Szentjobb

Nagyváradtól ÉK-re, a Hegyköz területén fekszik Szentjobb (Sâniob) település. Várának helyéhez úgy jutunk el, ha a Berettyó hídján átmenve az útról jobbra térünk. A Berettyó a vártól D-re folyik. Az egykori vár ÉK-i sarkában áll a katolikus plébániatemplom, a DK-i oldalon az egykori apátsági épület található, DNy-i részén pedig az erősség részben feltárt alapfalai tekinthetők meg. 
A község feletti dombon 1084-ben alapította Szt. László király azt a mára teljesen elpusztult bencés monostort, melyben felépítése után Szt. István királynak a katolikus egyház által ereklyeként tisztelt, mumifikálódott kézfejét elhelyezték. 
Szentjobb várát a Berettyó partján, mocsarak közt emelkedő, jól védhető halmon a János Zsigmond pártján lévő Kendy (“Nyakazó”) Antal váradi kapitány építtette a község felett álló egykori szentjobbi bencés apátság köveiből. 1563-ban János Zsigmond hű embere, Némethi Ferenc kapta meg. 1584-től öt esztendőn keresztül Csáky Dénes tulajdona. 1589-ben a Váradot ostromló török sereg egy portyázó csapata megpróbálta megrohanni és elpusztítani, de nem jártak sikerrel. Ezt követően a Kendy család kezébe került a vár. Tőlük Báthory Zsigmond hűtlenség miatt kobozta el, és a három Kendy testvért lefejeztette. 1595-ben Bocskai István, Várad főkapitánya kapta meg Szentjobbot és uradalmát, aki szívesen tartózkodott itt. Neki köszönhető a vár védműveinek erőteljes kiépítése. 1606-ban Bocskai ajándékozta kiváló hadvezérének, Rhédely Ferencnek. Ezután 55 évig a Rhédely családé. Nem sokkal Várad eleste után, 1661. február 21-én Szentjobb erődítményét elfoglalta a török. Heissler szatmári kapitány ezt követően sikertelenül igyekezett a várat visszafoglalni, mely a váradi vilajet egyik szandzsákbégi székhelye lett. 1677-ben IV. Mehmed szultán adott parancsot Szentjobb vára falainak kijavítására. 1686. február 9-én, Caraffa császári tábornok 4000 német és Petneházi Dávid kuruc kapitány 3000 főnyi magyar csapatával, valamint a tüzérség aktív támogatásával néhány nap alatt megadásra kényszerítette az őrséget. A törökök 1686/87 telén, valamint 1690-ben is megpróbálták újra hatalmukba keríteni, azonban a Horváth János kapitány vezette őrség vitézül visszaverte támadásaikat. 1687-ben Bihar vármegye nemessége Szentjobbon tartotta közgyűlését. Egy 1695-ben készült összeírás szerint Szentjobb vára már erősen romosodóban volt, a Rákóczi szabadságharc idején pedig már nem volt katonai jelentősége. A II. József korabeli katonai térképeken is feltüntették a hatalmas négybástyás kővárat, amelyet a Szatmári béke után, 1711-ben romboltak le. Csáky Miklós, a későbbi váradi püspök feltöltette az erőd maradványait, és a 18. század első negyedében felépíttette a romvár területén az “apátsági kastély”-nak nevezett épületet. Szintén az egykori vár területén, annak köveiből kezdődött el 1736-ben a római katolikus templom építése is. 1737-ben a szentjobbi apátság javainak összeírásában még említik bástyáinak alapfalait, és a várba vezető kettős árkot, melyen fahíd vezetett keresztül. 
A 20. század elején már szinte teljesen elpusztult várról Sztehlo Ottó 1903-ban készített némileg pontatlan alaprajzi vázlatot. A vár építéstörténetét csak ásatás segítségével lehet tisztázni. Az egykori leírásokból annyi világos, hogy a 16-17. században reneszánsz stílusban kiépült erőd négyszögletű, kb. 80 x 100 m-es építmény volt, sarkain egy-egy olaszbástyával. 
2004-ben a nagyváradi Caritas Catolica szentjobbi árvaházának gazdasági épületeit és a fiataloknak munkahelyet biztosító gazdaságot kezdték építeni, amikor hatalmas kőfalba ütközött a markológép a Szentjobbi Apátság tulajdonában levő több hektáros faluszéli telken. Mint az később bebizonyosodott, a vár egyik olaszbástyáját, a délnyugati sarokbástyát sikerült megtalálni. Ezt követően ásatások kezdődtek a nagyváradi Kőrös-vidéki Múzeum régésze, Lakatos Attila valamint Emődi János régész-műépítész vezetésével. A kutatás célja az volt, hogy megállapítsák az előkerült falak mélységét, a bástya alapterületét, valamint elvégezzenek egy olyan rétegtani vizsgálatot, amely segítene a vár védelmi rendszerének rekonstruálásában. A feledésbe merült erősség feltárása során kiderült, hogy az előbukkant délnyugati bástya falainak vastagsága és magassága 2-2 m, és hatalmas gerendákat építettek be a súlyelosztás miatt. Egyes falszakaszok felsőbb rétegeit az idők folyamán elhordták, kitermelték, szerencsére anélkül, hogy tudták volna, mit rejt a föld. A falak épsége azt mutatja, hogy felrobbantásakor csak a felső, leginkább téglából rakott rész semmisült meg, az alsó, terméskőből álló sértetlen maradt, így ez megfelelő állagmegőrzéssel és helyreállítással látogatható lesz. Feltételezhető, hogy a vár másik két bástyapilléren a templom és az apátsági uradalomhoz tartozó úrilak, a mai orvosi rendelő nyugszik. 
A 16-17. századi leletek szempontjából is kivételes a lelőhely: az ásatások során számos korabeli kerámiatöredék, kályhacsempe, érme, sőt egy reneszánsz könyvkapocs maradványa, valamint egy ágyúgolyó is előkerült. 
A vár teljes feltárása, amelyre egyelőre sem a községnek, sem a Nagyváradi Múzeumnak nincs pénze, még legalább öt-hat évig tart. A tervek szerint a feltárt és hiányos falakat a feltöltésből előkerült terméskövekkel egészítik ki úgy, hogy jól elhatárolható legyen az eredeti és a helyreállított fal, majd széles vársáncot alakítanak ki, ami biztonságosan látogathatóvá teszi a bástyafalat. 

Források:

Csilik József: István király szent jobbja és Szentjobb község története. Partiumi füzetek. (16) 2001. 25-30.
Balázs D. Attila – Mihálka Nándor: “A Berettyó lévén alatta…”. Magyar Nemzet. 2005. jan. 22. (26. old.)
Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. Bp. 1987. 76-77.
Csorba Csaba: Szentjobb. Bocskai bihari várai. I. Debrecen. 2004.

/Karczag Ákos/