Szeresd a testvéred!

Dobrai Zoltán 2006. 06. 04.

Trianonba: daraboltak, szabtak, vágtak,
letargiás gyászt, adtak minden magyarnak.
Harangok szóltak fájón, a nagyvilágon,
nem engedték nemzetűnket, megmaradjon.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Akkor bűnös nációnak kellett lennünk,
senkit nem érdekelt, hogy mi mit is érzünk!
Hatalmak voltak hatalmasabbak, nálunk.
de örökre megmarad nekünk egy vágyunk!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Mélybe zuhantunk, reménytelen mélységbe,
nem estünk, nemzet gyalázó szerepébe.
Mint abroncs tartott össze minket: a tudat,
soha nem adhatjuk fel magyarságunkat!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Nemzedékek haltak és születtek újak,
dugva-, félve de vágyaink megmaradtak.
Mi nem másét akartuk, vissza magunknak,
hittűk, hogy egyszer csak vége lesz a bajnak!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Ha szólni mertünk, fenyítés volt a részűnk,
ezt adta a saját fajtánk, saját népűnk!
Gaz magyarkodás lett minden kérő szavunk,
nekünk itt nem volt szabad más csak: hallgatnunk!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Magyar szavainkat, folytottúk magunkba,
tartottuk trikolórunk titokba s dugva!
Annak léte bűnt s gyalázatot jelentett,
de kellett szeretni idegen nemzetet.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

A múlt az már csak múlt marad, fájó emlék,
ezt ne feledje születendő nemzedék!
Ők akkor azt tették velünk, mert tehették,
mintha mi, mind kollektív bűnösök lennénk.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!






Jött s adott lett történelem rögös útján,
nemzetűnknek javítani, saját baján!
Sunyin, gyáván, magyartalanul vágtunk neki,
lehetőséggel nem tudtunk mit kezdeni.
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Kik leghatalmasabbak e- magyar honban,
ágáltak ellenünk, idegenként bajban.
Anyákat uszítottak a gyerek ellen,
csak soha magyar egység többé nelegyen!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Ők igazi jó magyarok,akartak lenni,
a magyart, magyar ellen fellázítani!
Kétség gyötör, hogy fajtája ők magyarnak,
tudatosan teret adtak butaságnak?
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Kételkednek ma is, mi magyarságunkban,
nem akarják, hogy mi tartozzunk családba.
Idegenek maradtunk, otthon és itthon,
hol fogadnak be minket a nagyvilágon?
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!

Többé biztos nem kapunk, nem adnak nekünk,
lehetőséget, végre magyarok legyünk!
Fájóbb gyalázatot más nemzet itt nem lett,
soha semmi nem mossa le ezt a szégyent!
Szeresd testvéred, de decembert ne feled!