Hopp a jégen... Vége a fika sorsnak,hetedikes vagyok.A hagyományokhoz illően már nekem is kijár a tisztelet.A kis újoncok mindezt már jól tudják.Nem sanyargatom a kisebbeket,szót értünk,amit ők is viszonoznak,s ez mindennél többet ér.Hálából megosztják velem az otthonról kapott finomabb falatokat.Történt egyszer,hogy valamiért nem engedtek haza senkit szombaton a szüleihez.Nagy volt a felháborodás.Büntetésből egész délután a havat kellett takarítani.Szerettünk volna szánkázni vagy korcsolyázni a Nyárád jegén,de erről most szó sem lehetett,nem volt szabad elhagyni a bentlakást. Nehéz volt megszokni ezt a kalitka életet.Végeztük tehát a szokásos szombati teendőket.Kiráztuk a pokrócokat, takarítottunk a hálóban,megszegeztük az ágyakhoz tartozó deszkabetéteket.Később a pékségbe mentünk,elhoztuk a vasárnapi kenyéradagot.Ide mindig szívesen mentünk,mert haza fele rendszerint elrágtunk egy friss kenyeret,amiből nem lett ugyan nagyobb baj,de eggyel mindig kevesebb volt volt a kelletnél.Aztán este kilenckor lefekvés, villanyoltás, parancsra.Nem jön álom a szemünkre.Beszélgettünk,viccelődtünk,történeteket meséltünk,mindezt a legnagyobb csendben,mert Fabog a szomszédban lakott,mindent lát,mindent hall.Fogalmunk sincs ,mennyi lehet az idő.Szép holdvilágos téli éjszaka van.A gegesi Szabó Andrásnak különös ötlete támad.Azt javasolja,hogy menjünk sisonkázni,de...mezítláb!.Nem kötelezi,csak akinek van bátorsága.Hát hogyne lenne,mi már nagyok vagyunk.A kisebbek csak bámulják,mi lehet majd ebből?Mi,a"nagyok",óvatosan kimászunk az ablakon ingben,gatyában,s irány a sisonka.Jó tíz méter hosszú lehetett,talán több is.Felsorakozunk,majd vesd el magad,teljes erőnkből nekilódulunk a jeges pályának.Nagyot csattannak a csupasz talpak a sima jégen,aztán repülünk,a hajunk is lobog.A holdfényben, mint valami kísértetek suhanunk sorban egymás után.Az ütköző pont a szomszéd kerítése.Mit számít most mindez. Hopp a jégen,mezítláb,most ez a fontos!Úgy vágódunk neki a deszkapalánknak,mint a faltörő kos az ostromlott vár falának.A nagy nyomástól,hisz"kalangyában"vagyunk valahányan,egy okosabb deszka enged és nagy reccsenéssel kettétörik.Csak a süket nem hallhatja,de Fabognak jó a füle is.Megszeppenünk,de Andris biztat:-Gyerünk még egyszer! Nem kell kétszer mondja,újból hadrendbe állunk és nekilódulunk másodszor is.A csuszka végén belénk fagy a jókedv. Valóság,vagy rémálom?Mind a kettő.Fabog megnyúlt árnyalakja imbolyog a holdfényben...Levelezőlapot kellett beszerezzünk.A címzés a szülőknek szólt:"Kedves szüleim!Tudatom,hogy jól vagyok.Nekem cipőt többet ne is vegyenek,mert ezután télen is mezítláb járok".Így jött el a szent karácsony,de nem tízes magaviselettel.