Egy versemet osztanám meg veletek,fogadjátok nagy szeretettel!

Szent-Anna  tava

Ki ne hallott volna,

A híres,legendás Szent-Anna tóról?

Oly gyönyörűen fest

Köralakjával a hegyek alján.

Mert körbe magas hegyek vannak,

Gyönyörű  fenyőfák magaslanak,

A tó tükrében nézegetik magukat,

A vonuló felhők a fejük fölött szállnak.

Oly jó a táj nyugtató csendje,

Bármerre nézel,nyugtató a szemnek.

A levegő tisztaságát szívod,

Beleharapsz mámorosan.

A fenyők illata száll körbe,

Mámorító a légkör.

A csiripelő madarak törik meg a csendet,

Vidám dalukat éneklik,dalolják.

A Szent-Anna kápolna ékesedik,

Fehérlik a zöld tájba,

Amely megtelik Anna-napkor,

Ünnepelnek az emberek.

Leülök a kápolna elé egy padra,

Imádkozom és köszönetet mondok

Az élet minden napjáért,

Válaszként megkondul a kápolna harangja.

Itt megnyugszik sok székely ember szíve,

Büszkén gondol a múltra és a jövőre,

Bátran mondja ki,hogy:

Székely ember vagyok!

A székelyek büszkék magukra,

Bátran vállalják emberségüket,

Mivoltukat nem szégyellik,

Csillogó szemükben ott lebeg a Székely zászló.

Most már a székely zászló is lobog

Anna-napkor nyugodtan,

harcoltak érte,megkapták,

Büszkén járják körbe a Szent-Anna tavat a zászlóval.