Vitám támadt a Rendezővel.Gamboa szerepét kívánta rám ruházni,viszont én Haurina gönceit sem nagyon kívántam.Határozottan közöltem vele,hogy Alberto akarok lenni,függetlenül attól, hogy ő mit énekel.
Kiültem az erkélyre és magam elé állítottam Albertot,aki magyarázatokkal kezdett traktálni önmagáról.Megtudtam,hogy Alberto előtt Augustus Octavianus és Kain volt.Augustusként sok csatát nyert,temérdek embert kaszaboltatott le,akiket ő ellenségnek tartott. Megölette azok gyerekeit,asszonyait,és bővítette a romai birodalom rabjainak,jogfosztottjainak számát. Hős volt,de megelégelte a vérpatakok duzzasztását és lemondott.Az istenek azzal büntették meg,hogy ráparancsoltak:találja meg a béke legkisebb királylányának a bal hegyes sarkú cipőjét. Azóta is keresné,ha nem menekült volna Kainban. Kainként minden megváltozott körülötte. Egy nap, telefonhívást kapott a huszonegyedik századból, egy Csenki Ferenc nevezetű úriembertől,aki arra kérte,hogy szombaton, ha van ideje,jöjjön el hozzá vendégségben. A meghívást elfogadta,de alig tudott átvergődni az időfalakon. Megállapította,hogy ez üriember dimenziójának határainál démonok rengetege vadászik a fényangyalokra és bezárják azokat föld alatti ketreceikben. Meg is jegyezte a cserjepálinka mellet,hogy ilyen körülmények között sem kedves vendéglátója,sem barátai a Tündérkertet nem tudják maguknak megtartani,mert saját tehetetlenségük labirintuszárkáikban csoszognak.
Nem érezte jól magát itt,megitta a cserjepálinkát és búcsú nélkül távozott.De alig lepett ki az időajtón, a szemfüles Llosa nyakon csípte és begyömöszölte egy könyvben. S aztán így lett Alberto.
Bevallom,zúgott a fejem előadásától. Kértem, csukja be a könyvet, mert meditálni akarok.De abból sem lett semmi,mert Judit befejezte a kötést és sétára hívott. Az utcán lovak és disznók hemzsegtek. A disznók a dúsabb,kalóriásabb fűpásztákat foglaltak le maguknak. Aztán átengedtek a lovaknak a maradékot.
Otthon telefonáltam a Rendezőnek és nem magyaráztam el,hogy miért nem vállalom Alberto szerepét sem. Finom átkokat szórt rám és kilépett az életemből.
Szabadnak éreztem magam.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz