Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
SZEREDAI DIÁKÉVEK(5)
Samu bá
Ő volt az iskola altisztje.Magatartásából ítélve akár igazgatója is lehetett volna,annyira beleélte magát a feladatkörébe. A tanárokat is rendreutasította,ha nem csukták be maguk után a a folyosó ajtaját.Ott állt rendületlenül a bejárati ajtónál, akár az őrt álló katona,szemöldökét összehúzta és éberen figyelt.Nagyon vigyázott,hogy minden a legnagyobb rendben legyen.Legénykorát már rég elfelejtette.Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintet villant elő.Bajusza fölfele kunkorodott,gondosan kipödörve.Posztókabátot,priccses nadrágot és csizmát viselt,fején valami csákószerű fejfedő volt. Ha távolról nézte az ember,huszárkapitánynak vélte.Kard helyett a seprűt tartotta keze ügyében.A gyerekeket,lehetett az jó,vagy rossz,egyformán nem szerette.Nem is tudom,mit keresett közöttünk.Hivatalos elfoglaltságán kívül délutánonként mindig halászott.Neki meg volt engedve,hogy hálóval szűrje a Nyárád vizét.Nem volt tanácsos találkozni vele ilyenkor a folyó partján,senkit sem tűrt meg maga mellett,gyereket főként.Így lepett meg minket is,barátommal, Tibivel a berekben a vízimalom árkában.Kitűnő horgászhely volt,nagyon szerettünk ide járni.Amikor a mogyorófa pálcáinkat elvette és összetörte,Tibor valami olyat mondott,amitől dühbe gurult.Szegény fiúnak a füle bánta utána.Ez volt az a pillanat,amikor fogadalmat tettünk,Samu bának nem lesz nyugta,ha hálóját a Nyárád vizébe mártja.Be is tartottuk.A bokros part fedezékéből lestük,mikor jelenik meg a hosszú rudas hálójával.Ahogy hozzákezdett a művelethez,nyomban kőzápor zúdult a gyanútlan emberre.Hol itt,hol ott csobbant a víz.Fejét jobbra-balra kapkodta, csúnya szitkokat szórva a láthatatlan ellenségre.Nem volt mit tennie,vállára vette a hálóját és üres tarisznyával elballagott.Év vége közeledett.Az iskolába igyekeztünk.Többen voltunk a csoportban,én mentem be utolsónak.Samu bá, akár a rendíthetetlen ólomkatona a bejárati ajtónál strázsált.Nekem kellett volna becsuknom az ajtót,ami természetesen elmaradt.Hallom nyomban katonás parancsát:-Gyere gyermek,tedd bé az ajtót magad után!Én,gyermek?Hetedikes vagyok már.Hát visszavágom hetykén.-Azért van maga ott,hogy betegye!Seprűjét utánam lódítja,de nem ér el.Épp,hogy a helyemre ülök és táskám a padba helyezem,megnyílik az ajtó és osztályfőnököm látom,amint hívogatólag felém integet.Menni kell,hát kilépek a folyosóra.Tanáromnak a keze szokott hamarabb járni,a magyarázat azután következett. Velem is így történt.Először jobbról kapom a támaszt.Sok az apró csillag.Utána balról.Ez már a Fiastyúk.Most jön a kérdés:-Tudod,hogy Samu bá miért van az ajtónál?-Most már tudom.-Hát akkor tovább nem magyarázom.Szemem még káprázik,de úgy vélem,először látom vigyorogni az altiszt"igazgatót".
Ő volt az iskola altisztje.Magatartásából ítélve akár igazgatója is lehetett volna,annyira beleélte magát a feladatkörébe. A tanárokat is rendreutasította,ha nem csukták be maguk után a a folyosó ajtaját.Ott állt rendületlenül a bejárati ajtónál, akár az őrt álló katona,szemöldökét összehúzta és éberen figyelt.Nagyon vigyázott,hogy minden a legnagyobb rendben legyen.Legénykorát már rég elfelejtette.Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintet villant elő.Bajusza fölfele kunkorodott,gondosan kipödörve.Posztókabátot,priccses nadrágot és csizmát viselt,fején valami csákószerű fejfedő volt. Ha távolról nézte az ember,huszárkapitánynak vélte.Kard helyett a seprűt tartotta keze ügyében.A gyerekeket,lehetett az jó,vagy rossz,egyformán nem szerette.Nem is tudom,mit keresett közöttünk.Hivatalos elfoglaltságán kívül délutánonként mindig halászott.Neki meg volt engedve,hogy hálóval szűrje a Nyárád vizét.Nem volt tanácsos találkozni vele ilyenkor a folyó partján,senkit sem tűrt meg maga mellett,gyereket főként.Így lepett meg minket is,barátommal, Tibivel a berekben a vízimalom árkában.Kitűnő horgászhely volt,nagyon szerettünk ide járni.Amikor a mogyorófa pálcáinkat elvette és összetörte,Tibor valami olyat mondott,amitől dühbe gurult.Szegény fiúnak a füle bánta utána.Ez volt az a pillanat,amikor fogadalmat tettünk,Samu bának nem lesz nyugta,ha hálóját a Nyárád vizébe mártja.Be is tartottuk.A bokros part fedezékéből lestük,mikor jelenik meg a hosszú rudas hálójával.Ahogy hozzákezdett a művelethez,nyomban kőzápor zúdult a gyanútlan emberre.Hol itt,hol ott csobbant a víz.Fejét jobbra-balra kapkodta, csúnya szitkokat szórva a láthatatlan ellenségre.Nem volt mit tennie,vállára vette a hálóját és üres tarisznyával elballagott.Év vége közeledett.Az iskolába igyekeztünk.Többen voltunk a csoportban,én mentem be utolsónak.Samu bá, akár a rendíthetetlen ólomkatona a bejárati ajtónál strázsált.Nekem kellett volna becsuknom az ajtót,ami természetesen elmaradt.Hallom nyomban katonás parancsát:-Gyere gyermek,tedd bé az ajtót magad után!Én,gyermek?Hetedikes vagyok már.Hát visszavágom hetykén.-Azért van maga ott,hogy betegye!Seprűjét utánam lódítja,de nem ér el.Épp,hogy a helyemre ülök és táskám a padba helyezem,megnyílik az ajtó és osztályfőnököm látom,amint hívogatólag felém integet.Menni kell,hát kilépek a folyosóra.Tanáromnak a keze szokott hamarabb járni,a magyarázat azután következett. Velem is így történt.Először jobbról kapom a támaszt.Sok az apró csillag.Utána balról.Ez már a Fiastyúk.Most jön a kérdés:-Tudod,hogy Samu bá miért van az ajtónál?-Most már tudom.-Hát akkor tovább nem magyarázom.Szemem még káprázik,de úgy vélem,először látom vigyorogni az altiszt"igazgatót".
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Fekete Anna Zsofia Október 24, 2011, 10:56am
-
A falu neve NYARADSZENTLASZLO, "a vilag legszebb helye" legalabb is nekem.
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 23, 2011, 8:50pm
-
Kedves Zsófia köszönöm és örülök,hogy elolvastad az írásom.Azért kíváncsi lennék,melyik faluban születtél? Több"olvasóm"kérte a folytatást.Neked is megígérem,lesz,csak egy kicsit kivárok még.Üdv.Zoltán
-
-
Nagyon nagy erdeklödessel olvastam mind a 5 reszt.En egy nyaradmenti kisfaluba születtem ,nem messze
Szeredatol, szivemhez közel all,rengeteg emlek jött elö.Szovatan voltam diak,"bentlako",gondolom mindenki tudja mit jelent bentlakonak lenni.Oazok a csodalatos diak evek!!!!!¨
Köszönöm, csodalatos,jo dolog elmerengeni a multon.Varom a folytatast.Anna
-
-
Kedves Anna!Neked is köszönöm a megtisztelő figyelmed és örülök,hogy elolvastad.Bizony,az akkori kisdiáknak már egészen"dérütötte"feje lett,de az emlékek ma is elevenen élnek.Más idők,más erkölcsök voltak. Hálával emlékszem én is egykori tanáraimra még akkor is,ha fenyítettek.Egy biztos,máig is kitartott az a"hamuba sült pogácsa"amivel akkor egy életre feltarisznyáltak.Megígérem,hogy lesz folytatás is,de még egy kicsit kivárok.
-
Hozzászólt ANNA BALOGH Október 23, 2011, 5:14pm
-
Kedves Zoltan! Ugy alakult, hogy egyszerre olvashattam az 5 remek tortenetet, csak sajnalhatjuk a par evvel ifjabbak, hogy nekunk mar nem volt lehetosegunk, ily remek oktatasban reszesulni, a diakcsinyeken tul embersegre nevelodott a gyermek es nem utolsosorban tudassal tavozott. ( Orvendek, hogy unokahugom 7 gyermeke kozul az elso harom Jezsuita gimnaziumba jar, Marton legidosebb, iden kitunovel erettsegizett, a tradiciot folytatva a mernoki palyat valasztotta) Varom a folytatast.
-
-
Köszönöm neked is kedves Éva a biztatást.Örülök,ha ez a véleményed.Hát megígérem,hogy lesz még folytatás.Baráti üdv.Zoltán
-
Hozzászólt Radics Pálné,Medgyessy Éva Október 21, 2011, 11:56pm
-
Kedves Zoltán!
Nem kell félni ,hogy a "túladagolás" áldozataivá válunk,hiszen sokan várjuk a folytatást és még nincs itt a szünet ideje. Külön köszönet a régi fotókért.Éva
-
-
Köszönöm Erzsébet,hogy megtiszteltél,örülök ha tetszett,Hát igen,az akkori idők akkori emlékei,ma már egész más a helyzet,harmincöt évet én is oktattam-neveltem,volt összehasonlítási alapom.
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Október 21, 2011, 5:49pm
-
Elolvastam mind az otot es szememben jo irasoknak bizonyultak ! Jo mult felidozo is! Nem csak kellemes idoket csalogat elo peldaul az en esetemben... Csintalan gyermek voltam! Mindeg a fiuk tarsasagat kerestem es ha nem voltak eleg csintalanok akkor en ezen segitettem. Buzditottam a fiukat a roszra ! Persze amikor rajta kaptak egy-egy ilyen csinytevesen az akkori szorult esetekben nekem is egyenlokeppen kijart a buntetes Iskolafalain belol de otthon is.Senki kozzulunk nem mert meltatlankodni a veres,terdeples,fenekesert avagy kormosert amit a pedagogus,szulo mert rank! Mindegyikunk rendes emberre formalodott Ma mar ezeket serelmezik de meg is latszik a diakokon mi hianyzik a nevelesukbol ugy az iskolaba mint otthon!!!
-
-
Örülök a felkérésnek,köszönöm a biztatást Ilona.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz