Írhatnék ódát rólad
gyönyörű október
szélben keringő levelek
ezüst ökörnyál
tarka lombok
méz
bor
szőlő
régi katona nótát
zengő torkok
nekem mégis
te kellesz ma
árnyat adó oltalmazó
foszló levelű
földig lehajló
diófa
megrázom ágad
egy dió se pottyan
összeszorította
szárította az aszály
kosaramban végül
néhány
mókus rágta koppan
az erdőt nézem
s hogy hová lett a nyár
tűz színű szerető lángja
hegyek hátán
táncol végig
az égig
karcsú derekát a létnek
ma gyönyörű percek
órákká igézik
csak állok itt
e terített asztal
soká marasztal a fák alatt
édes italtól
ragad még a szám
szél viszi messze a fellegeket
alma piroslik a kertek alatt
megtelik mégis a csöpp
karkosár
halk zizzenéssel
nyugodni készül
hát
barnulni kezd a
rónai táj.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz