Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szatmárcseke felé - úti tűnődések
Csekére megyek, mint minden év januárjában '90 óta (a szatmáriak szóhasználatában Csekébe), emlékezni a Himnusz születésnapján kultúránkra s magyarságunkra. Vajon hányszor tette meg ezt az utat Ferenc tekintetes szekéren vagy homokfutón Álmosdra, Debrecenbe jövet? Neki tán egy egész nap is kevés volt ahhoz, mi most autóval alig kétórányi. Debrecenből, a Kollégium mellől indulunk. Még hatéves sem volt a kis Ferenc, mikor ide beíratták, s tizennégy év elteltével, már mint kész embert bocsájtotta ki az alma mater. Házát pár évtizede lebontotta a várost átalakító igyekezet (Csokonaiét és Adyét meg az újkori tülekedés). Helyén hosszabb ideig Lenin szobra díszelgett, most ugyanott - mint mondják, ideiglenesen - egy kezdetleges napóra méri a tűnő időt.
Debrecent elhagyva két kultúrtáj határán kanyarog utunk. Bár Hamvas Béla szerint még az Alföldön járunk, de itt-ott már érződik az erdélyi géniusz. Megjelennek a haranglábas, zsindelytetős, évszázados templomok, az első mindjárt Nyírmihálydiban, majd az ismertebb Bátorban. Az utóbbi valójában fogadalmi templom, mert Báthory István erdélyi vajda, élve menekülvén meg a kenyérmezei csatából, hálaadásul építtette az Úrnak. "A magamébul" - idézte őt mindig, figyelmeztetésképp Kozma nagytiszteletű úr. E gótikus templom hálórácsos mennyezetének méltó párja legközelebb Canterburyben látható... Meggyilkolását követően, a könyörületes Bethlen Gábor alatt, 15 évnyi hányódás után e templomban kapott végső nyughelyet zaklatott életű Báthory Gábor, Erdély fejedelme. Hosszan tűnődünk a testvérszerelembe menekülő fiatal fejedelem sorsán, közben felidézzük Makkai Sándor regényét (Örögszekér), mely javarészt a közeli Ecseden, a másik nagy Báthory-fészekben játszódik, s épp e tragikus szerelemről szól. Hodász és Meggyes között lélekben ismét köztünk van Czine Miska bátyánk is, e táj szülötte, szerelmese, a néhai jó barát s tanítómester.
Mátészalkát, a trianoni Csonka-Szatmár egykori megyeszékhelyét éppen csak érintve ismét jeles helyhez érünk. Kocsordon, de még innen a Krasznán áll a Székely Hadosztály emlékműve. '50-ben lebontották, de '95-ben újra felállították! Három székelykapun át lehet ma feljutni a kicsiny dombon álló jelhez, mely a hazafiúság, a becsület, a kitartás és a magyar katonaerények kiemelkedő példáira emlékezteti az utazót. A Kratochvill Károly ezredes vezette alig tízezer fős Székely Hadosztály - egyedül s csak saját erejére számítva - tartóztatta fel 1918/19-ben az Erdélyen átözönlő román áradatot Máramarosszigettől Belényesig, lassítva ezzel a keleti országrészek elfoglalását. A hazai történelemkönyvekből mindmáig ez is kimaradt! Holott, ha ők nincsenek, mára tán a Tiszántúl is Nagy-Románia része lenne, ahogyan az eredetileg tervezve volt. Tette ezt a maroknyi sereg éppen akkor, mikor Linder Béla hadügyér úr egy katonát sem akart látni...
Tunyogmatolcs felé fordulva az országút a Holt-Szamos mellé simul (itt írta az akkori utazó örökbecsűjét, a Falu végén kurta kocsmá-t), majd az ásott Szamost átlépve máris a nagy tiszai árvízben sokat szenvedett Fehérgyarmatra érünk. Itt van a Kölcsey Társaság székhelye, s innen indult a kezdeményezés: a Himnusz születésnapja, január 22-e legyen a Magyar Kultúra Napja!
Gyarmatot elhagyva Penyigénél a Szenke patakot keresztezzük, hol egykor kilenc kislány fulladt vízbe. Lassan ennek is már vagy száz éve! Emléküket ballada őrzi, meg kilenc kopjafa a túlvégi temetőben. De Penyigén másért is érdemes megállni! Az itteninél jobb ízű szilvalekvárt nemigen találni, s tüzesebb pálinkát még Szatmárban is csak keresve... Bár szeretnénk, most nincs érkezésünk elidőzni Túristvándiban sem, a gépészkovács egykori házánál, hol gyermekkorában a kis Móricz Zsiga hallgatta szájtátva a felnőttek történeteit. Szívesen ejtőznénk a Túr partján is, a híres vízimalomnál, mely megmaradásának titkát öreg molnárja csak sokadik találkozásunk-barátkozásunk után árulta el. (A Rákosi-korszakban csupán két működő vízimalmot hagytak meg, az egyiket Nyugat-Dunántúlon, a másikat meg itt. "Tetszik tudni, a pászkához kóser liszt kellett...)
Már csak iramodásnyi Cseke. Az utcán templomba igyekvő emberek. E nap az ő nagy ünnepük! Bent, Kölcsey atyafiai ajkán még a 90, zsoltár is másképpen szól, künn pedig, a csónakfejfás cinteremben párás szemmel énekeljük nemzeti imádságunkat,,,
(Megjelent az Evangélikus Élet 2011. február 20-i számában.)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt zachari ilona Március 20, 2011, 1:15am
-
erdeklodessel olvastam el az irasod,nagyon tetszett,sajnos minden uj volt szamomra,jo volt ez a kis izelito.megkesve is BOLDOG NEVNAPOT kivanok!!!!!!
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 19, 2011, 12:08pm
-
Köszönöm a hozzászólásokat - külön is a névnapi megemlékezést!
Nem válaszolhattam azonnal az észrevételekre, mivel egy háromnapos protestáns médiakonferencián vagyok Berekfürdőn, s igen feszes a programunk. Később igyekszem majd pótolni...
Addig is a Hölgyeknek kézcsókom, az Uraknak baráti ölelésem!
Sándor
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 19, 2011, 9:57am
-
Kedves Sándor!
Sok boldog névnapot!
Sok mindent én sem tudtam ebből az írásból sem,máshonnan sem,de én azon az elven vagyok,
hogy az ember mindent nem tudhat. És minden nem is érdkli,nem is érdekelheti.NINCS ANNYI IDŐ.
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Március 19, 2011, 9:19am
-
Hiányosságaim emlegetésekor természetesen nem a szatmári szilvalekvárra gondoltam, hanem pl. Kölcseyre... A székely hadosztályról sem tudtam eddig... Tényleg volna mit pótolni...
-
Hozzászólt Csáky János Lajos Március 19, 2011, 9:02am
-
Olvastam a leírást,történelmi jellegű írás sajnos, még sok mindenről keveset tudunk.Köszönöm.Utolag ís Boldog névnapot a szerzőnek!János
-
Hozzászólt Solymosi (Szigyártó)Mária Március 18, 2011, 9:59pm
-
Mindig nagy érdeklödéssel olvasom igényes, hiánypótló remek írásait. Köszönettel
Mária
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Március 18, 2011, 7:15pm
-
Zsuzsa, ezt mondtam én is, mert mi nem Szatmárban születtünk, ezek nekünk nem megszokott alapok. Aki ott él annak természetes, hogy tud minden apró részletet. Köszönetünk érte.
-
-
Kedves Sándor!
Többször is elolvastam az úti tűnődéseket, olyan tömény, hogy csak apró lépésekben lehet felfogni. Sok ehhez hasonló, hasznos ismeretközlő írásra volna szükség. Restellem, de nekem majdnem minden új volt benne.
A támadások ne vegyék el a kedved, akinek ez a szándéka, mindig fog találni ürügyet is hozzá.
Üdvözlettel
Zsuzsa
-
Hozzászólt Nagy Antal Március 18, 2011, 5:08pm
-
Sok boldog Sándornapot , és köszönöm, hogy elutazhattam irásod alapján most, a tőlünk akkor pár kilóméterre lévő szocialista tiltott zónába. Amint azt a -nagydoki- cimű honlapomon leirom, nagyanyám találkozott Móricz Zsigmonddal a krasznabélteki szérün ( lógerben). Olvastam a Ferencz tekintetes úr cimű könyvet s a Bidheskuti Róza nagymamánál, Sződemeteren történteket, de akkor még nem tünt olyan egységesnek a föld amelyiken születtem a határ máik oldalával, mint most . Erősen köszönöm a leirtakat. Baráti üdvözlettel, Nagy Antal .P.S. Nagyanyám a szatmári zárdában találkozott Luby Margittal is, és csak áradozni tudott jelleméről s tartásáról. Ha addig élek is, egyszer szétnézek ott a "bozótban" !
-
-
Ez nem szükséges,csak azért korrigáltam,mert így (elírva) nem lehet megnézni.
"Tévedni emberi dolog, mondta a sündisznó mikor leszállt a surlókeféről"
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz