most megmutatjuk neki, készüljetek fiúk!

Mindenki ott szorongott a görbe ágon, az ág fekete volt a hangyáktól, amikor az elefánt az ág alá ért egy utolsó - Utánam! - bíztatással Samu leugrott. Az elefánt fejére landolt, közvetlenül a füle mellé. Ott jól megfogózott és kezdte gyakorolni az egyensúlyozást. A többiek meghőköltek. Mekkora ez az elefánt! De aztán felocsúdtak a meglepetésből és egyikük elkezdet kiabálni, mire az egész csapat tele torokból ordította:

-Üssed Samu, szabjad Samu, üssed Samu, folytsd meg Samu.

Mi hányszor ígértük meg Samunak, hogy a csapathoz tartozunk, és amikor szükség lesz ránk, akkor helyt fogunk állni?

Bíró Ernő – Kolozsvár – 2013. április 29.

Megtekintések: 450

Tetszik

26 tagnak tetszett

Következő bejegyzés >

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bíró Ernö Október 17, 2013, 5:59pm: Kedves Beke Ernő és Sepsiszentgyörgyi Márk Gábor, a következő két írás, szintén itt a honlapon, a "Hinta" és a "Krumpli saláta" cimű írások. Szeretném, ha azokat is véleményeznék. Köszönöm, jó munkát kívánok. Bíró Ernő.

Hozzászólt Cseh Tamás Október 15, 2013, 5:33pm: jaj, és hajrá Samu!!!

Hozzászólt Cseh Tamás Október 15, 2013, 5:33pm: tetszett,köszi

Hozzászólt Antonescu Paul Október 15, 2013, 9:40am: Na jó, akkor tovább : a családban vannak még székelyek, déli rómánok (oltyánok), perúi spanyolok, USA-i amerikaiak. Itt az ÚNIÓ ! Ezért nem értem az szélsőségeseket.Szerintem, ha érted a másik nyelvét, nincs baj. De én akkor sem haragúdtam amikor jappánul beszéltek melletem.

Hozzászólt Antonescu Paul Október 15, 2013, 9:20am: Én is köszönöm, persze, hogy büszke vagyok arra, hogy végig románul tanultam, de azt mondta Edesanyám, hogy az ,,anyanyelvet,, meg kell tanulni.Meg tanultam tőle . Igy megy még a francia, német, kicsit az angol és a spanyol. Azt mondták nekem otthon : annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.

Hozzászólt Antonescu Paul Október 15, 2013, 9:07am: Hát igen : az igéret szép szó, ha betartják úgy jó ! Nem jellemző a ,,politikusokra,,.

Hozzászólt Bod Karoly Laszlo Október 14, 2013, 10:28pm: Epuletes es egyben TANULSAGOS MESE !!... Kar, hogy "SAMUHOZ" hasonlo hazankfia meg nem mutatkozott Erdely foldjen !!!.... Udv. B.K.

Hozzászólt Dr.Kokos Kálmán Október 14, 2013, 6:35pm: Sajnos nagyon sok példa van történelmünkben,amikor több százezer Samu között akadt egy,aki hátbaszúrt,és odalett a sok Samu munkája,áldozata.És ez a mai napig fennáll.Sajnos.Persze ez nem azt jelenti,hogy feladjuk,de ébernek kelllenni.

Hozzászólt v.lvg.Márk Gábor Viktor Október 14, 2013, 4:00pm: Gratulálok az írásodhoz!

Akármilyen reménytelen is a harc, bármennyire sincs remény a győzelemre, igenis fel kell vállalni a harcot.

Több Samu kell. összefogás kell. Merni kell és kockáztatni kell, mert aki nem kockáztat, nincs semmi esélye a győzelemre. Ne hagyd abba az írást, jó amit csinálsz! Tovább!! Gabipapa.