Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szánalmas eset, szánalmas nép
Minap, meséli egyik polgármester ismerősöm, hogy egyik „magyar” tanácsosa (az ellenzék soraiból) feljelentette, amiért gyűlés után egy szűkebb társaságban azt találta mondani, hogy nem támogatja települése „romanizálását”. Magyarán, arról van szó, hogy bizonyos külterületeket nem hajlandó átminősíteni beépíthető belterületekké, mivel a potenciális vásárlók valószínűleg nem magyarok lesznek. Nyilván, ettől az érintett telektulajdonosok meglehetősen ingerültek lettek, mígnem az ellenzéki magyar párt helyi vezére a hatóságoknál tett panaszt, megspékelve azzal az adalék információval, hogy a polgármester nyilvánosan, több fül hallatára kijelentette: nem akarja szaporítani a románok számát a községben. Persze, a hatóságok nyomban ki is hallgatták, és erre a kijelentésre is azonnal rákérdeztek (vajon akkor is ezt tették volna, ha cigányokról vagy magyarokról van szó?!). Nos, a szóban forgó polgármester nem kertelt túl sokat, hanem vállalta és meg is ismételte kijelentését. Egyelőre, idáig „fejlődött” a történet.
Nem mindennapi történet! Több kérdést is felvet.
A közigazgatási részével nem foglalkozok, hiszen ez helyspecifikus, tulajdonképpen csak az illető település lakóit érinti, hogy milyen ütemben és milyen kiterjedésben akarják fejleszteni falujukat. Szokatlan, de elfogadható, hogy egy település nem akar terjeszkedni, területileg nőni. Szokatlan, de az is elfogadható, hogy egy település vezető grémiuma nem akarja átminősíteni a kültelki mezőgazdasági területeket – sem lakás-, sem üzemek építése érdekében. Tegyük fel, hogy valamilyen megfontolás alapján úgy döntenek, hogy meg akarják őrizni még az építkezésre előnyös fekvésű földjeiket is mezőgazdasági területeknek! Végül is, szívük joga...
Az viszont, kérdés, hogy a nyíltan vállalt kifogás mennyire partiképes. Véleményem szerint, még ha párhuzamos példák tucatjait is lehetne felhozni igazolásként, vagy felmentésként, mégiscsak, azt gondolom, hogy ez egy nagyon konzervatív megközelítés, amit nehezen lehet a XXI. század Európájában lenyelni. Igaz, a franciaországi cigány közösségek kitoloncolása után, nehéz egyértelműen „európai szellemről” beszélni. Ezen a sokat vitatott példán felháborodva, a polgármester szinte joggal kérdezhetné: ha Sarkozynek szabad a cigányokat kiutasítani, a cigányokon megkülönböztetett bánásmódot alkalmazni, akkor miért ne lenne szabad egy erdélyi községben is úgy dönteni, hogy egy nagy, hagyományosan magyar közösségben nem akarják szaporítani a románok számarányát. Miért ne lehetne azt mondani: nézzétek, kedves románok, ez egy olyan nagy magyar község, ahol nem éreznétek jól magatokat, hiszen itt mindenki magyarul beszél (még a tanácsülésen is), a falunapok alkalmával is csak a magyar kultúrára helyezzük a hangsúlyt, a település spirituális hagyományai is egyértelműen magyar ízűek – nem lenne jó itt nektek, menjetek valamelyik szomszédos román községbe, ott építsetek, és ott szüljetek gyerekeket az utókornak. Mondom, a francia hatóságok gondolkodásának kontextusában, nyugodtan fel lehetne vetni ilyen kérdést, hiszen ők is kiutasították a román cigányokat, dacára annak, hogy állítólag már nincs Franciaország vagy Románia, hanem csak egy közös Európa van – valahol papíron, egy asztalfiókban... Az említett, nagy nemzetközi port felverő történet igazolja a legjobban, hogy mennyire nem igaz ez az utópia.
Akár az általam említett ügy kapcsán is, végre tisztázni kellene az etnikumok, az etnikai közösségek kérdését! Hiába seperjük szőnyeg alá, úgy is van román-, magyar-, vagy cigány kérdés – vagy éppen török, marokkói, baszk, dél-tiroli, stb. Én, alapvetően liberális szemléletű vagyok – annyira, hogy ez esetben is azt mondom: nem jó korlátozni az emberek mozgási lehetőségeit, vagy diszkriminálni nemzetiségi hovatartozás miatt. De vagyok annyira toleráns is, hogy el tudom fogadni, ha egy közösség/település foggal-körömmel ragaszkodik identitásához, ami sajátosan és hagyományosan magyar. Sőt, ha figyelembe vesszük a közelmúlt úgynevezett „hagymakupolás” térhódítását, és a sok történelmi aberrációt, akkor még érthető is a kapukat záró óvatoskodás.
