Csíki András

összemegyünk,

mint mosásban a ruha
mint nagyanyánk
kinek az ég
egyre magasabban van
elfogyunk
mint a hang
farkasordító hidegben
s közbül közben
meghagyunk
elhagyunk
felhagyunk
verejtékkel hunyászkodással
henyéléssel huzakodással
egyre másra
összeszedjük szemetünket
s magunkat gatyába rázzuk
megvasaljuk
kiélesítjük
ráerősítünk
gyúrjuk
gyilkoljuk
gyónjuk
gyógyítjuk
fel meg félre túl
inhaláljuk történetünket
történelmünket
megtöretésünket
a töredelmes beismeréseket
tudatlanságunkat dugdossuk
s féltőn vigyázzuk hazugságainkat
krisztusainkat feszítjük
jézusainkba merítkezünk
természetalattifölöttibe
mosdatjuk cigaretta-vékony
végtagjainkat és
borosüveg-zöld agyunkat
koslatunk benzingőz
és porfelhők után
szimbólumok szúk szitkok
és szemtelen szemérem
csorgó esők csészealjak
csúnya csalatkozások
elélvezett percek
őserdejében
telve tétlenséggel
üres napszámokkal
és gondteher
gondtenger
gondhenger
összeszedjük szemetünket
s magunkat gatyába rázzuk
megvasaljuk
kiélesítjük
ráerősítünk
gyógyítjuk
fel meg félre túl