Szólj hozzá !

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 19, 2011, 9:17am

Köszönöm én is kedves László,hogy megtiszteltél és elolvastad ezt a kis írásom.Osztom a véleményed.Üdv.Zoltán

Hozzászólt Illés László Október 18, 2011, 5:42pm

Kedves Zoltán ! Az általad leírtakat a mi korosztályunkból sokan átélték, kinek-kinek jobb, vagy esetleg kellemetlenebb emlékeivel együtt. Egy dolog biztos, mindannyian megacélosodva, komoly emberi tartással felvértezve, igaz MAGYAR emberként kerültünk ki , a sokszor komoly próbatételekkel tarkított vadász ösvényre !  Köszönjük a kedves történeted .

Hozzászólt szekely emoke Október 18, 2011, 12:47pm

ha megjelent ez a történet könyv formájában , érdekel hol lehet megkapni. Édesanyám tanult a szeredai iskolában, neki biztosan volna hasonló emléke, de nem internetezik :)

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 11:42am

Köszönöm Krisztinának,köszönöm Idusnak a szép méltatást és örülök,hogy megértettetek.Az emlékekről sokat lehetne beszélni,írni,mint ahogy ezt már sokan meg is tették,írók,költők,neves emberek.Én az akkori lelkiállapotomat,a meleget és biztonságot jelentő otthontól való elszakadás érzését próbáltam emlékeim alapján összerakosgatni.Hát,hogy így sikerült?...mit mondhatnék erre?Köszönöm,hogy megtiszteltetek véleményetekkel.Üdv.Zoltán

Hozzászólt Bicescu Ida Október 18, 2011, 11:07am

Nekem is tetszik a visszaemlekezesed.Aki kiskoraban szeretetteljes csaladi legkorben nevelkedett es egyszer csak elkerul otthonrol bizony erezheti ugy hogy mindjart raborul az eg. Mi szegenyek voltunk, vagyunk ma is es a csalad,a kicsi haz nagy udvar, sok faval, fuvel viraggal, vetemenyessel, kutyaval,macskaval, szomszedokkal jelentette a "vilagot" ahol mindig biztonsagban ereztuk gyerekkent magunkat.Nem csak otthon hanem a kornyezo utcakban is a vasuttol, vagy ahogy akkor mondtak a strekktol, felfele. Mar reg nem ott lakunk, de nem telik el ev, hogy ne menjek fel a"hegyre", menjek fel az utcankon, jojjek le egy masikon hogy legbensom lenyem haborgo vagyodasat kielegitsem.

      Nem az mar sem a hazunk de meg az utca sem csak a lelki szemeim latjak meg olyannak amilyen akkor volt. De erdekes modon meg mindig otthon erzem magam az utcakon arrafele es mindig ugy erzem hogy HAZAERKEZTEM pedig csak egy par idos neni lakik meg ott  a regiek kozzul. A tombhazban meghalt macskamat is oda vittem eltemetni a baratnom edesanyja kertjevegebe.

  Szoval orolok hogy leirtad az emlekeidet, van akit erdekel van akit nem, jo emlekezni. Es amig irjuk ujra eljuk azt ami mar soha nem johet vissza de draga emlek.

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 10:05am

Köszönöm Emőkének is a véleményét,Péter barátomnak már mea culpaztam.Egy dolgot kétség kívül sok féle képpen lehet értelmezni.

 

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 18, 2011, 10:00am

Kedves Péter!Köszönöm megtisztelő figyelmed és a véleményed.Ismét pontosítok.Az első részben leírt események egy újonc kisdiák keserű tapasztalatait vetíti az olvasó elé.Szó sincs arról,hogy nekem Szereda és főleg az iskola a kellemetlen emlékeim között szerepelne.Szerettem a tanáraim,az iskola társaim és minden egyéb más ide tartozó dolgot.Az első diákszerelem is ebben a környezetben bontakozott ki.Nem beszélve a focis sikereimről.Gyors és ügyes játékos voltam,a környező falvak diákcsapatainak mindig rúgtam egy-két gólt.Itt vált belőlem szenvedélyes horgász,amiről a mai napig sem tudnék lemondani,Rokonaim élnek ma is Szeredában,tehát most is kötődöm hozzá.Ennyi pontosítás után hátha más lesz az olvasó benyomása.Baráti üdvözlettel,Zoltán

Hozzászólt Foris Peter Október 18, 2011, 12:43am

Kedves Zoltán! Nagy érdeklődéssel olvastam kisdiák éveid viszontagságait, már azért is mert én is ott nőttem fel a nyárád szeredai szalmazsákos bentlakásban. Szerintem egy kicsit rájátszottál kisdiák éveid tragédiájára ami érthető is lehet annak akik elkeseredtek amikor olvasták az előadott szörnyűségeket de az én tapasztalataim egészen másak életem ott töltött periodusáról. Nagyon szép volt Zoltán! Ennyi idő után már a nevelők sem olyan kegyetlenek, a szalmazsákos éjszakákat egyenesen vissza sirom azzal a bizonyos csillag rúgatásokkal eggyütt, amit mi csináltunk de nem azért mert rosszat akartunk egymásnak hanem azért mert benne volt a bentlakók iratlan alkotmányában. Szerettük egymást Zoltán. Volt kedvünk butáskodni. Ha még egyszer átgondolod rájössz hogy a szeredai iskola nem azt  adta neked amit leirtál , ennél sokkal többet. Ott bizony rendet, fegyelmet és emberséget is tanultunk ami sokat segitett abban hogy helyt álljunk ebben a rövid földi életünkben.Tanáraink és nevelöink is emberek voltak mi most. Kisebb hibáikat meg lehetett bocsátani mert nagyon sokat tettek azért, hogy kicsi iskolánk és tanulói elismerésbe részesüljenek a környék nagy régiséggel rendelkező iskolái körében is. A gyerekkori diákcsinyeket más iskolában is elszenvedted volna, kérlek felejtsd el a kellemetlenségeket és légy büszke hogy iskolánknak tanulója voltál.

Hozzászólt szekely emoke Október 18, 2011, 12:22am

Igen, akinek nem tetszik ne olvassa. Mindenkinek vannak kellemetlen emlékei amit nem tud elfelejteni, de miért is tenné? Minden, ami valaha velünk megtörtént, tett olyanná minket amilyenek ma vagyunk. Engem érdekel...

Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 17, 2011, 11:30pm

Isten mentsen kedves Edit,hogy valaki is búskomorságba essen,egyáltalán nem ez volt a célom,amikor gyerekkori emlékeim leírtam.Még csak kötelezővé se tettem,hogy valaki is elolvassa.Azért köszönet a véleményért.A kellemetlen élményeket tényleg jobb,ha elfelejti az ember,nekem eddig ez még nem sikerült annyi idő távlatából sem.

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• …
• 5
• Következő >
• Lap