Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így kénytelen vagyok végighallgatni reménybeli pompás jövendőnk kornyikálását sötétedéstől hajnalig. Ezt még csak elviselném valahogy, hiszen értem én, hogy nem adatott meg mindenkinek a jó zenei hallás isteni adománya, de a szöveg... - nos, ez nem tehetség kérdése.

Hallgatom a szerenádot, (amely nem nekem szól), és mélységesen szégyellem magam. Szégyenkezem annak a pedagógus társadalomnak a nevében, amelynek valaha tagja voltam, szégyenkezem, mint szülő, és mint ember.

Íme, mondom, a tévesen értelmezett szabadság, és a hamis felnőtté válás iskolapéldája.

Szabadság? Talán nem szabad mindent. Felnőttek-e ezek a fiatalok? Ha igen, mi vár arra a társadalomra, amelyben ilyenek a felnőttek? És mit várhatunk a gyermekektől?

Szól a szerenád. Szürkülettől hajnalig. Csoportosan vonulnak napjaink ifjú titánjai, önbizalmuk, hülyeségük  és neveletlenségük magaslatán, magabiztosan bőgve ablakom alatt, folyamatosan és ütemesen tapsolva mellé a taktust: „B... meg a k... anyádat!” Valóban szépen tagolható ütemhangsúlyos verssor, de könyörgöm, nem tudnak költőibbet kitalálni?

Persze, azt mondják, szentfazék, prűd banya, aki ilyet papol. De mit szólna apuka, anyuka, ha őneki kellene ezt hallgatnia hajnalig?

Esti munkám holnapra halasztom, talán véget ér az éjjelizene, s végre ismét normális időben alhatunk, élhetünk. Ma azonban, jobb híján, úgy kettő körül, amikor csend lesz, fáradtan hajtom álomra a fejem, s csupán reménykedem: szamárbőgés nem hallik a mennybe!

Megtekintések: 604

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt gyuge erzsebet Május 5, 2011, 2:06pm
Kedves Emese jo kerdest tettel fel az erdelyi magyaroknak es nemcsak! Olvasom az irasod  sot a hozza szolasokat is nagy szeretettel de nem szeretnek itelkezni senki felett. Mivel ugy gondolom,hogy a mai gyerek is szuletesetol fogva a szulotol kapja az utra valot mint a regiek! Tehat ha jo nevelest kap otthonrol akkor tobb az esely,hogy  rendes ember lesz belole a tarsadalom javara is .Sajnos azt kell,hogy irjam az iskola kezdeskor sok szulo leveszi kezet gyermekerol a nevelest atharitva a pedagogusra,tanitora,tanarra pedig ebben az idoben meg tobbet kell foglalkozni gyermekeinkkel ! Allandoan tartani a kapcsolatot a gyermekunk tanitoival (nem csak a szuloi ertekezletek alkalmaval)Ha erre nincs ideje a szulonek el lehet kerni a tanito telefon szamat vagy elkuldeni a nagyit ,hogy erdeklodjon az unoka felol ! E dolgokat mindjart az elso osztalyba menetelkor kell elkezdeni es amig munkaba nem allnak gyermekeink addig nem abba hagyni a felugyeletet ha tavolabrol is mert ha kiengejuk a kezunkbol akkor nincs mit mutogatni csak magunkra !
Hozzászólt Forro (Breuer) Ildiko Május 5, 2011, 1:59pm

Az én véleményem az, hogy a fiatalokat lehet nevelni. Sajnos a mai világban a gyerekek hamarabb ki vannak téve a közösség szeszélyeinek. Magam Erdélyben nöttem fel. A mi idönkben az egyenruha és az iskolai törvények valamint a szigoru otthoni nevelés, rá nyomták bélyegüket neveltetésünkre.

Amit a mai iskolai nevelésben hiányolok, az a magaviseletre adott jegy. Megtanítottak az udvariasságra, elözékenységre, tiszteletmegadásra, étkezési magatartásra.

A mi idönkben otthon is volt heccelkedés a magyar és román gyerekek között. Amit itt láthatunk, az a különbözö nemzetiségek közötti gettoharc, amikor nyíltan támadják egymást a fiatalok.

Tanárként dolgozni sem leányálom a mai világban.

Egy katolikus szakközépiskolában tanítok, ahol volt szerencsám az apácák vezetése alatt és a civil kollégium alatt tanítani. Az iskola profilja két éve véltozott, amikor az apáca igazgatónö nyugdíjba vonult és az egyház ki vonta az apácákat a tanügyböl.

A mai tanitványok sokszor elmondják, hogy az a szigoruság, ami volt, ma nagyon hiányzik.

Tapasztalatom szerint mindenik fiatalnak meg vannak az otthonról hozott terhei, ami ma már mindenkire csak személyesen tartozik, és emiatt senki nem akar, vagy nem mer bele szólni a másik életébe.

 Sokszor a keserüség váltja ki bennük a vad viselkedést.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 5, 2011, 1:17pm

A fiatalok minden korban hajlottak a lázadásra, sorolni lehetne az irodalmi és személyes példákat. Később aztán ezek az ifjú lázadók mégis belesimultak a társadalom rendjébe. Mást nem is igen tehettek, meg kellett felelni a szigorú közösségi elvárásoknak, szabályoknak, ha boldogulni akartak. Ezeket a szabályokat lehet szidni, kárhoztatni. De lehet rajtuk változtatni is... Mindenesetre azt már megtapasztaltuk, mire vezet a szabályok nélküli világ... Ma hol és hogyan fogalmazódnak meg a társadalom elvárásai? Miért nem érvényesül a közösség nevelő ereje? Hol vannak a családok, az összetartás, egymás segítése? A baj nagy, és ennek csak egyik tünete a fiatalok értelmetlen lázadása...

Hozzászólt Tóth Attila Május 5, 2011, 1:10pm

    Elsősorban nem az iskola, és nem a szülők a hibásak, hanem ez a fene nagy, rosszul értelmezett liberalizmus.Sajnos nincs elég eszköze a fegyelmezésre sem a szülőnek sem az iskolának.

    Az ilyen randalírpzó fiatalokat egy évi kötelező fizikai munkára kellene fogni, hogy tisztességet tanuljanak.

    Ha au új pedagógiai módszerek nem müködnek, vissza kell térni a régiekhez.Dehát ez nem rajtunk múlik.

Hozzászólt László Emma Május 5, 2011, 12:33pm
Ne b'antsuk az iskol'at ! "cei sapte ani , de acasa"- "az otthoni 7 'ev " a felelos. Sz'o n'elkul nem hagyn'am> telefon'aln'ek a polg'arors'egnek seg'its'eg'ert.
Hozzászólt S.Ildiko Május 5, 2011, 11:52am

Kedves Emese!

Csupa igazak szavaid,habar en is meg fiatal vagyok,de en sem birom az ilyen butasagokat,undorodok az ilyenkori viselkedest latvan-hallvan.Beleutkozok a mai fiatal szokasban es nem mas, csak hogy leneznek hogy nem tudok sorukban lenni !!! Sajnos a mai vilag sokkal rosszabb,semmi jora nem visz es nem is fogjak tovabb jobbra tanitani az utodjaikat.A mai vilagban ha nem vagy "vagany" csunya beszedben es viselkedesben, elvagy maradva -visszamaradottnak neveznek.................en csak fenntartom buszkesegemet hogy szuleim jora,tisztessegre tanitottak es igy probalom tovabbra atadni gyerekeimnek .Sajnos nem sokan fojtassak a joval,hanem ugy tanitsak oket-fiam ,ha utnek ,te is uss vissza !!! Ez az elhagyott vilag josaga, ami jora nem visz.......... !!!! Valoban, nem meg tudjuk hogy meg tanitsuk gyermekeinket tovabbra !!! Kerdes marad szamomra.....!!!

Hozzászólt Bede (Bartalis) Erzsébet Május 5, 2011, 11:12am

Utcán elcsipett mondat, anya korholja nebulo kisfiát:(anyuka régebben érettségizhetett, ha igen) "megmondtam, hogy ne káromkodj, b...meg!!!

24 év távlatábol én is másképp értékelném azt ahogy és amit mi tettünk mint végzös diákok, ma talán kicsit más szemmel nézném ugyanazt. Az idö változik és vele együtt mi is, sajnos.

A "bezzeg a mi idönkben" pedig örökös vita marad a generációk között.

Hozzászólt Csúcs Mária Május 5, 2011, 10:45am
Egyetértek Fekete Erzsébet pedagógussal. Sajnos ezt a magasztos szót, hogy pedagógus igen kevés tanárra illeszthető. Nagyon sokszor pontosan a trágár lekicsinylő szavak az ő szájukból hangzik el. Nem ritkán hallom, még az utcán is ahogy kísérik a tanulókat. A tananyagot úgy kell átadni, hogy a diák ott legyen az órán lelkileg és szellemileg is, ne csak testileg. A régi pedagógusok a tartásukkal, a megjelenésükkel, az egész viselkedésükkel már kiérdemelték a tiszteletet, szeretetet. Nekik nem kellett megkövetelni, megkapták a nélkül is. Egyébként pontosan az a baj, hogy ami érték, amit a társadalomban a mindennapokban hasznosítható, az nincs benne sehol a világon az oktatási rendszerben. Ilyen az érzelmi intelligencia, amiben a tolerancia, a feltétel nélküli szeretet, megértés, alázat, (nem megalázkodás), alkalmazkodás, emberismeret, és még sorolhatnám is benne van. No meg szükség lenne pénzügyi intelligencia oktatásra is. A mai tananyag a mai követelményeknek nem felel meg. Ezért van az a rengeteg munka nélküli mindenhol.
Hozzászólt Stenczer Enikő Május 5, 2011, 10:15am

Szeretném hozzáfűzni a következő idézetet, minden kommentár nélkül:

 

"Az utca nyelve, a tömeg nyelve bejön az ajtónkon és ablakunkon, s előbb-utóbb azt a nyelvet beszéljük és írjuk, melyet a tömeg és az utca. Ha járvány dúl, valamennyiünknek félnünk kell. ... Csak közös erővel, összefogva cselekedhetünk." (Kosztolányi Dezső, 1971, Nyelv és lélek. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 175)

és...

http://www.mertnet.net/cikkek/2010/20100324/ezek-mai-fiatalok

Reménykedjünk egy szebb és jobb jövőben, és tegyünk is érte amit lehet....

Üdvözlettel:

Stenczer Enikő

Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 5, 2011, 10:10am

Mindez az én szülőföldemen többnyire ismeretlen fogalom. Mármint a tanárok megéneklésének ezen módja...

 

A kösépiskolás tanítványaim között alig volt néhány, akik a négy év alatt nem vettek részt valamilyen kulturális tevékenységben, programban. Sok népdalt és könnyűzeneszámot építettünk be különböző műsorokba. Ők megtapasztalták, megtanulták, hogy az irodalmi szöveg mondása és az éneklés ÜNNEP!  A lélek örömünnepe.

 

Az én szomszédaim alig várták, hogy eljöjjön a ballagás időszaka. :) Miután fogadtam a diákokat, bent a lakásban is énekeltünk, sőt az erkélyen is,  éjszakába menően...

Iskolai nevelés, tanár-diák viszony...

 

A városban, ahol éltem és dolgoztam négy középiskola működik, általában 3-5 párhuzamos osztállyal. Nem emlékszem, hogy valaha is volt valamiféle kellemetlen emléke a városlakóknak, amikor a végzős osztályok diákjai - a régi szokás szerint - elmentek, hogy énekkel búcsúzzanak a tanáraiktól. Arra viszont igen, hogy versengés volt az iskolák és az osztályok között arra vonatkozóan, hogy melyik csapat énekét, énekeit díjazta a város közvéleménye, mindig izgalommal várták a visszhangokat.

 

A közösség is nevel, nem csupán a szülő vagy az iskola!!!

 

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek