Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Szatmárcseke felé - úti tűnődések
Csekére megyek, mint minden év januárjában '90 óta (a szatmáriak szóhasználatában Csekébe), emlékezni a Himnusz születésnapján kultúránkra s magyarságunkra. Vajon hányszor tette meg ezt az utat Ferenc tekintetes szekéren vagy homokfutón Álmosdra, Debrecenbe jövet? Neki tán egy egész nap is kevés volt ahhoz, mi most autóval alig kétórányi. Debrecenből, a Kollégium mellől indulunk. Még hatéves sem volt a kis Ferenc, mikor ide beíratták, s tizennégy év elteltével, már mint kész embert bocsájtotta ki az alma mater. Házát pár évtizede lebontotta a várost átalakító igyekezet (Csokonaiét és Adyét meg az újkori tülekedés). Helyén hosszabb ideig Lenin szobra díszelgett, most ugyanott - mint mondják, ideiglenesen - egy kezdetleges napóra méri a tűnő időt.
Debrecent elhagyva két kultúrtáj határán kanyarog utunk. Bár Hamvas Béla szerint még az Alföldön járunk, de itt-ott már érződik az erdélyi géniusz. Megjelennek a haranglábas, zsindelytetős, évszázados templomok, az első mindjárt Nyírmihálydiban, majd az ismertebb Bátorban. Az utóbbi valójában fogadalmi templom, mert Báthory István erdélyi vajda, élve menekülvén meg a kenyérmezei csatából, hálaadásul építtette az Úrnak. "A magamébul" - idézte őt mindig, figyelmeztetésképp Kozma nagytiszteletű úr. E gótikus templom hálórácsos mennyezetének méltó párja legközelebb Canterburyben látható... Meggyilkolását követően, a könyörületes Bethlen Gábor alatt, 15 évnyi hányódás után e templomban kapott végső nyughelyet zaklatott életű Báthory Gábor, Erdély fejedelme. Hosszan tűnődünk a testvérszerelembe menekülő fiatal fejedelem sorsán, közben felidézzük Makkai Sándor regényét (Örögszekér), mely javarészt a közeli Ecseden, a másik nagy Báthory-fészekben játszódik, s épp e tragikus szerelemről szól. Hodász és Meggyes között lélekben ismét köztünk van Czine Miska bátyánk is, e táj szülötte, szerelmese, a néhai jó barát s tanítómester.
Mátészalkát, a trianoni Csonka-Szatmár egykori megyeszékhelyét éppen csak érintve ismét jeles helyhez érünk. Kocsordon, de még innen a Krasznán áll a Székely Hadosztály emlékműve. '50-ben lebontották, de '95-ben újra felállították! Három székelykapun át lehet ma feljutni a kicsiny dombon álló jelhez, mely a hazafiúság, a becsület, a kitartás és a magyar katonaerények kiemelkedő példáira emlékezteti az utazót. A Kratochvill Károly ezredes vezette alig tízezer fős Székely Hadosztály - egyedül s csak saját erejére számítva - tartóztatta fel 1918/19-ben az Erdélyen átözönlő román áradatot Máramarosszigettől Belényesig, lassítva ezzel a keleti országrészek elfoglalását. A hazai történelemkönyvekből mindmáig ez is kimaradt! Holott, ha ők nincsenek, mára tán a Tiszántúl is Nagy-Románia része lenne, ahogyan az eredetileg tervezve volt. Tette ezt a maroknyi sereg éppen akkor, mikor Linder Béla hadügyér úr egy katonát sem akart látni...
Tunyogmatolcs felé fordulva az országút a Holt-Szamos mellé simul (itt írta az akkori utazó örökbecsűjét, a Falu végén kurta kocsmá-t), majd az ásott Szamost átlépve máris a nagy tiszai árvízben sokat szenvedett Fehérgyarmatra érünk. Itt van a Kölcsey Társaság székhelye, s innen indult a kezdeményezés: a Himnusz születésnapja, január 22-e legyen a Magyar Kultúra Napja!
Gyarmatot elhagyva Penyigénél a Szenke patakot keresztezzük, hol egykor kilenc kislány fulladt vízbe. Lassan ennek is már vagy száz éve! Emléküket ballada őrzi, meg kilenc kopjafa a túlvégi temetőben. De Penyigén másért is érdemes megállni! Az itteninél jobb ízű szilvalekvárt nemigen találni, s tüzesebb pálinkát még Szatmárban is csak keresve... Bár szeretnénk, most nincs érkezésünk elidőzni Túristvándiban sem, a gépészkovács egykori házánál, hol gyermekkorában a kis Móricz Zsiga hallgatta szájtátva a felnőttek történeteit. Szívesen ejtőznénk a Túr partján is, a híres vízimalomnál, mely megmaradásának titkát öreg molnárja csak sokadik találkozásunk-barátkozásunk után árulta el. (A Rákosi-korszakban csupán két működő vízimalmot hagytak meg, az egyiket Nyugat-Dunántúlon, a másikat meg itt. "Tetszik tudni, a pászkához kóser liszt kellett...)
Már csak iramodásnyi Cseke. Az utcán templomba igyekvő emberek. E nap az ő nagy ünnepük! Bent, Kölcsey atyafiai ajkán még a 90, zsoltár is másképpen szól, künn pedig, a csónakfejfás cinteremben párás szemmel énekeljük nemzeti imádságunkat,,,
(Megjelent az Evangélikus Élet 2011. február 20-i számában.)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Március 18, 2011, 12:03pm
-
Köszönöm a figyelmeztetést, nem is vettem észre, hogy elírtam a honlapot (szamarcseke lett Szatmárcsekéből).
Bocsánat mindenkitől - önként viselem egy ideig a szamárfület!
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 18, 2011, 11:42am
-
-Tetszett az írás,gratulálok.-A weblapcim el van irva: www.szatmarcseke.hu-Öt évnyi tárgyalás után New York város vezetése beleegyezett, hogy New Yorkban megépülhessen az 1956-os magyar forradalom emlékműve - jelentette ki szombaton, a New York-i Kossuth-szobornál megrendezett koszorúzási ünnepségen Papp László építész, az Emlékmű-bizottság elnöke.
-
-
Szatmárnak ez a része nagyon sűrű Petőfi-emlékekben! Összegyűjtött műveiben csak a Szatmár megjelölést találjuk sok verse alatt, holott nem a mai Szatmárnémetiben születtek, hanem - mint a kérdezett Tisza című is - pl. Nagyarban, vagy a Falu végén... a mai Tunyogmatolcson. Cseke közvetlen szomszédja Nagyar, ha nyugat felé tartunk, mindjárt a falu alatt, de még a Kis-Túron innen áll Petőfi fája. (Sajnos, pár éve az utolsó ágat is villám sújtotta, de a maradék törzs még így is impozáns - több felnőtt tudja csak körülölelni!) A hely a Luby grófok birtoka volt, errefelé járva náluk szállt meg költőnk. Két arisztokrata barátja volt csupán, e grófon kívül még Teleki Sándor (nála töltötték a mézesheteket, Koltón). Mint republikánus, nem rokonszenvezett az arisztokráciával, hogy finoman fogalmazzak...
-
Hozzászólt Boros Magdolna Március 16, 2011, 9:19pm
-
Említetted a blogodban, hogy hol írta Petőfi a Falu végén kurta kocsma c. versét, de hol található a híres " Petőfi fa" amelyik alatt a Tisza c.versét írta? (úgy tudom az is azon a környéken van.)
-
Hozzászólt Rokonál Ágnes Március 16, 2011, 9:06pm
-
Valósággal ittam sorait! Sok személyes élmény és emlék: az Erdély -trilógia, az Ördögszekér számomra szinte alapművek. Szatmárcsekei temetői barangolásaim a kopjafák között, a túristvándi malom "vízizenéje"mind bevésődtek lelkembe örökre.
Huzatos helyen lakunk, Sándor, de mégis van itt valami megtartó erő :)
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Március 15, 2011, 9:43am
-
Mindannyian okulunk Sándor kiváló írásai, képei által, örülök, hogy ez beigazolódott, mások is így vélik.
A Főoldalon még többen olvashatnák, a mai Ünnepnapon.
-
-
Kedves Anna! Megtiszteltetés számomra, hogy olvassa blogjaimat. Nem mindenki ítéli meg úgy tevékenységemet, mint Maga itt, e közösségi oldalon. A Szatmárcseke felé című írásomért például burkolt uszítással meg antiszemitizmussal vádoltak meg az Evangélikus Élet múlt vasárnapi számában. Szerencsére a szerkesztőség kiállt mellettem, s nem lett belőle nagyobb "ügy". Mifelénk most ez a módi... Üdvözlettel: Sándor
-
Hozzászólt Dömösi ( szovátai-Szász) Anna Március 15, 2011, 3:00am
-
Koszonom a kimaradt tudasteglak potlasat!!!Isten aldja meg aldozatos munkajat,amit masok okulasara,vegez!Tiszteletem Anna
-
-
Ezt nem vitatom. Hogy mi lehet az oka? Talán a szétszakítottság, talán az, hogy ahol jobban ápolják az emlékeit, ahhoz a településhez kapcsolják a születését, vagy éppen összetévesztik a temetkezési hellyel? Nem tudom.
-
Hozzászólt Dobrai Zoltán Március 14, 2011, 9:19pm
-
Kedves Boros Magdolna! " De hogy a mai fiatalokmit tudnak,az már tőlünk függ!" Mennyire egyet tudok érteni ezzel! Szomorúan tapasztalom, hogy sok középkorú ember , Szatmárcsekét Kölcsey Ferenc szűlőhelyének tudja . Sződemetert nem is hallotta.Ismerőseim akik Debrecenben laknak , nem egy vallja azt amit írtam Csekéről.Ozsvát Sándornak köszönöm ,mert számomra nagyon sok novumot írt meg, hiszen nem volt kitől tanúlnom-tabu volt ez a téma Zilahi Wesselényi Kollégiumba! Olyan sokszor mentem el az emlékmű mellett.Legközelebb megfogok állni és fejethajtok azok emlékei előtt akikért készűlt az emlékmű. üdvözlettel:Dobrai Zoltán Kálvinista Rómából/ Zilah
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz