"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.
Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.
Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így kénytelen vagyok végighallgatni reménybeli pompás jövendőnk kornyikálását sötétedéstől hajnalig. Ezt még csak elviselném valahogy, hiszen értem én, hogy nem adatott meg mindenkinek a jó zenei hallás isteni adománya, de a szöveg... - nos, ez nem tehetség kérdése.
Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.
Íme, mondom, a tévesen értelmezett szabadság, és a hamis felnőtté válás iskolapéldája.
Szabadság? Talán nem szabad mindent. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Ha igen, mi vár arra a társadalomra, amelyben ilyenek a felnőttek? És mit várhatunk a gyermekektől?
Szól a szerenád. Szürkülettől hajnalig. Csoportosan vonulnak napjaink ifjú titánjai, önbizalmuk, hülyeségük és neveletlenségük magaslatán, magabiztosan bőgve ablakom alatt, folyamatosan és ütemesen tapsolva mellé a taktust: „B... meg a k... anyádat!” Valóban szépen tagolható ütemhangsúlyos verssor, de könyörgöm, nem tudnak költőibbet kitalálni?
Persze, azt mondják, szentfazék, prűd banya, aki ilyet papol. De mit szólna apuka, anyuka, ha őneki kellene ezt hallgatnia hajnalig?
Esti munkám holnapra halasztom, talán véget ér az éjjelizene, s végre ismét normális időben alhatunk, élhetünk. Ma azonban, jobb híján, úgy kettő körül, amikor csend lesz, fáradtan hajtom álomra a fejem, s csupán reménykedem: szamárbőgés nem hallik a mennybe!
Szólj hozzá !
Nem értem miért kellene mentegetni a történteket. Az itt leírt esetet nem lázadásnak minősíteném, hanem céltalan, gátlástalan tombolásnak. A lázadás nagyon más fogalom. Sajnos én is voltam már fültanúja hasonló utcai „ünneplésnek”. Nyilvánvaló, hogy épeszű ember nem szeretné a saját gyerekét, unokáját egy ilyen trágár, hangoskodó társaságban tudni, és utána otthon ápolni amíg kijózanodik. Ami az iskolában történik annak sokkal mélyebb társadalmi okai vannak, mint gondolnánk. Az iskola tükröt tart elénk. A tükörben egy beteg társadalom látszik! Igaza van Emesének, volna min elgondolkozni!
Én is fel tudnék sorolni számtalan esetet a gyerekkoromból, mennyire más világ volt akkor, és kezdő tanító koromból is, milyen tisztelettel jöttek be gyerekek, szülők - akkor - egy fővárosi iskolába. Ez így igaz. Nem is olyan régen még nálunk is éltek a hagyományos értékek. Mi is hibásak vagyunk, hogy nem vigyáztunk rájuk. Minden tiszteletem azoké, akik ma is ezek tiszteletére nevelik a gyerekeiket, unokáikat.
Magánemberként ki-ki annyit tehet, hogy helytáll a saját családjában, tágabb hatókörében, de ez már rég nem elég! A társadalom jóakaró részét szigorú és határozott törvényekkel kellene megtámogatni. Széleskörű társadalmi összefogásra is szükség volna, hogy változzon a helyzet.
Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok és hozzászóltok az írásaimhoz. Nem volna helyes magyaráznom írásom lényegét, hiszen annak önmagát kell adnia és magyaráznia, csupán kiemelek ide - ismétlésként - egy általam kulcsmondatnak tartott részletet, afféle emlékeztetőül a szándékolt mondandóm lényegére: "Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.
Így talán érthetőbb, hogy a kritika oroszlánrésze szerintem kit illet...
Nyilván a fiatalok és az idősebb generáció között korkülönbség van.
Ez mindig is így volt s így lesz.
Ráadásul nagy különbség van, hogy régebben és most mi volt- van szokásban .
A környezeti hatás általában eléggé megszabja az egyén értékítéletét, szokásmódját.
Bakfis korban örök érvényű szabály marad, a fiatalok olyankor próbálgatják a repülést.
Ez vele jár azzal is, hogy ilyenkor szemtelenebbek, szókimondóbbak, csapkodóbbak, pimaszok is. Ilyenkor nagyobb szükség van a megértésükre.
Orvosi szempontból ilyenkor beindul az endokrin rendszer is,hirtelen megnyúlnak a
végtagjai (amivel kezdeni kellene valamit, de ez idő kérdése).
Az hogy udvariatlanok is és csúnyán beszélnek már a környezeti hatás, ahol baj van.
Az élet többi területén is hasonló a negatív fejlődés .
Nevelés? A szülők részéről, vagy az iskola részéről , vagy a társadalom részéről
mindegyik ki-ki a maga módján.
Általában csak visszafelé nézve ítéljük jónak a szigort, amikor benne vagyunk háborgunk ellene.
Ami jó lenne még, a pozitiv példa ismertetése pl. a médiában.
Emese én biztos nem nyugodnék bele ebbe a szerenádos dologba. Mindennel nevelünk,
ezzel is.
Kedves Szende-Mária,
hat évvel ezelőtt "abban a kisvárosban" még mindig a kettőnk által leírt szokások voltak divatban. :)))))))
Azóta sem történhetett radikális változás!
Dietrich zsuzsának igazat adhatok a németországi neveles miatt. Mindkét lányom gimnáziumban érettségizett, sokat kellett harcolniuk, mert a családi név miatt sokszor nézték öket "kissebbséginek"
Sikerült öket mindig elégé bíztatni, hogy elérhessék áletcéljukat.
Igazad van ,igen a varva vart szabadsag es ezzel aszt hisszuk ,hogy igy kell eszt megelni a hetkoznapokban !!!
Igen szabalyok nelkuli vilag ,ez nagyon tetszik....eszt latom en is ! Es persze tenyleg a hasonlo
dolgokat elkoveto fiatalokat szigoru felugyelet alatt kozmunkara ,idos tehetetlen emberek segitsegere ,hazimunkakra ertem kellene fogni oket !!!
Máriának igazat kell adnom. èn is így gondolkodom.
Sajnos, nagyon ritkán adodik alkalom, hogy a diákok a tanárokkal közelebb kerülhessenek egymáshoz. Sokszor csak a füldugót kellene kivenni a fülekböl. Sokszor elég egy kérdés, egy szó és már elindul a szó áradata, amiböl sokmindent meg lehet tudni és meg lehet érteni a viselkedést, esetleg el lehet kerülni különbözö tragédiákat.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz