Kriszta  elmosolyodott  azon  ötletén, hogy ő most megeteti a szilvákat  fahéjas cukorral, aztán a tésztát a szilvákkal, majd a szép kerek gombócokat megfürdeti fövő vizben,azután meg jöhet a guriga az aranysárga, cukros morzsában.Majd gondolt egyet, s hopp, máris csinálta-fele adag szilvát diógerezddel bélelte, hadd találgassanak, mikor eszik,hogy most vajon melyik is lesz. Zsolt  abbahagyta rejtvényezést, rápillantott a nőre,elnézte amint az ide-oda cikázik a konyhában, s gondolatban ismét pofot adott önmagának, hogy szinte szalasztotta,majd elvesztette Krisztát. A nőt, aki képes volt mindent tökéletes átéléssel csinálni, jóizűen, ki szeretett zeneszóra takaritani, csuda finomságokat sütni, főzni, kivel bármiről nyiltan ellehetett beszélgetni, ki csipős,de intelligens humorával, nemegyszer felviditotta, épp mikor a legnagyobb szüksége volt rá, s aki szeretni is csak felsőfokon, totál bedobással tudott. Persze Kriszta sem volt tökéletes-néha rapszodikus munkájában szeszélyes, máskor meg igen tudott duzzogni, dehát ki perfekt, ki emberfia? Itt meg végre bevallotta saját magának, hogy van ám neki is elég bibije, mert picit önző, nem kicsit kalandvagyó, s nemegyszer beszél, anélkül, hogy meggondolná, mit. Felállt az asztaltól,átkarolta feleségét, puha csókot nyomott nyakára, s megköszönte neki ismét. A nő már csak legyintett, immár n-dszerre hallotta a bocsit,meg köszönetet, mióta kibékültek, s beleegyezett, próbálják meg újra. A kedves-cinkos nyugalmat, csendet Kriszta hamis ''parancsa'' törte meg-''garcon''sört kérek, hideget, félpohárkával. Megkapta, mohón kortyolt belőle, mert korának jellegzetes hevülései, meg a gombócozás alaposan megizzasztották. Ismét úgy érezte, a bőrét is lenyúzná, csakhogy levegőhöz jusson. Zsolt átment a szobába, zenét cserélni,s közben berobbantak a gyerekek(a huszonévesek), de elől rohant a ''tigris'' fióka. Versengve mesélték Krisztának, hogy fia cicát mentett, folyóparton, méghozzá extrém fuldoklástól. Erre a fia barátnője úgy nézett a srácra, mint félistenre. A pöttömnyi cicus tigrisbundát, fehér ''zoknikat'' viselt, édesebb volt az aranyosnál is. Kriszta ujjongott neki,dédelgette, aztán elengedte a virgonc fiókát, mert az felfedezést óhajtott. Elindult a lakást megismerni, s két órán keresztül,mig vendégeskedett, ruhásszekrényekben akart elbújni, majd két hangnemben is kifejezte bánatait. Hol olyan panaszosan nyávogott, hogy az ember szive csak szakadjon, hol meg dühöseket nyekkent, mert semmi sem volt kedvére. Enni csakis az asztalról óhajtott, hiába is tálaltak neki a virágos tányérkába finomságokat, utóbb meg eldöntötte, ő most már bizony a könyvespolcon fog elaludni, vilagklasszisok közt. Erre Kriszta rögtön asszociálta a ''tudós macskájával'',s elnevette magát. Zsolt cigire gyújtott, kávét töltött magának, mondván, hogy kiérdemli, mert elmosogatott,s közben rászólt párjára, igyekezzen a készülődéssel, ha még a nap folyamán kiakar sétálni a városba. Kriszta már előre örvendett, hogy élőben láthatja Eddáékat, ugyanis a városnapok alkalmával, náluk is koncerteznek. Robi és Katika, meg a tigriscicu, elköszöntek,s szorongva indultak haza a lányhoz, mert hátha az anyu nem engedi majd megtartani a szegény, traumás, árva fiókát. Kriszta röpke félóra alatt átvedlett szakácsnőböl, anyukából, vonzó nővé, olyanannyira, hogy Zsolt kacagva ki is jelentette, ő bizony nem viszi sehova, mert még kinézik a kezéből. Felesége erre nevetve követelte, hogy bizony őt csak vigye,mert séta, tánc kell neki,s persze hogy Edda, de mielőtt még elindultak volna, visszarohant a konyhába, lefedni a maradék gombocókat, mert mi lesz ha,...kiugrik a gombóc a fazékból, s nincs molnár ki utána fazakastól,-de erre már kiakadt a férj, ölbe kapta a nőt, elmondta neki, hogy egy tuttira dili csajt szeret,s elindultak ''megkoronázni'' a kellemes szombatot.