Egy szó, mint száz – az említett eset, véleményem szerint elsősorban arra jó, hogy őszintén és kertelés nélkül szembenézzünk ezekkel a kérdésekkel! Nézzünk szembe, még akkor is, ha előre borítékolható, hogy sehogy sem lehet összhangba hozni az európai liberalizmust a nemzetiségi identitásféltő konzervativizmussal.
Persze, ennek a történetnek van egy másik oldala is: az ellenzéki magyar (aki, egyébként egy olyan párt tagja, melynek doktrínája alaposan szélsőséges nacionalista!), bepanaszolja politikai ellenfelét a román hatóságoknál, tudva, hogy ez egy olyan téma, amire minden bizonnyal könyörtelenül fognak ráharapni. Egyelőre még nem látom az incidens nyomát a sajtóban..., de ettől még létezik. A magyar-magyar vetélkedés ismét a románok terítékére került, mégpedig úgy, hogy mi terítettük az asztalt. Szánalmas eset, szánalmas nép.
Nem mindennapi történet! Több kérdést is felvet.
A közigazgatási részével nem foglalkozok, hiszen ez helyspecifikus, tulajdonképpen csak az illető település lakóit érinti, hogy milyen ütemben és milyen kiterjedésben akarják fejleszteni falujukat. Szokatlan, de elfogadható, hogy egy település nem akar terjeszkedni, területileg nőni. Szokatlan, de az is elfogadható, hogy egy település vezető grémiuma nem akarja átminősíteni a kültelki mezőgazdasági területeket – sem lakás-, sem üzemek építése érdekében. Tegyük fel, hogy valamilyen megfontolás alapján úgy döntenek, hogy meg akarják őrizni még az építkezésre előnyös fekvésű földjeiket is mezőgazdasági területeknek! Végül is, szívük joga...
Az viszont, kérdés, hogy a nyíltan vállalt kifogás mennyire partiképes. Véleményem szerint, még ha párhuzamos példák tucatjait is lehetne felhozni igazolásként, vagy felmentésként, mégiscsak, azt gondolom, hogy ez egy nagyon konzervatív megközelítés, amit nehezen lehet a XXI. század Európájában lenyelni. Igaz, a franciaországi cigány közösségek kitoloncolása után, nehéz egyértelműen „európai szellemről” beszélni. Ezen a sokat vitatott példán felháborodva, a polgármester szinte joggal kérdezhetné: ha Sarkozynek szabad a cigányokat kiutasítani, a cigányokon megkülönböztetett bánásmódot alkalmazni, akkor miért ne lenne szabad egy erdélyi községben is úgy dönteni, hogy egy nagy, hagyományosan magyar közösségben nem akarják szaporítani a románok számarányát. Miért ne lehetne azt mondani: nézzétek, kedves románok, ez egy olyan nagy magyar község, ahol nem éreznétek jól magatokat, hiszen itt mindenki magyarul beszél (még a tanácsülésen is), a falunapok alkalmával is csak a magyar kultúrára helyezzük a hangsúlyt, a település spirituális hagyományai is egyértelműen magyar ízűek – nem lenne jó itt nektek, menjetek valamelyik szomszédos román községbe, ott építsetek, és ott szüljetek gyerekeket az utókornak. Mondom, a francia hatóságok gondolkodásának kontextusában, nyugodtan fel lehetne vetni ilyen kérdést, hiszen ők is kiutasították a román cigányokat, dacára annak, hogy állítólag már nincs Franciaország vagy Románia, hanem csak egy közös Európa van – valahol papíron, egy asztalfiókban... Az említett, nagy nemzetközi port felverő történet igazolja a legjobban, hogy mennyire nem igaz ez az utópia.
Akár az általam említett ügy kapcsán is, végre tisztázni kellene az etnikumok, az etnikai közösségek kérdését! Hiába seperjük szőnyeg alá, úgy is van román-, magyar-, vagy cigány kérdés – vagy éppen török, marokkói, baszk, dél-tiroli, stb. Én, alapvetően liberális szemléletű vagyok – annyira, hogy ez esetben is azt mondom: nem jó korlátozni az emberek mozgási lehetőségeit, vagy diszkriminálni nemzetiségi hovatartozás miatt. De vagyok annyira toleráns is, hogy el tudom fogadni, ha egy közösség/település foggal-körömmel ragaszkodik identitásához, ami sajátosan és hagyományosan magyar. Sőt, ha figyelembe vesszük a közelmúlt úgynevezett „hagymakupolás” térhódítását, és a sok történelmi aberrációt, akkor még érthető is a kapukat záró óvatoskodás.
Egy szó, mint száz – az említett eset, véleményem szerint elsősorban arra jó, hogy őszintén és kertelés nélkül szembenézzünk ezekkel a kérdésekkel! Nézzünk szembe, még akkor is, ha előre borítékolható, hogy sehogy sem lehet összhangba hozni az európai liberalizmust a nemzetiségi identitásféltő konzervativizmussal.
Persze, ennek a történetnek van egy másik oldala is: az ellenzéki magyar (aki, egyébként egy olyan párt tagja, melynek doktrínája alaposan szélsőséges nacionalista!), bepanaszolja politikai ellenfelét a román hatóságoknál, tudva, hogy ez egy olyan téma, amire minden bizonnyal könyörtelenül fognak ráharapni. Egyelőre még nem látom az incidens nyomát a sajtóban..., de ettől még létezik. A magyar-magyar vetélkedés ismét a románok terítékére került, mégpedig úgy, hogy mi terítettük az asztalt. Szánalmas eset, szánalmas nép.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Brassai Zsombor Szeptember 21, 2010, 1:41pm
-
Kedves Éva! Ha, igaz még a közhellyé porosodott mondás, mely szerint a történelem az élet tanítómestere, akkor éppen az Ön által említett kollektív bűnüldözés állít mementót az üldözötteknek. Amennyiben a történelmet úgy fogjuk fel, mint egy adósságlistát, akkor valóban feltartóztathatatlan a visszafizetésekként igazolt események sora. Én, nem tudok ezzel a szemlélettel azonosulni, még akkor sem, ha anyai nagyapámra, egyik hajdani kiskereskedőre, akit a kommunista hatalom nemcsak az üzletétől, de a becsületétől is megfosztott, méltóságában porig alázta, mint "kulákot". Nem hiszem, hogy ez engem feljogosítana arra, hogy a számla kiegyenlítése címén gyűlöljem a kommunisták "fattyait", és minden alkalmat kihasználva, a nagyapa becsületén ejtett csorba miatt, úgymond elégtételt szerezzek. Ijesztő belegondolni, hogy hova vezetne egy ilyen mentalitás. Persze, ettől még létezik a kollektív bűnüldözés, vagy a kollektív megalázás, aminek nem egyszer vagyunk mi is tanúi, itt Erdélyben. Az igazságtalan, gyűlölettől átitatott indulatokból fakadó megnyilvánulások gyakorta kedvemet szegik, felháborítanak, s ha tehetem protestálok is. De, elárulom, egyre nehezebben jön ki a számon: "a románok", "a cigányok", "a zsidók", "az arabok", stb. Néhány éve történt, de a mai napig sem tudom elfelejteni. Brüsszelből utaztunk haza repülővel - amolyan fapadossal, ahol sok szokott lenni az utas. Mi, az utolsók között szálltunk fel a gépbe. Láttam, hogy mindjárt a második sorban van két üres hely, a harmadik széken, az ablak mellett már ült egy férfi. Mivel utolsók voltunk, a gép majdhogynem tele volt, úgyhogy nem nagyon lehetett válogatni. Mondom a társamnak (egy hölgynek!), nézd itt pontosan két hely van. Mire ijedten és elszörnyülködve rám nézett: nem látod ki ül ott? Egy archaikus öltözetű arab férfi. Most is látom szelíd tekintetében a csodálkozást és a megalázottságot, hiszen nem volt nehéz rádöbbenie, hogy miért ment el eddig mellette mindenki, és miért nem fogunk mi sem leülni. Nagyon mélyen elhallgattam, és hagytam, hogy a nő továbbvonszoljon, más ülőhelyet keresve. Azóta sem tudom megbocsájtani magamnak. Mondhatnám: visszatérő rossz álmom lett ez a történet. Nem fokozom tovább, de úgy vélem, nem olyan egyszerű ügy ez a "cigányozás", mint ahogy a "románozás" sem.
-
Hozzászólt Borbély Irén Szeptember 20, 2010, 11:50pm
-
A mi falunkban több mint 30 ház van eladó és gyermekeinket nem a más etnikai közösségek üldözték el határon túlra.Most nagyon alacsonyak az árak és az fogja fölvásárolni őket akinek pénze van. Sajnos sokszor a házzal föld is jár. Amíg magyar magyarnak farkasa,(párttól függetlenül) amitől ön is fél,elkerülhetetlen.
-
Hozzászólt USIER JANOS Szeptember 20, 2010, 9:16pm
-
Hát ezek vagyunk!Marjuk egymást,s közben a románok röhögve felvásárolják a régi magyar házakat és tulajdonokat!A történelem számtalanszor megmutatta,hogy a román(oláh) nemzet,mesterien űzi a cselvetést,lopást ,hazudozást,és eddig ebből még csak hasznuk volt!Csak arra várnak,hogy mi minél többet veszekedjünk,s ők kihasználhassák a lehetőséget!Nem vagyunk képesek leváltani a kullancs módjára,bőrünk alá nőtt politikusokat akik sajnos most már túlszárnyalják lopásban és gazemberségben még a példát adó nemzetet is!Az a párt aki rávilágít erre az már szélsőséges nacionalista?Nem hiszem!A magyar sosem volt a magyar barátja,mindig a saját fajtája ellensége volt,csak most annyi az eltérés,hogy került valaki vagy valakik aki ki tudja tudják használni ezt!És meg is fogják csinálni ha van egy kis türelmük hozzá!Mi pedig veszekedünk,marakodunk,majd valahol máshol!HÁT EZEK VAGYUNK!
Tisztelettel Usier János
-
-
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy reagált a felvetett problémára. Tanulságosak és elgondolkodtatók a felvetései. Azért, válaszolnék a kérdéseire:
1. A Sarkozy-féle nyilatkozatok, sajnos egytől-egyig arra utalnak, hogy a franciák egy nem kívánatos etnikai közösséget toloncolnak ki Franciaországból. Bizonyára helyesen járnak el, de a kommunikációjuk nagyon rosszul ragadja meg a kérdését, hiszen a köztudatban egyértelműen az csapódik le, hogy romániai cigányok ellen indítottak eljárást. A bűnözés ellen, egyértelmű, hogy eljárást kell indítani, egyébként lehetetlen volna fenntartani a társadalmi egyensúlyt - a bűnöző Romániában és Franciaországban, egyaránt bűnöző, akit ennek megfelelően kell kezelni. Az illegálisan tartózkodót is felelősségre kell vonni, vagy az illegálisan tábort építőket is. Ennek is megvan a törvényes módja. Nem ezzel van a gond. Történetesen személyesen is ismerek olyan cigányokat, akiket kitoloncoltak az országból, akik egyébként nem sorolhatók a "tolvajok" közé (persze, kezem nem tenném értük a tűzbe, de lassan senkiért sem...). Ellenben, egyezzünk meg abban: a tolvaj, az tolvaj - és tolvajként, nem cigányként kell kezelni! (Mellesleg megjegyzem 15 évet éltem egy olyan településen, ahol a lakosság fele román cigány volt, a másik fele magyar. Ismerem az ügy részleteit közelről is. Tartok tőle, hogy nem csak agymosásról van szó, amikor a cigányság diszkriminációjáról beszélünk. Persze, még ismerek néhány rendkívüli esetet is: Mezőbánd, Alsórákos, stb.
2. Szándékosan nem neveztem meg pártokat, mert én sem akarom politikai vita felé tolni a beszélgetést. Én is, egy jelenségről beszélek - ezúttal elfogultság nélkül. Merthogy, ami tény, az tény... Ma tudtam meg, hogy ugyanaz a személy, korábban azért jelentette fel a polgármestert, mert kifogásolta, hogy egy olyan hajdani, helybéli pedagógusról akar iskolát elnevezni, aki véleménye szerint: "üldözte a románokat!" Hangsúlyozom, az illető egy nagy magyar községben egy radikális színezetű magyar párt elnöke, aki többször mérkőzött már a polgármesteri pozícióért, és egy viszonylag tekintélyes választóközösség bizalmát élvezi. Amint a mellékelt példák mutatják: neki semmi sem drága. Nem a pártról beszélek, hanem a magyar attitűd fonákságairól. Igaza van, kedves Éva: a politikusok ilyenek - csakhogy, gyorsan tisztázzuk azt a kérdést is: ki ad lovat a politikus nyerge alá? Úgy tudom, Petőfi óta a nép a víz árja... Tartok tőle, hogy ez akkor is utópia volt, de 18-ban, 40-ben, 56-ban és így tovább..., majdnem mindig utópikus. Talán a nemzet is lassan utópikussá válik, de ennek, még ha szókimondó is vagyok, talán nem én vagyok az oka - vállalt erdélyiségem és három gyerekem az egyik bizonyíték rá.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz