(naplójegyzet)
SZAVAK A HÍDON... A hídon át kell menjek. Mozog a híd. Rozsdabarna szegek kandikálnak a karfáján. Diadalt ül fölöttük az idő? Állok az idő marta felületen. Tátong a mélység. Loccsan a víz, sikolykiáltásommal összecseng. Sokasodnak a sóhajok. Leng a szél a rozsdabarna szegeken. Nézem a megtépázott hidat, nézem a rozsdabarna szegeket, gyötrődéseim tükröztetőit.
Varjúsereg lepi be a tájat.
Nézem a hidat, nézem a szegeket, nézem a varjúsereget.
Mozdul az emlékezés: – A műteremben szól a rádió. Kompozíciót festek. A "kívánság" műsorban felcsendül az énekesnő hangja, "Varjúsereg lepte be az egész tájat. A nóta hatására gyorsan felcserélem az elkezdett kompozíciót egy üres vászonnal, és már is száguldok rajta ecsettel, s a nótával párhuzamosan megszületik az új kép: Varjak
Ha átmentél a hídon, vissza sose nézz!
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz