Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szatmárban, Szilágyban (úti tűnődések)
Folyásiránnyal szemben, a Kraszna mentén kanyarog a vonat inneni Szatmárból a túloldaliba. A Mátészalka-Nagykároly vasútvonalat kölyökkorom óta ismerem. Gyermekéveim Nagyecseden teltek, a nyári szüneteket meg rendszerint a gránic másik oldalán, nagyszülőknél nyaralva, Börvelyben töltöttem. Most Zilahra megyek, a Református Kollégium meghívására, mégpedig vasúton, mint úrfikoromban. Az Interpicin kevesen vagyunk, Tiborszállást elhagyva már csak hárman zötykölődünk az egyetlen átmenő kocsiban: a vezető, a kalauz és én. Nincs forgalom, mondják, van, hogy üresen megyünk oda-vissza.
A börvelyi állomásnak már csak a falai állnak, meg némi tetőszerkezet, s a pálya is elhanyagolt. Balra, a temetőben - hol még látni ember alakú fejfákat! - nyugosznak őseim. A vashíd után Lucaceni, egy húszas években idetelepített román kolónia, majd Kálmánd, a magyarrá lett sváb falu következik, de a távolból idelátszik a kaplonyi templom is, a Károlyiak ősi temetkező helye. Gyermekkorom kedves városkája volt Nagykároly, Szatmár vármegye valamikori székhelye. Itt született Károli Gáspár, a megyeházán itt szónokolt Kölcsey, egy bálon itt szerelmesedett egymásba Júlia és Sándor, s leányka korában még láthatta itt Kaffka Margitot, a "nagyon-nagyon író-asszonyt" a kisdiák Ady Bandi is. Emlékszem a gyönyörű várkastélyra, melynek kertjében utánozhatatlan fagylaltot mértek, s hol a vesszőből font kerti székek mindig rácsos lenyomatot hagytak a lányok combján... Nem időzhetek emlékeimnél, mert egy fiatal lelkész vár, autóval megyünk tovább. Mehetnénk vonattal is, de Sarmaságon át kell szállni, a csatlakozás meg bizonytalan (a CFR menetrendje sem különb a MÁV-énál), országúton gyorsabb.
A főtéren terpeszkedő fényes, új bazilikát magunk mögött hagyva máris Tasnád felé robogunk. Kávásnál gondolatban betérünk Érmindszentre (nagyon fogy ott a népesség, ma már alig 150 fő), s tisztelettel emlegetjük Aurel Popot, kinek az Ady-emlékház létrehozásában nagy érdemei vannak. Tasnádon a túlméretezett ortodox templom láttán mindketten ugyanarra gondolunk... A táj hepehupás, az út kátyús és vigasztalanul kopár - a derékig fehérre meszelt árokparti fákat '90 után szinte mindenütt eltüntette a haszonszerző igyekezet. Közben van időnk ismerkedni egymással. A barátságos, beszédes tiszteletes Kolozsvárott végezte a teológiát. Szeret fiatalokkal foglalkozni, naponta egy kis szilágysági parókiáról jár be a Kollégiumba, s világi dolgokban is meglepően tájékozott.Ez utóbbit, no meg helyismeretét kihasználva kérem segítségét. Hiába keresem térképeimen Szilágylompértot, s bár többször jártam már errefelé, még sosem került utamba. Művészettörténeti-magyarságismereti könyveim gyakran emlegetik e falucska híres kazettás mennyezetű templomát. Mondják, néha Ady is betért oda megnyugodni (vagy perlekedni az Úrral), olykor zsoltárt énekelve, bezárkózva, egyedül (ha már bántotta "a nagy város durva zaja", s hazamenekült Érmindszentre, gyakran átszekerezett atyai nagyszüleinek falujába). Éppen a lompérti letérő következik, mondja vezetőm, már csak két kilométer ide, a lelkész jó barátom, együtt jártunk Kolozsvárra, mindjárt megkérdezem, otthon vannak-e. Elő a telefont, néhány mondat, s pár perc múlva a parókia ajtaján kopogtatunk: Áldás, békesség! Békesség Istentől - hangzik az évszázados köszöntés.
A templomról, a faluról, a lelkipásztor áldásos tevékenységéről nehéz röviden, megindultság nélkül szólni - talán más alkalommal. Búcsúzáskor megígérjük, hogy legközelebb, ha majd szükségét érezzük testi-lelki épülésnek, hosszabb vizitációra jövünk.
Zilahon egy átalakított munkásszállóban működik a Református Kollégium. Az "ősi Scholát", noha törvény van rá, még nem adták vissza az egyháznak. Csűrik-csavarják, mondván, hogy felsőoktatás is folyik az épületben (a hírhedten terebélyes Vasile Goldis Egyetem valamelyik tagozata szállásolta be magát "ideiglenesen"). Előadásomat közel kétszáz diák és felnőtt hallgatja nagy érdeklődéssel, fényesülő szemmel. Nostra res agitur (a mi ügyünkről van szó)!
Most nem látok birkanyájakat, jegyzem meg visszafelé jövet, máskor mindig legelnek itt az út mentén. Azok Szeben-környéki pásztorok, mondja derűsen vezetőm, ősszel jönnek le nyájaikkal a havasból, itt telelnek az Alföld szélén, s tavasszal mennek vissza.
Hazafelé ismét egy szál magam vagyok az Interpicin. A nyájakon tűnődöm meg a pásztorokon.
(Megjelent az Evangélikus Élet 2011. január 23-i számában)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Február 25, 2011, 6:32pm
-
Kedves Sándor, köszönöm. Örülök, hogy a tősgyökeres szilágysági társaink segíteni tudják kutatásaidat. Sikert kivánok, az eddigiekhez pedig gratulálok!
-
Hozzászólt Bálint Mária Február 25, 2011, 4:04pm
-
Szívesen, csak szólj, ha valamiben még segíthetünk. A ballai házamban szállás is van bőviben, ha netán többedmagaddal akarsz Szilágyságot barangolni összekötve a hasznost a kellemessel.
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 25, 2011, 3:50pm
-
Köszönöm, köszönöm mindkettőtöknek!
Sándor
-
Hozzászólt Huszár Lajos Február 25, 2011, 2:16pm
-
Kedves Sándor barátom!
A Szilágysági magyarok c. könyv megszerzéséhez szeretnék segítséget nyújtani. Beírtam a Google keresőbe, ezt a két szót, és a megjelent oldalon lehet böngészni, megrendelni a könyvet.
Üdv. Lajos.
-
-
Ismerem ezeket az elméleteket és elferdítéseket. A nyolcvanas években a nyakunkra küldtek az iskolában 2 román anyanyelvű tanárnőt, hogy segítsenek az elrománosításban. Szó szerint. Azt igérték nekik, hogy ha kitartanak ott 3 évig, kapnak 30 000 lejt (nagyjából 14 havi fizetés), dolgozni se nagyon muszáj. Az egyik egy évig nem is csinált semmit, csak arra vigyázott, hogy a gyerekek ne találják el, ha papírral dobálnak. A másik, a történelem szakos pedig megmagyarázta nekem, hogy a csángók, azok kaptak egy magyar hatást, ezért egy kicsit elmagyarosodtak. Én meg feltettem neki a kérdést, hogy vajon, hogy fújta át a szél a Kárpátokon azt az erős magyar hatást, amitől az őslakos románok elkezdtek magyarosodni egy teljesen román közegben.
-
-
Köszönöm, Mária, mindenképpen megszerzem ezt a könyvet!
Elrettentésül: Nekem még a '80-as évekből van egy román nyelvű újságcikkem Szilágy megye nagy szülötteiről!
A legelrettentőbb Szilágyi Erzsébetről szólt, most magyarul idézem: "Ő volt az anyja Korvin Mátyásnak, az Első Románnak, ki a magyarokat az európai civilizációba emelte"!
-
-
Kedves Magdolna!
A Jelképtár nagyon jó, nekem is megvan. Két újabbat is ajánlok, mert azok elsősorban elemző-alkalmazó munkák:
- Lükő Gábor: A magyar lélek formái
- Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka.
Üdv:
Sándor
-
-
Szilágysági magyarok. Kriterion Kkia. Bukarest-Koloszvár. 1999. Lektorálta Sipos Gábor.
A rajzokat a felesége Virág Erzsébet készítette. (Hajdani iskolatársaim és jó barátaim) Fotó: többen.
Az egyes helységekből pedig önkéntesek küldték be az információkat.
-
-
Kedves Sándor!
A cím: Jelképtár
Szerzők: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Szemadám György
Helikon Kiadó
Nagyon részletes, aprólékos, sok jelkép magyarázata megtalálható benne. Nekem volt az óhajom tulajdonképpen, azért kapta a lányom..
További jó előkészületet kivánok.
-
-
Kedves Mária, köszönöm az információkat!
Szilágyballa honlapját már fel is kerestem...
A Szilágysági magyarok című kötet hol s mikor jelen meg? Ki a szerzője? Egyébként a napokban kaptam Szilágylompértról egy nagyszerű monográfiát. Le a kalappal az ottaniak előtt!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz