Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így kénytelen vagyok végighallgatni reménybeli pompás jövendőnk kornyikálását sötétedéstől hajnalig. Ezt még csak elviselném valahogy, hiszen értem én, hogy nem adatott meg mindenkinek a jó zenei hallás isteni adománya, de a szöveg... - nos, ez nem tehetség kérdése.

Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.

Íme, mondom, a tévesen értelmezett szabadság, és a hamis felnőtté válás iskolapéldája.

Szabadság? Talán nem szabad mindent. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Ha igen, mi vár arra a társadalomra, amelyben ilyenek a felnőttek? És mit várhatunk a gyermekektől?

Szól a szerenád. Szürkülettől hajnalig. Csoportosan vonulnak napjaink ifjú titánjai, önbizalmuk, hülyeségük  és neveletlenségük magaslatán, magabiztosan bőgve ablakom alatt, folyamatosan és ütemesen tapsolva mellé a taktust: „B... meg a k... anyádat!” Valóban szépen tagolható ütemhangsúlyos verssor, de könyörgöm, nem tudnak költőibbet kitalálni?

Persze, azt mondják, szentfazék, prűd banya, aki ilyet papol. De mit szólna apuka, anyuka, ha őneki kellene ezt hallgatnia hajnalig?

Esti munkám holnapra halasztom, talán véget ér az éjjelizene, s végre ismét normális időben alhatunk, élhetünk. Ma azonban, jobb híján, úgy kettő körül, amikor csend lesz, fáradtan hajtom álomra a fejem, s csupán reménykedem: szamárbőgés nem hallik a mennybe!

Megtekintések: 604

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 6, 2011, 8:03am

Nem értem miért kellene mentegetni a történteket. Az itt leírt esetet nem lázadásnak minősíteném, hanem céltalan, gátlástalan tombolásnak. A lázadás nagyon más fogalom. Sajnos én is voltam már fültanúja hasonló utcai „ünneplésnek”. Nyilvánvaló, hogy épeszű ember nem szeretné a saját gyerekét, unokáját egy ilyen trágár, hangoskodó társaságban tudni, és utána otthon ápolni amíg kijózanodik. Ami az iskolában történik annak sokkal mélyebb társadalmi okai vannak, mint gondolnánk. Az iskola tükröt tart elénk. A tükörben egy beteg társadalom látszik! Igaza van Emesének, volna min elgondolkozni!

Én is fel tudnék sorolni számtalan esetet a gyerekkoromból, mennyire más világ volt akkor, és kezdő tanító koromból is, milyen tisztelettel jöttek be gyerekek, szülők - akkor - egy fővárosi iskolába. Ez így igaz. Nem is olyan régen még nálunk is éltek a hagyományos értékek. Mi is hibásak vagyunk, hogy nem vigyáztunk rájuk. Minden tiszteletem azoké, akik ma is ezek tiszteletére nevelik a gyerekeiket, unokáikat.

Magánemberként ki-ki annyit tehet, hogy helytáll a saját családjában, tágabb hatókörében, de ez már rég nem elég! A társadalom jóakaró részét szigorú és határozott törvényekkel kellene megtámogatni. Széleskörű társadalmi összefogásra is szükség volna, hogy változzon a helyzet.

Hozzászólt Réthy Emese Május 5, 2011, 10:16pm

Köszönöm, hogy ilyen sokan olvassátok és hozzászóltok az írásaimhoz. Nem volna helyes magyaráznom írásom lényegét, hiszen annak önmagát kell adnia és magyaráznia, csupán kiemelek ide - ismétlésként - egy általam kulcsmondatnak tartott részletet, afféle emlékeztetőül a szándékolt mondandóm lényegére: "Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.

Így talán érthetőbb, hogy a kritika oroszlánrésze szerintem kit illet...

 

Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Május 5, 2011, 9:51pm

Nyilván a fiatalok és az idősebb generáció között  korkülönbség van.

 Ez mindig is így volt s így lesz.

Ráadásul nagy különbség van, hogy régebben és most mi volt- van szokásban .

A környezeti hatás általában eléggé megszabja az egyén értékítéletét, szokásmódját.

Bakfis korban örök érvényű szabály marad, a fiatalok olyankor próbálgatják a repülést.

Ez vele jár azzal is, hogy ilyenkor szemtelenebbek, szókimondóbbak, csapkodóbbak, pimaszok is. Ilyenkor nagyobb szükség van a megértésükre.

 Orvosi szempontból ilyenkor beindul az endokrin rendszer is,hirtelen megnyúlnak a

végtagjai (amivel kezdeni kellene valamit, de ez idő kérdése).

Az hogy udvariatlanok is és csúnyán beszélnek már a környezeti hatás, ahol baj van.

Az élet többi területén is hasonló a negatív fejlődés .

Nevelés? A szülők részéről, vagy az iskola részéről , vagy a társadalom részéről

mindegyik ki-ki a maga módján.

Általában csak visszafelé nézve ítéljük jónak a szigort, amikor benne vagyunk háborgunk ellene.

Ami jó lenne még, a pozitiv példa ismertetése pl. a médiában.

Emese én biztos nem nyugodnék bele ebbe a szerenádos dologba. Mindennel nevelünk,

ezzel is.

 

Hozzászólt Gal Eva Május 5, 2011, 6:08pm
Szerintem is szep es felemelo erzes lehet diaknak is es tanarnak is a szerenad,csak tudjunk viselkedni.Nem feltetlenul szukseges az egesz utcat beuvolteni,hanem bent a lakasban folytathatjak az eloadasukat. En erre neveltem a diakjaimat, ahogyan a mi tanaraink is kertek annak idejen amikor tilos is volt szerenadozni. A fiatal lazadas fontos mert nem fejlodne a vilag lazadok nelkul,csakhogy ma mar nagyon keves mecenas,peldakep van,nem ugy  mint az okorban , hogy peldat vehessenek roluk a fiatalok. Ma a mindenki egyenlo elve alapjan, a liberalizmus es a koztarsasag neveben barmit megengednek maguknak az emberek es nem csak a fiatalok,sajnos az oregek is.
Hozzászólt Éva Kissné Ávár Május 5, 2011, 6:07pm
Szerintem minden nevelés kérdése, amit már egy egy éves gyereknél is el lehet, sőt el kell kezdeni. Én vallom, hogy minden ember jónak született, csak azzá vállnak, amiben felnőnek. Egy agresszív, szeretet nélküli családban felnőtt gyerek, sajnos láthatjuk, hogy felnőtt korukra ők is kiégett, agresszív emberré vállnak. Mai rohanó világunkban sajnos a szülők nem fordítanak kellő figyelmet a csemetéikre, időhiányra, fáradtságra hivatkozva és sajnos nagyon sokszor egyszerűen nemtörődömségből. Nagy problémának látom a fiataloknál az egymás közötti rivalizálást is és lássuk be a rossz dolgok, a másik osztálytárs vagánysága mindig jobban vonzzák őket. Mindenki szeretne kitűnni a többiből és ezt sokszor negatív cselekedettel valósítja meg. Én nem hárítanám át a felelősséget a pedagógusra, hisz a pedagógus iránti tiszteletre is a szülőnek kellene a gyermekét nevelnie. Én emlékszem még iskolás gyerekként a nagy körmösökre, nem azért mert rossz voltam, hanem pl. csúnyán írtam le valamit, már kaptam a körmöst. Igy idős fejjel pedig arra a pedagógusaimra emlékszem vissza a legnagyobb szeretettel, akik a legszigorúbbak voltak. Ma ott tartunk, hogy a pedagógus kénytelen minden rágalmat elviselni a tanítványától, mert attól kell rettegnie, hogy neki esik a tanuló és jól megveri. Na de ezt teszik egyes szülők is, ha valamit sérelemnek vesznek, megverik a pedagógust. Nem tudom milyen világot élünk. Én nagyon hiányolom továbbá az iskolákból a vallási órákat. Biztos vagyok benne,hogy sok gyereket jobbá lehetne tenni ezáltal. Nagyon hibásak szerintem a médiák is. A TV-ből is csak az erőszak, a gyilkolás, a trágár beszéd, a butítás ömlik. Semmi jó példa nincs előttük. Végül megjegyezném, hogy ez nem a nagy általánosság, hála a jó Istennek vannak intelligens, tudatos, szeretet teljes gyerekek és biztos vagyok benne, hogy ez túlnyomó részben a neveltetésük eredménye.
Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 5, 2011, 3:00pm

Kedves Szende-Mária,

hat évvel ezelőtt "abban a kisvárosban" még mindig a kettőnk által leírt szokások voltak divatban. :)))))))

Azóta sem történhetett radikális változás!

Hozzászólt gyuge erzsebet Május 5, 2011, 2:27pm
Nagyi vagyok es sokszor voltam szuloertekezleten mert a szulok munkaba voltak igy ram harult e feledat!  Igy tapasztalatbol mondom sok szulo evente egyszer se  jelenik meg a szuloertekezleten es a tanitoval se komunikal az ilyen gyerek megussza azt az felugyeletet amely szukseges,hogy a ne terjenek teves utakra ! Amikor az ilyen szulo raebred ,hogy gyermeke letert a helyes utrol akkor vadol mindenkit iskolat,tarsadalmat holott csak is o maga az egyeduli vetkes meg a gyerek se bunositheto.Peldaul ha egy gyerek meggyujt egy gyufaszalat es eltapossuk ideiben nem lesz semmi baj de ha mar eg az egesz haz nem sokat tehetunk csak sajnalkozunk!
Hozzászólt Forro (Breuer) Ildiko Május 5, 2011, 2:13pm

Dietrich zsuzsának igazat adhatok a németországi neveles miatt. Mindkét lányom gimnáziumban érettségizett,  sokat kellett harcolniuk, mert a családi név miatt sokszor nézték öket "kissebbséginek"

Sikerült öket mindig elégé bíztatni, hogy elérhessék áletcéljukat.

Hozzászólt Krisztina Veress Május 5, 2011, 2:10pm

Igazad van ,igen a varva vart   szabadsag es ezzel aszt hisszuk ,hogy igy kell eszt megelni a hetkoznapokban  !!!

Igen  szabalyok  nelkuli vilag ,ez nagyon tetszik....eszt latom en is ! Es persze tenyleg a hasonlo

dolgokat elkoveto fiatalokat szigoru  felugyelet alatt kozmunkara ,idos  tehetetlen  emberek  segitsegere ,hazimunkakra ertem  kellene fogni oket !!! 

Hozzászólt Forro (Breuer) Ildiko Május 5, 2011, 2:07pm

Máriának igazat kell adnom. èn is így gondolkodom.

Sajnos, nagyon ritkán adodik alkalom, hogy a diákok a tanárokkal közelebb kerülhessenek egymáshoz. Sokszor csak a füldugót kellene kivenni a fülekböl. Sokszor elég egy kérdés, egy szó és már elindul a szó áradata, amiböl sokmindent meg lehet tudni és meg lehet érteni a viselkedést, esetleg el lehet kerülni különbözö tragédiákat.

 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek