Kerek száz esztendő választotta el nagyváradon a színjátszás kezdeteit az első magyar kőszínház megépítésétől. Abban a polgárosodó magyar társadalomban, melyben megszületett az igény az anyanyelvi színjátszásra, rögtön következett a természetes vágy egy állandó hajlék megépítésére a múzsák legkisebbikének.
Így követte az álmokat a tett. Dr. Bulyovszky József polgármester regnálása alatt a város megbízást adott a bécsi székhelyű Fellner és Helmer építész cég számára a tervek elkészítésére és az épület felépítésére. Hosszas vita után eldöntetett: a Bémer tér ad otthont a színjátszás templomának. Az építkezési munkálatok 1899. július 10-től 1900. október 15-ig a szó szoros értelmében állandó lázban tartották Nagyvárad művészetkedvelő és pártoló polgárságát.
A színház befogadóképességét ezer személyre tervezték, villamos világítása, légfűtése, szellőztetése a kor legmagasabb technikai vívmányainak felhasználásával készült. Külső stílusát tekintve a színház francia reneszánsz stílusban épült. Belső kialakításánál az előcsarnokban a barokk stílus volt irányadó, a vesztibül és az erkély lépcsőháza világos színekben pompázott, eleganciájukat nagyban emelték a márvány lépcsők. A nézőtér architektúrája fehérrel és arannyal lett díszítve, sötétvörös háttérrel és drapériákkal, a foyerek fehér tagozással és sötétvörös falakkal és hasonló színű drapériákkal.
A színház nevét Rádl Ödön, a Szigligeti Ede Társaság elnökének javaslatára a város tisztelt és szeretett irodalmáráról, az úttörők egyikéről, Szigligeti Edéről kapta.

Bár a város a várva várt megnyitó napján borús őszi napra ébredt, ünnepi trikolór díszbe öltözött és ünnepivé változtatta a sürgés-forgás, mely a Bémer tér és környékén uralkodott.
Este hat órakor megindult a zarándoklat az első előadásra, egymást érték a ragyogó fogatok a pompásan kivilágított feljárón, a hat ión oszlop ünnepélyesen fogadta Várad művészet pártoló közönségét, a foyerben megmozdulni sem lehetett.
Aztán elcsendesedett a nézőtér, mert elkezdődött az ünnepi műsor. Lapozzuk fel a korabeli újságokat. Ünnepi nyitányt adott elő a 37-ik gyalogezred zenekara, utána a Prolog hangzott el Paulayné Adorján Berta művésznő előadásában, ezt követte Az Új oltár című ünnepi előjáték majd Erkel Ferenc: Hunyady László című operája került bemutatásra.
A műsor este 11-ig tartott, utána a meghívottak banketten vettek részt a Zöldfa fogadóban.
Lássuk mi került a tányérokba azon az estén, a kétszáz fős társasfogadáson. Előételként fogas és tok lett felszolgálva tartármártással valamint őz és nyúlderék pástétom. Aztán poulard, kappan, liba és malacsült, saláták, kompótok, parfé és torták. A főasztalon feltűnést keltett egy színházat ábrázoló szép torta. Majd giardinetto és kávé következett. Italként érmelléki borokat illetve ménesi vörös pezsgőt szolgáltak fel.
A remek étkekért és italokért Czeglédy Sándor urat illette dicséret, ki a fényes bankett közönségét minden várakozáson felül szolgálta ki.
Több pohárköszöntő is elhangzott ezen az estén ebben a vidám társaságban, majd Dula Miklós zenekarának nótái mellett még sokáig maradtak együtt.
A másnapi Szabadság című napilap a következő cikket hozta:
„ Nemes, becsületes szép ünnep volt a mai. Nagyvárad megérdemelte ezt az ünnepet. Terhes, nagy áldozatokkal, lelkes kitartó munkával szolgált rá.”
Egy fiatal újságíró szignálta a cikket, Ady Endre.