Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
SZEREDAI DIÁKÉVEK(5)
Samu bá
Ő volt az iskola altisztje.Magatartásából ítélve akár igazgatója is lehetett volna,annyira beleélte magát a feladatkörébe. A tanárokat is rendreutasította,ha nem csukták be maguk után a a folyosó ajtaját.Ott állt rendületlenül a bejárati ajtónál, akár az őrt álló katona,szemöldökét összehúzta és éberen figyelt.Nagyon vigyázott,hogy minden a legnagyobb rendben legyen.Legénykorát már rég elfelejtette.Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintet villant elő.Bajusza fölfele kunkorodott,gondosan kipödörve.Posztókabátot,priccses nadrágot és csizmát viselt,fején valami csákószerű fejfedő volt. Ha távolról nézte az ember,huszárkapitánynak vélte.Kard helyett a seprűt tartotta keze ügyében.A gyerekeket,lehetett az jó,vagy rossz,egyformán nem szerette.Nem is tudom,mit keresett közöttünk.Hivatalos elfoglaltságán kívül délutánonként mindig halászott.Neki meg volt engedve,hogy hálóval szűrje a Nyárád vizét.Nem volt tanácsos találkozni vele ilyenkor a folyó partján,senkit sem tűrt meg maga mellett,gyereket főként.Így lepett meg minket is,barátommal, Tibivel a berekben a vízimalom árkában.Kitűnő horgászhely volt,nagyon szerettünk ide járni.Amikor a mogyorófa pálcáinkat elvette és összetörte,Tibor valami olyat mondott,amitől dühbe gurult.Szegény fiúnak a füle bánta utána.Ez volt az a pillanat,amikor fogadalmat tettünk,Samu bának nem lesz nyugta,ha hálóját a Nyárád vizébe mártja.Be is tartottuk.A bokros part fedezékéből lestük,mikor jelenik meg a hosszú rudas hálójával.Ahogy hozzákezdett a művelethez,nyomban kőzápor zúdult a gyanútlan emberre.Hol itt,hol ott csobbant a víz.Fejét jobbra-balra kapkodta, csúnya szitkokat szórva a láthatatlan ellenségre.Nem volt mit tennie,vállára vette a hálóját és üres tarisznyával elballagott.Év vége közeledett.Az iskolába igyekeztünk.Többen voltunk a csoportban,én mentem be utolsónak.Samu bá, akár a rendíthetetlen ólomkatona a bejárati ajtónál strázsált.Nekem kellett volna becsuknom az ajtót,ami természetesen elmaradt.Hallom nyomban katonás parancsát:-Gyere gyermek,tedd bé az ajtót magad után!Én,gyermek?Hetedikes vagyok már.Hát visszavágom hetykén.-Azért van maga ott,hogy betegye!Seprűjét utánam lódítja,de nem ér el.Épp,hogy a helyemre ülök és táskám a padba helyezem,megnyílik az ajtó és osztályfőnököm látom,amint hívogatólag felém integet.Menni kell,hát kilépek a folyosóra.Tanáromnak a keze szokott hamarabb járni,a magyarázat azután következett. Velem is így történt.Először jobbról kapom a támaszt.Sok az apró csillag.Utána balról.Ez már a Fiastyúk.Most jön a kérdés:-Tudod,hogy Samu bá miért van az ajtónál?-Most már tudom.-Hát akkor tovább nem magyarázom.Szemem még káprázik,de úgy vélem,először látom vigyorogni az altiszt"igazgatót".
Ő volt az iskola altisztje.Magatartásából ítélve akár igazgatója is lehetett volna,annyira beleélte magát a feladatkörébe. A tanárokat is rendreutasította,ha nem csukták be maguk után a a folyosó ajtaját.Ott állt rendületlenül a bejárati ajtónál, akár az őrt álló katona,szemöldökét összehúzta és éberen figyelt.Nagyon vigyázott,hogy minden a legnagyobb rendben legyen.Legénykorát már rég elfelejtette.Bozontos szemöldöke alól szúrós tekintet villant elő.Bajusza fölfele kunkorodott,gondosan kipödörve.Posztókabátot,priccses nadrágot és csizmát viselt,fején valami csákószerű fejfedő volt. Ha távolról nézte az ember,huszárkapitánynak vélte.Kard helyett a seprűt tartotta keze ügyében.A gyerekeket,lehetett az jó,vagy rossz,egyformán nem szerette.Nem is tudom,mit keresett közöttünk.Hivatalos elfoglaltságán kívül délutánonként mindig halászott.Neki meg volt engedve,hogy hálóval szűrje a Nyárád vizét.Nem volt tanácsos találkozni vele ilyenkor a folyó partján,senkit sem tűrt meg maga mellett,gyereket főként.Így lepett meg minket is,barátommal, Tibivel a berekben a vízimalom árkában.Kitűnő horgászhely volt,nagyon szerettünk ide járni.Amikor a mogyorófa pálcáinkat elvette és összetörte,Tibor valami olyat mondott,amitől dühbe gurult.Szegény fiúnak a füle bánta utána.Ez volt az a pillanat,amikor fogadalmat tettünk,Samu bának nem lesz nyugta,ha hálóját a Nyárád vizébe mártja.Be is tartottuk.A bokros part fedezékéből lestük,mikor jelenik meg a hosszú rudas hálójával.Ahogy hozzákezdett a művelethez,nyomban kőzápor zúdult a gyanútlan emberre.Hol itt,hol ott csobbant a víz.Fejét jobbra-balra kapkodta, csúnya szitkokat szórva a láthatatlan ellenségre.Nem volt mit tennie,vállára vette a hálóját és üres tarisznyával elballagott.Év vége közeledett.Az iskolába igyekeztünk.Többen voltunk a csoportban,én mentem be utolsónak.Samu bá, akár a rendíthetetlen ólomkatona a bejárati ajtónál strázsált.Nekem kellett volna becsuknom az ajtót,ami természetesen elmaradt.Hallom nyomban katonás parancsát:-Gyere gyermek,tedd bé az ajtót magad után!Én,gyermek?Hetedikes vagyok már.Hát visszavágom hetykén.-Azért van maga ott,hogy betegye!Seprűjét utánam lódítja,de nem ér el.Épp,hogy a helyemre ülök és táskám a padba helyezem,megnyílik az ajtó és osztályfőnököm látom,amint hívogatólag felém integet.Menni kell,hát kilépek a folyosóra.Tanáromnak a keze szokott hamarabb járni,a magyarázat azután következett. Velem is így történt.Először jobbról kapom a támaszt.Sok az apró csillag.Utána balról.Ez már a Fiastyúk.Most jön a kérdés:-Tudod,hogy Samu bá miért van az ajtónál?-Most már tudom.-Hát akkor tovább nem magyarázom.Szemem még káprázik,de úgy vélem,először látom vigyorogni az altiszt"igazgatót".
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Október 7, 2011, 9:47am
-
Kedves Aurélia,kedves Zsuzsa! Ugye,nem veszítek rossz néven,ha egyszerre válaszolok mindkettőtöknek.Újból megköszönöm megtisztelő figyelmetek,érdeklődésetek és különösképp örülök is,hogy kis történeteim emlékeket idéznek bennetek is. Mint,ahogy említettem már a gyermekkor kitörülhetetlen emlékeket tartogat az"idősebb korra",és sokunk ezekből rakosgatja össze ifjúkori emlékképeit,emlékezik,nosztalgiázik.Mondjam azt,hogy én már ide jutottam. Hát ezeket próbálom megosztani azokkal,akiket talán érdekel is.Baráti üdvözletem,Zoltán
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Október 7, 2011, 2:18am
-
Kedves Zoltán bátyám! Elfelejtetted a végén a "folytatás következik"-et. Nem teheted meg velünk,honnan tudjuk meg,hogy hogyan tovább? Na akkor ahogy itt lent ígéred csak mosolyogj és mosolyogtass.Olyan jól és szépen mesélsz,hogy szívem szerint hasonlítanálak egy kedves mesélőhöz de félek még nem vagy az "apó-s"korban.Amíg elolvasom a történeteid nem is vagyok itt - otthon vagyok az erdővidéki ódon iskolában ahol Gyula bácsi a mi pedelusunk teljes erőből húzza a nagy csengőt - " vége a nagyszünetnek",fel kell tenni a hajpántot,a "Miszterrel" lesz óránk akit ma is tiszta szívből tisztelünk.Írjál -alig várom,hogy olvashassam!
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Október 6, 2011, 9:41pm
-
Furcsa. Éppen ilyen pödrött bajszú, fehér hajú öregúr volt a pedellusunk a gimnáziumban. Errefelé nem volt divat a bricsesznadrág, de a katonai sapkára emlékeztető fejfedőt valami egyezményes, titkos jelként ő is viselte. Jóindulatú bácsika volt, egy valamiben hasonlított Samu bára: az ő kezében is megfellebbezhetetlen hatalom összpontosult - amivel soha nem élt vissza...
Szerintem mindenütt az altisztek és a takarítónők az igazi főnökök.
-
-
Ha ezzel is tudok örömöt szerezni valakinek,akkor nem volt hiába valóˇ"vállalkozás",hogy közlésre is érdemesítettem.Köszönöm én is a figyelmed.
-
-
Hát ezekre a szép szavakra elismerő és baráti köszönet illik,Köszönöm a kedvességed!Megpróbálok még mosolyogni,talán mosolyogtatni is.
-
-
Hmm!kedves Krisztina.!A bölcs lurkó már annyira "megbölcsült",hogy immár hetven évével mosolyog rátok. Ha nektek így megfelelek,hát fogok tovább is mosolyogni(veletek együtt)Köszönöm a figyelmed.Üdv.Zoltán
-
-
Köszönöm kedves Lajos barátom.Bizony,az érettségimnek is különös története van,de erről majd később. Baráti üdvözletem,Zoltán
-
Hozzászólt Huszár Lajos Október 6, 2011, 8:22am
-
Szinte én is látom a csillagokat !......még reggeli kávé előtt elolvastam !
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz