Ne fuss…!

Olyan szekér után, ami nem vesz fel –, állítólag még Szokrátész bölcsességei között is szerepel ez a mondás. És milyen igaz. Ami nem megy, nem kell erőltetni. Ha lekésted az egyiket, jön a másik. A székely bácsit is kérdezte valaki a regáti vonatállomáson: – Á plekát trenul? (Elment a vonat?) Á! (El) – volt a válasz...

Minek nyomulni olyan célokért, amelyek elérhetetlenek számodra, melyek túl magasak. Idegeled magad, beleölsz csomó energiát, hogy megtaláld, földre kényszerítsd, megszelídítsd az álompasit vagy a királykisasszonyt. S ő fittyet sem hány közeledéseidre. Visszautasít, nevetségessé tesz. De van úgy is, hogy fölösleges illúziókat kergetsz, naívan azt hiszed, egy fecske tavaszt csinál. Ha másnak nem is, de neked sikerül megváltoztatni a világot. Pénzt, időt, áldozatot nem sajnálsz, és töröd magad, mert  hajt a vágy, hisz rajtad múlik, hogy álmod valóra válik-e vagy sem.

Másrészt ott van a környezeted, a világ körülötted, ami folyton azt sulykolja: ne add fel! Vannak soha vissza nem térő alkalmak. Ha elesel is, ha néha megtorpansz is, állj fel, rázd meg magad, s menj tovább! Ne hagyd békén, ne hagyd annyiban a dolgot, ne nyugodj bele a vereségbe, ha kell zaklasd, kerülgessed, udvarolj neki, szép szóval, erővel, finoman, határozottan. „Zörgessetek, és ajtót nyitnak”...(Mt 7, 7-8) – mondaná Jézus. Ahogyan egy kommentes találóan fogalmazott: „Lucio Malaver sem hagyta békén Eszmeráldát, inkább meghalt.” Ha nem is ő az igazi – te sem vagy neki az igazi –, a nagy Ő, akkor is küzdj érte. Az is lehet, több igazi van, csak meg kell találni. Azzal, hogy kitartasz mellette, megmutatod: mire vagy képes, érte, akit szeretsz. Tűzbe mész, koplalsz, küzdesz, feszegeted a határaidat, véredet adod, feláldozod, ha kell szabadságodat is. Így fejlődik a személyiséged, kreatívab, ellenállóbb leszel, edződik akaraterőd, szívósabb lesz kitartásod.

Nagy igazság van benne: ne fuss olyan szekér után... Be lehet helyettesíteni  a szekeret. Munka, barát, lehetőség, férfi, nő, kisbetűs célok. Alkalom, amit ragadj meg, vagy inkább mondj le róla! Hiába csábít, neked túl nagy falat, nem számodra  találták ki.

Arra a szekérre kapaszkodj fel, amelyik megáll, s felvesz. Ha  kell is néhány lépést futni utána, még van esélyed. Hátha passzolnak érdekeitek, értékeitek, hátha talál az útirány? Ha nem, azt jelenti, eljött az idő, mondj búcsút a zsákutcáknak. Engedd el, ami nem neked való. Felemelt fővel kerülsz ki az egyenlőtlen játszmából. Valójában azt sejteti ez a mondás, hogy értelmetlen célokhoz nem kell ragaszkodni, megvalósítható célokat tűzz magad elé. De, ha elindultál az úton, menj végig rajta. Tégy meg mindent, ami tőled telik, s bizd a többit a Gondviselésre. Szent Pál is azt írja: „futok a kitűzött cél felé”... (Fil 3,14-15)

Ennek a mondásnak legfrisebb hajtása most télen született: ne fuss a busz után, mert csúszik... Szavamra mondom: telitalálat!

Sokkal többet sejtet, üzen, mint amennyit kimond.  Jeges úton csúszik a lábad, elesel. Csúszik a  busz  gumikereke is, csúszol te is. A találkozásnak, a felszállásnak lőttek. Mégha meg is volt a sofőrben a jószándék, hogy érted fékezzen. Ő megállna, csak a busz nem... Meg hát ki vagy te a buszhoz képest? Más súlycsoportban haladtok. Ő a nagyobb, s még gyorsabb is. Te csak a lábaiddal futsz, ő a kerekeken gurul. Sem a cipődnek, sem a gumiknak nincs tapadása.

Mindkettő csúszik.

sp